Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-04-09 / 15. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 április 9. 15. szám. PAPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a páDa-csóthi esperesi kerület tanítói körenek hivataips lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A -lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szerkesztésért felelős : Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Csecsemővédelem. A háború vihara a legfényesebb győzelem esetén sem fog fölöttünk nyomtalanul átsuhanni. Lesznek veszteségeink — már is mennyi van! —, melyeket a legelőnyösebb békepontok sem tudnak pótolni, helyreállítani. A rokkantak nem nyerik többé vissza régi, munkabíró erejüket, a csendes katonasírok lakói lelkesítő példáivá lesznek csak a magyarságnak, de hiába várják őket otthonukba vissza. Minden erőnket arra kell tehát koncentrálnunk, hogy a jövő nemzedékkel, az új generáció ápolásával, fölkarolásával egy lélekben és testben erős magyarságot állítsunk a kidőlt oszlopok helyébe. Többször szóvá tettük már e lap hasábjain is, hogy a fiatalkorúak — kellő otthoni felügyelet hiányában — szabadon űzik a nagyok szórakozásait anélkül, hogy bírnának a felnőttek okos mértéktartásával, mely a józan észre hallgatva nem szokott elmenni a végletekig. Korcsmáink, kávéházaink, különösen az eldugottabbak, szomorú adatokkal tudnának e tekintetben szolgálni. Említettük azt is, hogy szigorúbb felügyelet, éjjeli razzia, nagyobb körültekintés sok bajnak elejét vehetné; olyan jellembeli eltorzulásokat, ferde kinövéseket lehetne még a kezdet kezdetén elfojtani, melyeknek kétségbeejtő eredményeit csak a háború utáni idő fogja a maguk valóságában napfényre hozni. Még nagyobb gondosságot kíván a csecsemők ápolása, fenntartása. Fejlődhctik-e ott egészséges, a jövő munkáját, feladatait megbíró generáció, ahol az édes anya szinte az utolsó napokig nehéz gyári munkában kénytelen leőrölni erejét ? Várhatunk-e ott gondos ápolást, ahol a csecsemő már néhány hetes korában magára van hagyva, vagy éretlen gyermek felügyeletére bízva, mert az édesanyát a megélhetés gondjai, nehézségei hamarosan újra a fárasztó munkára hajtják s reggeltől késő estig családjától elszakítják ? Lehet-e ott kellő csecsemőtáplálásról beszélni, ahol a szülő tejhez sem jut, vagy drága pénzen rossz tejet kap akkor, mikor városunk tehetősebb lakói a mindennapi uzsonnakávéjukról nem tudnak lemondani ? Olyan kérdések ezek, melyekre feleletet vár tőlünk az a nemzedék, melynek a jelen veszteségeit kell a jövőben fokozottabb buzgalommal, hangyaszorgalommal kipótolnia. Olyan kérdések ezek, melyekre nem szavakkal, hanem tettekkel, még pedig sürgős intézkedésekkel kell választ adnunk. Égetővé teszi az ügy elintézését, megoldását az a sokat mondó statisztika, mely az újszülöttek nagy százalékának elhalálozásáról beszél szerte az országban. Módot kell nyújtani az édesanyának, hogy gyermekszülés előtt és után bizonyos, meghatározott időt gyermekének szentelhessen; hogy fárasztó, kimerítő munka helyett néhány hónapon át a csecsemő gondozására, ápolására fordíthassa idejét; hogy a város közreműködésével, segítségével jó és olcsó tejhez jusson a csecsemő azokban a napokban is, mikor az anyát a napi szükségletek megszerzése újra munkára kényszeríti, úgyhogy gyermekét csak reggel és este látja. Vannak uradalmak, melyeknek tejbehozatala megfelelő intézkedések után tudna e hiányon segíteni. Nagy körültekintést és anyagi áldozatokat kivánó feladatok ezek, de kitérnünk előlük nem lehet. A jelent éljük, de a jövőért küzködünk, s ha már a magányos ember sem élhet máról-holnapra csupán, mennyivel nagyobb jövőbe tekintésre Jvan szüksége egy nemzetnek, mely a vér- és életáldozatok után életet kér, a jövőben is élni akar. Akarnia kell tehát azon módozatokat is, melyek a jövő élet alapját megvetik. Mulasztást, helyre nem hozható, magát rettenetesen megboszuló mulasztást követnénk el, ha e sürgető kérdések fölött közöubösen, hidegen elsiklanánk. (_.) A pápai textil-munkások ügye. Minél tovább húzódik ennek elintézése, annál nagyobb port ver fel. Kötelességünknek tartjuk, hogy mi is szót emeljünk a munkások igaza mellett, annál is inkább, mert ez esetben egy olyan gyár munkásainak érdeke, anyagi egzisztenciája szenved már hoszszú hónapok óta minden tekintetben káros megrövidítést, amely gyár nálunk Pápán eddig vendégszeretetünket és támogatásunkat élvezte, ingyen telek, évi 2000 ko

r. szubvenció stb. alakjában. Mint ilyennek a pápai polgárság véreivel, mint olyannak, mely negyedévenként 15000 korona állami segélyt is élvez, ezekben a szomorú időkben hazafiasabb, méltányosabb eljárást kellene tanúsítani — nem a nyomor szélsőségeibe, hanem a megelégedés útján kellene tartania a fronton vérezők hozzátartozóit, az árvákat és a gyárban foglalkoztatott hadiözvegyeket. A baj főokát a gyárnak a mai drágasághoz aránytalan bérviszonyai adják. A Perutz-gyár hadiinunkát végez. Mint ilyen a munkások szolgálati-, bér- és munkaviszonyainak szabályozásában a kormánynak a hadiszolgáltatási 1912. évi LXV1II. t.-c. 18. szakasza alapján kiadott rendelete alá tartoznak s ha a gyárvezetőség ehhez tartotta volna magát, nem élesedett volna ki ennyire a helyzet s nem kellett volna a munkásoknak Budapesten, a honvédelmi minisztériumban székelő Munkásügyi Panaszbizottsághoz fordulniok bajaik orvoslása végett. Ez a fórum igazat fog adni a panaszosoknak, mert, úgy-c kérem, napi 2'50 kor. — ez a legmagasabb napszám a Perutz-gyárban — nem elég arra, hogy egy ember a mai világban 3—6 tagú családot tartson el, különösen akkor, amikor ezt a kis összegecskét is csak 5 napra, amint a hirek szólnak, legközelebb már csak heti 4 napra fizetik ki. Más hadicikkeket készítő gyárvagy ipartelepen 6—7 K a napibér. A miniszteri rendelet szerint: »A munkabér-eltérések mindenkor a legnagyobb munkabéreket fizető gyárak munkabérei szerint szabályozandók, vagyis nein a magas bérek igazodnak az alacsony bérekhez, hanem az alacsony munkabérek emelkednek a magasabb munkabérek színvonalára«. Hol állunk ehhez a szövőgyári esetnél ?! A munkabérek nemhogy emelkedtek volna, hanem indokolatlan Uzemredukció folytán 50«/,-os esést mutatnak. Hol van itt az ugyanezen rendeletben előírt 20«/.-os drágasági