Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-04-09 / 15. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 9. pótlék, amely azesetben is kötelező volna a gyárra, ha a munkások békeidőbeli fizetése meghaladná a napi 5—6 koronát. Ennek a rendezetlenségnek mérhetetlen súlyát különösen a nők érzik, akik közül nincs a .gyárban tíz sem, ki 12—14 koronát keresne. Ez a legmagasabb. A többinél a heti kereset már rákúton halad. Egy négy gyer­mekes anya, aki már 12 éve dolgozik a gyárban, átlag keres heti 10 koronát. Van, aki 15 éves munkásnő és ugyanennyit keres. De legtöbbje csak 7 — 6—4—3—2 koronát, sőt van olyan is, akinek fillérekben is leszá molhatnak. Ilyen viszonyok mellett nem csoda, ha izzóvá lett a hangulat a gyárban. Ön­magára vessen az, aki ezt előidézte. A férfimunkások ügyét — 18 évestől 50 évesig — -hivatalos úton viszik dűlőre, de akkor még itt vannak az e kereten kívül esők, akiket az ipartörvény megfelelő szaka­sza véd és akik mellett mi is különösen pál­cát törünk, mert nem tűrheti Pápa városának polgársága, de senki sem, hogy a védtelen­nek látszó munkásságot mindenféle üzleti fogásokkal ki engedjék vásítani öltözetükből, cipőikből és minden az életfenntartáshoz szük­séges cikkekből, akkor, amikor a gyártulaj­donos produktumainak árát tetemesen emelte. Ezek szerint a gyárnak nincs oka, de nem is szabad szembehelyezkednie az üzem­ben foglalkoztatott munkások és munkásnők törvényes és méltányos kívánságával. De mi egyenlőre hisszük, hogy az illetékesekben a jobb belátás kerekedik fölül s az ellentéteket elsimítják. Az üggyel különben még foglal­kozni fogunk. Csertői. * Kaptuk e cikket, mely a munkásoktól nyert információk alapján készült. Mi egy­oldalulag nem ítélhetünk e dologban; szive­sen helyet adunk tehát az illetékes ténye­zőknek a hozzászólásra. (Szerk.) A hangverseny. — 1916 ápr. 1. — E hó első napján nagy hangverseny volt a Griff-teremben. Ezt is a Hadi Rok­kantak és Árvák pápai Menház-egyesülete javára (mely hosszú címnek valamilyen Emke­féle rövidítést találhatnának ki a vezetői) rendezték. Nekem jutott a kényes feladat, hogy lapunkba a hangversenyről referádát írjak. Midőn ezt helyszűke miatt aránylag röviden megteszem, kijelentem, hogy igyekezni fogok minden homályosságot, minden legkisebb kétértelműséget kerülni. Nem érintve egyáltalában a hangver­seny anyagi sikerét, nem szólva a külsősé­gekről, kit hogyan fogadtak, koszorúztak meg és tapsoltak vagy éljeneztek, s figyel­men kívül hagyva a jelenlevők elég szélső­séges magánvéleményeit, tisztán a hangver­. seny művészeti részéről irom a magam véle­ményét. A tiszta objektivitást választván kriti­kám fundamentumául, a legnagyobb elis­meréssel hajolok meg először gömöri Havas Gáborné énekművészete előtt. A dilettantiz­must messze túlérő igaz, hamisítatlan művészi tökélyig vitte a sok évekkel ezelőtt Pápán már több ízben megdicsért énektudását. Ki­tűnő mestere lehetett és lehet, mert úgy hallom, hogy Debrecenből még most is állan­dóan feljár a fővárosba énekleckét venni. Igazán kedves műélvezetet nyújtott pápai szereplésével — régi ismerőseinek. Noseda Károlyról, az opera volt kar­igazgatójáról, a szerviták egyházkarnagyáról, kit kiváló tehetségéről már régen hírneves művésznek ismer minden zenekedvelő, ki ezúttal azonban csak mint kisérő, illetve rész­ben mint 'zeneszerző szerepelt, nincs mit ír­nom. Elismert zenei nagyság, mely igaz, hogy alárendelt szerepben is mutatkozik és mutat­kozott is, de majd csak akkor érdemel bő­vebb megemlítést, ha majd egyszer (mint megígérte) önálló számmal jelenik meg a pápai pódiumon. Ney Bernát, az opera tagja, földink. Büszkék lehetünk rá. Ha semmit mást, mint csak azt szögezem le, hogy kiváló gonddal bánik a szöveggel és a helyes szövegkiejtést nagyon helyesen az énekművészet elsőrangú feltételének tartja, már ezzel is olyant hoz­hattam fel a dicséretére, mit sok más, na­gyobb reklámmal dolgozó művészeinktől sajnos meg kellett tagadnom. Hangja való­ságos meseszerű. Végtelenül kellemes hangja van, mely magasságban, mélységben, erőben és lágyságban egyaránt élvezhető. Büszkeség­gel és őszinte gyönyörűséggel csodáltuk or­gánumának pazar szépségeit, különösen pedig energikus akcentusait. Igen meg leszünk tisztelve, ha máskor is eljön közénk a mi gyönyörködtetésünkre. A mi Kis Józsefünkről, városunk leg­kitűnőbb zongoristájáról már más alkalommal annyi szépet és jót mondottam, hogy ezúttal csak annyit jegyzek fel: a régi Kiá maradt. Jól megválasztott, értékes zenegyöngyök a programján, gondos, finoman kidolgozott begyakorlás és nyugodt, de emellett töké­letes előadás jelzik az ő szereplését mindig. Bakó Bélán kívül, aki néhány saját költésü versét szavalta el szép hatással, még Kemény Béla szerepelt a műsoron. Meg kell jegyeznem, hogy közbeeső körülmények miatt a szünet utáni hegedüjátékát már nem hall­hattam s alábbi véleményemet csak az első részben játszott Paganini- és Gounod-számra vonatkozólag alkottam. Legyünk őszinték. Ez hát hamis volt, a szó legszigorúbb értel­mében hamis. Paganini ama Adagióját ját­szotta Kemény Béla, mely a zongoristának c-mollban, a hegedűsnek pedig h-mo!lban van írva, ergo a hegedűt egy fél hanggal magasabbra kell hangolni. Ez ugyan meg­történt, jól-e, rosszul-e, de a folytonos appli­katura nyomán (sohase egy tiszta húr nem szólván) állandó diszonánciák származtak. Szívesen meghajolok Kemény Béla rajongó zenekedvelése, páratlan szorgalma és a töké­letesedés iránti acélos hajlama, akaratereje és más, ehez hasonló szép tulajdonsága előtt, de kérem egyszersmint, hogy ne vegye tossz néven, ha a fentemlitett játékát hamisnak kell kijelentetvem. Hamis játék "pedig a he­gedűlésnél — öreg hiba, különösen, ha jól­hangolt zongorán kisérik. Még úgy soloban elüti, de kisérettel élvezhetlen. Szentgyörgyi Sándor. — Rokkantak javára. A bencés fő­gimn. VII. osztálya oszt.-főnökének névnapja alkalmával 30 K-t adott a rokkantak pápai menházára. Városi közgyűlés. — 1916 ápr. 3. — Képviselőtestületünknek fentjelzett na­pon Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűléséről a kö­vetkezőket írhatjuk. Mintegy 60-65 képviselő jelenlétében folyt le a közgyűlés, melynek megnyitása és dr. Teli Anasztáz, Faragó János, Böhm Samu, Szelecky Ferenc és Legény Ferenc jegyző­könyvhitelesítők felkérése után felolvasták a mult ülés jegyzőkönyvét. Azután az elnök elparentálta a nemrég elhalt Német Já nos v. képviselőt és bejelen­tette, hogy Révész Arnold v. főmérnököt a befejezett fegyelmi vizsgálat nyomán az al­ispán 300 K pénzbüntetésre ítélte. Miután pedig a főmérnök ellen a városnak 9C0 K összegű magánjogi követelése van, az iratok a jogügyi bizottsághoz tétettek át. Az interpellációk során Gyurátz Ferenc a jövő évi termés biztosítása és a földek­megmunkálása, dr. Antal Géza a hadisegély­nek a hó elején való kiosztása és a segély­irodában még egy munkaerőnek az alkal­mazása, Muli József a tűzcsapok rendben­tartása és a mészárosoknak a vadhús árusí­tását megtagadó elhatározása, Halász Mihály egyes gazdáknak a városi faültetők felhívá­sára elkövetett utcafakiírtása miatt történt megbüntetése, Somogyi József a katonák által a vetésben tett kárcsinálása, szénlopó gyer­mekek és Márkus Lajos rendőr megjutal­mazása ügyében szólalt fel, mire a polgár­mester azt válaszolta, hogy a Lamperth Lajos v. tanácsos elnöklete alatt működő mező­gazdasági bizottság ellenőrzi a földmunkála­tokat, 22 ló kiosztatott a földesgazdák között s ha kell, közerőt fognak kirendelni, a hadi­segély ügyében intézkedni fog, a tűzcsapokat ősszel és tavasszal szokták rendbetenni, a vadhúst a hatósági székben ki lehet mérni, a fakiírtók az Ítéletet megfelebbezhetik (de különben is a városé volt a fa), a katonák által okozott kárt felbecsülés után megtérítik, a széntolvajokat a rendőrkapitánynak kell feljelenteni, Márkus rendőrt, ha érdemesnek találja, a rendelkezési alapból meg fogja jutalmaztatni. A napirend előtt dr. Antal Géza kíván­ságára a tárgysorozat végére tett cigányügyet vették első pontnak. A földrnivesiskola mellől eltelepítendő cigányok ügyében azt határozták, hogy a ta­nács az érdekeltek bevonásával alkalmas helyet keressen cigánytelepnek és hogy a kormányhoz felírnak, hogy a háború után a cigányokat fogolytáborba telepíttesse és munkára szoríttassa. Kárpátfalvára 1000 K-t szavaztak meg, a becsüsök drágasági pótlékára vonatkozó ügyet levették a napirendről. Elhatározták, hogy a v. óvoda és ipar­iskolától a Széchenyi-térig csatornát épít a város, Weisz Ignác bérengedés iránti kérvé­nyét elutasították, Sarudy Györgynek a liszt­kereskedők perbe fogására vonatkozó indít­ványát kiadták a jogügyi bizottságnak és végül utasították a v. tanácsot, hogy a hadi­emlék elhelyezésére a gróf Esterházy Jenő által adományozott teleknek a város nevére való telekkönyvezését vigye keresztül és a telket azután töltesse fel. Ezzel a közgyűlés véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents