Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-05 / 10. szám

1916 márciu« 5. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. és volt régebbi igazgatósági tagunk Hanauer Zoltán úrnak elhunytáról megemlékeznem. Bermüller úr évtizedeken át különféle minőségben szolgálta szeretettel ügyünket. A Bermüller és Hanaxier név többféle vonatkozásban szorosan össze van forrva intézetünk életével. Igaz részvétünk kiséri emléküket! Kedves kötelességet teljesítek, mikor derék tisztviselő karunk érdemdús tagjáról, Kunte János úrról emlékezem meg. Kunte úr közel negyven éven át, az utolsó tíz évben mint pénztáros teljesítette nehéz köteleségét szorgalommal, hűséggel és tapintattal. Az elmúlt évben nyugalomra vágyott; szívből kívánjuk neki, hogy jól megérdemelt nyugalmát sokáig zavartalanul élvezze! Utódjául igazgatóságunk volt helyettesét, Kolbe Nándor urat nevezte ki. Intézetünk kötelékébe tartozóktól a háború mind nagyobb számban kívánja a szolgálatot. Egy évnél hosszabb idő óta teljesít harctéri szolgálatot Dr. Saáry Tibor úr igazgatósági tag, közel egy éve Dr. Baranyay Ferenc úr igazgatósági tag. Most vonulnak be Fischer Gyula és Nagy Vilmos urak ig. tagok és Kolbe Nándor úr pénztárnok. A háború eleje óta van távol altisztünk Fusz Sándor. T. Uraim! A mult évet jellemző üzlettelenség ellenére intézetünk állandóan igénybe volt véve. A békés idők élénk üzletágainak pangááa folytán figyelmünk mintegy ezeket helyettesítő műveletekre irányult. Működésünk rentabilitása az eredményszámla tanúsága szerint nem csökkent. Állandó figyelemmel voltunk üzleteink bonitására és mobilitására, mind oly követelmények, melyek minden az intézettel vonatkozásban levő tényezők részéről, minők a részvényesek, a betevők, az adósok, joggal szolgálnak kritikai szempontokul. Forgalmunk, bár nem az óhajtott mérvben közel 90,000.000 K-ra emelkedett, a kezelésünk alatt volt vagyon 16,000.000 K-ról 18,000.000 K-ra nőtt. A jótékonyság oltárán traditioinkhez hiven ezúttal is leróttuk kötelességünket. E kötelesség érzetünk az ország legjobb intézeteivel nem csak arányos, hanem a legtöbbet túl is szárnyalja. A mai idők legrokonszenvesebb mozgalmával a rokkantüggyel igazgatóságunk a mozgalom vezetőinek óhajára még ez évben, de később foglalkozik. Az eredmény felosztási javaslattal az intézet és így a részvényesek igazi érdekét a gyarapodást kívánjuk szolgálni' . Ezek után az ülést megnyitotta. — A Ker. Munkásegyesület febr. hó 27.-én lefolyt estélyén felülfizetni kegyesekvoltak: Karlovitz Adolf 5 K, Tomor Árkád 2 K, Kiss József, özv. Kövér Antalné 1 — 1 K, özv. Vincze Antalné, Keszey Gyuláné 50—50 lillért, amiért, valamint a szereplő hölgyek fáradságáért hálás köszönetet mond az egyesület vezetősége. Az isteni gondviselés és a háború. — Irta: Preiner István. — 5. (Folytatás). Minden nemzetnek erényei mellett vannak hibái is. S nem az isteni gondviselésnek újja-e az is, hogy azok a nemzetek, amelyeknek kisebb a hibájuk s amellett mégis ott virágzik a hit, a vallás, mint Németország s a mi országunk, ebben a háborúban egymás mellett harcolnak. Velünk szemben állanak azok az országok, amelyekben sokkal nagyobbak a bűnök és sokkal kevesebb a hit, a vallás, mint a teljesen hitetlen Franciaország, az önző Anglia, a gyilkos Szerbia, a babonás Oroszország, amelyek jobban is rászolgáltak tehát a büntetésre és tényleg már eddig is sokkal nagyobb mértékben érezték a háború büntető eszközének súlyát. S bár igaz, hogy Isten nem mindig itt a földön büntet és jutalmaz, de mégis reméljük, hogy az O igazságossága már itt a földön sem engedi, hogy a vallástalanság diadalt üljön a vallásosság felett. Ezzel természetesen nem állítom, hogy nekünk semmi hibánk sincs; van a magyarnak, van a németnek is! Ezekért a bűnökért taposta a kozák lova a magyar földet, de ha majd levezekeltük nemzeti bűneinket s elleneink is elvették kis jócselekedeteik jutalmát, az ideiglenes győzelmet, akkor újra fényesen, ragyogó szépségben tündöklik a Máriás lobogó katonáink kezében, kik diadalmasan hozzák azt haza. A háború egyúttal gyógyszer is az isteni gondviselés kezében. A fenyítő eszköz gyógyszerré válik az Isten kezében; Isten, ver, hogy üdvözítsen. Ez a harmadik gondolata ezen fejtegetésemnek. Vannak a háborúnak áldásos hatásai is, még pedig mindenekelőtt vallás-erkölcsi téren, amint mi azt a mozgósítás első napjától kezdve megfigyelhettük. Nem megragadó kép volt-e az Isten s emberek előtt, midőn a harcosok a harctérre való menetel előtt igazi bűnbánattal járultak a szentségekhez, hogy Isten oltalma alatt s az O áldásával menjenek a dicső halál elé? Mily sokan engesztelődtek ki ekkor ismét azzal az Istennel, akit évek hosszú során át oly könnyelműen megvetettek. A háború nagyobb hatással volt a kedélyekre, mint ezer prédikáció. »A háború az ijedelem és halálos aggodalom feszítő vasával megtörte a legkeményebb lelkiismeretet is. Fölébresztette az elkorcsosultakban az erkölcsi erő utolsó maradékát. Az ő hatalmas befolyásával belemarkolt a népek lelkébe, lehatolt annak mélyéig s ott soha nem sejtett kincseket s titkos erőket fedezett fel s friss életforrásokat fakasztott«. (Keppler f.eidenschule 104.) Nevezetesen eszükbe juttatta elsősorban az Üdvözítő intelmeit a maguk teljes komolyságában, hogy: »Legyetek készen, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, mikor lesztek az örökkévalóságba híva. A halál titkon, lopva jön, mint a tolvaj éjjel«. És épen ezért katonáink halálra készen tartották állásaikat, halálbátran rohannak a golyózáporba és a bajonettek közé, mert lelküket előkészítették s így haláltmegvetve mennek bárhova, ahova a kötelesség hívja őket. És ezen hűséges kötelességteljesítés közben estek el ! ezren és százezren ott a véres csatákban; meghaltak, de nem mint legyőzöttek, hanem mint hősök, akik jó harcot harcoltak, a futást bevégezték és a hitet megőrizték s most az igaz Biró a győzelem koronáját nyújtja nekik. De a háború azok számára is bőséges áldások forrása lett, akik a háború után hazájukba szerencsésen visszatérhetnek s akik idehaza maradtak. Fölébresztette szivükben mindenekelőtt a legnagyobb életkomolyságot s a vágyat a legszebb, legnemesebb kultúrjavak, a vallás és erkölcsös élet után. Fölébresztette szivükben a vágyat a túlvilág után; mert most inkább, mint máskor eszükbe jutott, hogy az élet nem semmiség, nem játék és állandó önmulattatás, hogy ez élettel nincs vége mindennek, hanem egy rettenetesen komoly dolog áll utána: »az Isten ítélőszéke előtt való számadás«. A háború mindnyájunk számára szigorú eletiskola lett. Bizonyos azonban az is, hogy még most is vannak olyan emberek, akikre nézve a háború tanítása mindezideig hatástalan maradt. Jaj azonban azoknak, akiket még a háború keményen fenyítő mestere sem tudott jobb belátásra bírni; ők képezik ama polyvát, melyet az Úr soha ki nem alvó tűzben fog égetni. De hála Istennek, ezek a semmitevők kevesebben vannak, mint azok, akik ezen háborús időben sokat tanulnak és ennek következtében mint érettek jutnak az Isten országába. íme az Isten gondviselése ezen világháborúban! Igaz ugyan, hogy rettenetesek a szenvedések, amelyeket katonáinknak a csatatéren, — s a szerető szívek aggodalma, fájdalma, melyet az otthonmaiadottaknak el kell viseltiiök, de könnyű lesz azt elviselni, ha mint elégtételt bűneinkért fölajánljuk Istennek. Hisz a keresztény magyar nép mindig is meg volt győződve attól, hogy az Úr bűnei miatt látogatta meg a tatárpusztítással, a török uralommal, az elmúlt ezer év annyi rettenetes háborújával s szenvedéseit mindenkor elégtételül ajánlotta föl a »Magyarok Istenének . . .« Az összes okokat — amiért Isten ezt a háborút megengedte, s azt a jót, amit Ü szemei előtt tart, mi nem tudjuk; ezt egy ember sem tudja. De egyet tudunk s ezt egész biztosan tudjuk, hisz maga Jézus Krisztus kezeskedik annak igazságáért, hogy t. i. Istennek atyai gondviselése őrködik mindnyájunk felett, azok felett is tehát, akik a csatatéren állanak. Bánni történjék hát velünk, s szeretteinkkel ez csak az Isten legszentebb akaratával történhetik velünk. Ez volt a vigasztalása szt. Pál apostolnak legnagyobb szenvedései közepette, ez legyen a mi vigaszunk- is ennek a világháborúnak nehéz napjaiban: »Mi tudjuk, hogy azoknak, akik az Istent szeretik, minden szorongattatás javukra szolgál — minden szorongattatás tehát ez a háború is. (Vége)

. — Köszönetnyilvánítás. A Pápai Takarékpénztár 120 koronát adott az irgalmasok kórháza részére, mely összegért ezúton is hálás köszönetet mond a kórház igazgatósága.