Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-05 / 10. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 12. A Pápai Takarékpénztár R. T. közgyűlése. — 1916 február 27. — Mult vasárnap tartotta a helybeli Nagytakarék 53. közgyűlését az 1915-iki üzleti évről. E közgyűlés városunk és vidékünk közgazdasági világának mindig egyik legjelentősebb és legkimagaslóbb eseménye volt. Részben azért, inert hiszen a Pápai Takarékpénztár R. T. városunknak és vidékünknek legerősebb pénzügyi intézménye és leghatalmasabb ipari és kereskedelmi tényezője; de másrészt ezzé tette most a Részvény Társaság elnökének, Karlovitz Adolfnak hatalmas, az egész európai pénzpiacot áttekintő s a közgazdasági élet minden tényezőjével számoló megnyitó beszéde, melyet lapunk elején teljes egészében közlünk. Valamivel a kitűzött 3 óra után emelkedett a R. T. elnöke szólásra, hogy a gyűlést megnyissa. Üdvözölte a részvényeseket s elmondotta bevezető beszédét. Azután konstatálja, hogy a közgyűlés összehívása a törvényes követelményeknek megfelelő módon történt és hogy a határozatképessége megvan. Megjelent 36 részvényes 2191 részvény képviseletében, ami 214 szavazatnak felelt meg. A jegyzőkönyv vezetését dr. Saáry Tibor lg. tagra bizta, ki a harctérről jelent meg a közgyűlésen. Felkérte az elnök a jkönyv hitelesítésére Mészáros Károly v. polgármester, Teli Anasztáz dr. főgimn. igazgató és Ungár Mihály részvényeseket. A megejtendő választásokra is kijelölte a megbízottakat. Megemlékezett azután az elnök a mult évben elhunyt Bermüller Alajosról, ki az intézetnek elnöke és Hanauer Zoltánról, aki igazgatósági tagja volt. Megemlítette, hogy az intézet kötelékébe tartozók közül kik teljesítenek hadi szolgálatot, továbbá, hogy a mult év október 30.-án Kunte János pénztáros állásáról lemondott. Helyébe Kolbe Nándor került, ki addig is helyettese volt Ezek után dr. Saáry Lajos intézeti ügyész előterjesztette a közgyűlés tárgyso rozatát. Ennek első pontja az igazgatóság jelentése volt. A gyűlésen résztvevők ezen jelentést kézhez kapták s igy a gyűlésen csak általánosságban képezte megbeszélés tárgyát. Főbb adatai az igazgatóság jelentésének az egyes üzletágakban a következők: A betétek összege erős emelkedést mutat és felül van 14 millió K-n. A jelzálog kölcsönök a mai drágaságnak megfelelően viszszaestek mintegy kétszázezer K-val. A folyószámlái tartozások 5,181,227'66 K-ra emelkedtek, ugyancsak emelkedést mutat a folyószámlái hitelezők rovata is 1,266,178 62 K-val. A visszleszámitolás teljesen megszűnt, amenynyiben az 1914-iki maradvány teljesen visszafizettetett. Gyarapodott az intézet értékpapír tárcája, amennyiben közel fél milliót adott ki az intézet ebben az irányban. Az intézet szilárdságát s fejlődésének határozott irányát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy forgalma 89 millió koronán felülemelkedett és egy pénzintézetre lehetséges, szinte legnehezobb viszonyok közt is 195,795 89 K tiszta jövödelemre jutott. Ebből az igazgatóság indítványa szerint a tartalék alapokhoz csatoltak 40,000 K-t; a házépítési és nyugdíjalaphoz 25,000 K-t, a részvényeseknek kifizettek 80,000 K-t, különféle intézeti jutalékokra 48,55122 K-t, jótékony célra adtak 2480 K-t; a maradék 945"73 K a jövő évi számla javára vitetett át. A jótékonyság rovatánál kijelentette az elnök a közgyűlésnek, hogy a Rokkantak Menháza egyenlőre nem szerepel a rovatban, mivel erről a folyó év folyamán külön határozat utján szándékoznak gondoskodni. A közgyűlés úgy az igazgatóságnak, valamint a felügyelő-bizottságnak a jelentését is tudomásul vette, elfogadta és nekik az 1915-iki évre a felmentést megadta. Egyben az ügyész indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy Kunte János ny. pénztárosnak teljes nyugdíjat folyósít, noha egy év hiányzik szolgálatából. Dr. Kende részvényes indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy Karlovitz Adolf elnöki megnyitóját a helybeli lapokban teljes szövegében közzététeti. Ugyancsak ő mondott a részvényesek nevében köszönetet az intézet vezetőségének és tisztikarának; hisz az elért eredmény csakis az ő képességeiknek és munkásságuknak köszönhető. Az ügyész meleg szavakkal köszönte ezt meg. Ezután választásokra került a sor. A bizottság tagjai dr. Sült József vezetése alatt Kristóffy Gyula és Röhn Miksa Mihály voltak. Az összes leadott szavazatokkal ,újra választották a 13 igazgatósági tagot s a 4 felügyelő-bizottsági tagot az 1916-ik évre. Ezután az elnök a gyűlést befejezettnek nyilvánította. Megemlítjük még, hogy a Részvény Társaság vagyona immár megközelíti a kétmillió K;t, amennyiben a különböző alapokkal együtt 1,960.000 K; a fizetett osztalék egy-egy (200 K névértékű) részvény után 16 K. Ebben 1912 óta nincs az intézetnél változás s így a kormánynak errenézve kiadott különféle rendelkezései — miként ezt az elnök is megjegyezte megnyitójában — az intézetet nem érintik. A tanítóképző estélye. — 1916 febr. 26. — Hangversenynek is mondhatnók azt az előadást, melyet a pápai m. kir. áll. el. népiskolai tanítóképző-intézet a fentjelzett nap estéjén rendezett a pápai színházban. Maga az intézet ifjúsága ugyanis (a műsor végén előadott kis színdarabot nem számítva) tisztán zeneszámokban szerepelt. Estéllyé mégis a műsor többi száma avatta az előadást, melyet táblás ház előtt a hadi rokkantak és árvák pápai menháza javára tartottak fényes anyagi és még fényesebb erkölcsi sikerrel. Már magában véve Jászai Marinak, a budapesti Nemzeti Színház neves tragikájának a szereplése is elég lett volna arra, hogy a város és vidéke elitjének érdeklődését felköltse és lekösse; ott szerepelt azonban a műsoron dr. Vértesy Gyula, a vármegye ékestollú kir. tanfelügyelőjének a neve is; de vonzott a régi jó idők óta állandóan hires ifjúsági zene- és énekkar, mely ezúttal »megfogyva bár, de törve nem« kiállott a nagyközönség elé, hogy a jótékony cél érdekében rendezett estélyből kivegye a maga részét. Máskor az intézet segélyalapja javára, ezúttal — a haza oltárára! Midőn csak röviden referálunk az estélyről, elsősorban meghajtjuk elismerésünk zászlaját az intézet igazgatója, Kötse István előtt, aki megnyitóbeszédében komoly és mélyreható szavakkal utalt mindarra, ami manap betölti egész valónkat. Keresetlennek látszó, a valóságban azonban csipkefinom kidolgozást eláruló elokvenciával kapcsolta a háborút a tanítóképzőhöz. Egész halmazát vonultatta lel ama kapcsolatoknak, melyek az ifjúságot, nevezetesen a tanítójelöltet a világháborúhoz fűzik. Szavait állandó figyelem kisérte, s végül a meggyőződtetés őszinte, meleg elismerése jeléül szűnni nem akaró tapsvihar koronázta. Az érdeklődés még fokozódott, mikor Jászai Mari lépett a színpadra. Jászai Mari, a hires drámai művésznő első föllépésekor Petőfitől szavalt verseket (Egy gondolat . . ., A vén zászlótartó, Búcsú, A magyarok Istene stb.). A nemzet nagy vates-ének tüzes költeményei mintegy újra átizzottak a szavaló ajkain s melegségük áthatotta a publikumot is, mely önkéntelenül megérezte a nagy idők kapcsolatát. Második szereplésekor az új háborús irodalomból mutatott be a kiváló művésznő hatásos szemelvényeket; most éreztük valójában, mekkora erő rejlik Gyóni Géza »Csak egy éjszakára« c. költeményében, most markolt szivünkbe legjobban Vargha Gyula őszinte, mély érzése, mikor önként katonának álló fiától búcsúzik. A hanghordozás, színezés, átérzés és átértés föltárták a hallott költemények minden báját, szépségét. Jászai Mari a Szózat hatásos előadásával vett bucsut a pápai közönségtől, mely késő éjfélig is elhallgatta volna a jeles művésznőt. Dr. Vértesy tanfelügyelő, a Petőfi-Társaság tagjának költeményeit (melyekből kettőt mai lapunkban is közlünk) a szerző helyett, aki a megjelenésben gátolva volt, Kraft József képezdei tanár olvasta fel. Igy is, nélkülözve a szerző vonzó személyiségét, értékelni tudtuk a hírneves költő kiváló verseit és hosszas tapssal honoráltuk azokat. Az ifjúsági ének- és zenekarról kevés mondani valónk van. Elég legyen annyi, hogy igazán bámulatra ejtett bennünket az a készség, mely a szereplésben megnyilvánult. Régente, mikor a harmadfélszáz növendékből 100 at (tehát bajuszos, meglett embereket) kiválogattak a kántusba, méltán hires lehetett, volt is az énekkar. — Ma, mikor harmadrészannyi növendéknek is a szine-java már a lövészárkokban veszi ki részét a világ koncertjéből, valóságos emberfeletti csodát mívelnek az itthonmaradt nem is ifjak, hanem valóságos fiúk, mikor férfikarban így excellálnak, mint a pápai képezdészek. Ugyanez áll a műsor végén bemutatott színdarabra is. Rutinos színészek is alig tudták volna különben utánuk csinálni. Neveket nem említünk. A sikerben osztályrészes valamennyi, még az is, aki nem a színpadon, hanem a rendezés körül szerepelt. Elismerés fejében állandó tapssal honorálták az egyes műsorszámokat, s Esterházy Marianna grófnő, aki szintén jelen volt, páholyában személyesen • is gratulált Kötse igazgatónak a sikerhez.