Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-05 / 10. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 március 12. 117 fillértől 150 fillér fölé is emelkedett, pedig mi a szövetséges Németországnak gabonát exportáltunk! A belföldi drágaságnak pedig jelentős tényezője a külföldi váltó-árfolyam emelkedése, és így valutánk romlása. Ennek a mélyen a zsebbe vágó disparitásnak a megszüntetésére az elmúlt év végéig nem történt semmi intézkedés, pedig már a XVI. században állapította meg Gresham, a londoni tőzsde megalapítója azt, hogy »a váltóárfolyamok felfalják az uralkodókat és tönkre teszik az országokat«. Csakis az év végén lettek exportőreink arra kötelezve, hogy az áruikért birtokukba jutó devisákat az Omb-nek szolgáltassák be. Ujabban a luxusimporttilalom, a berlinihez simuló devisaközpont létesítése és valutakölcsönök felvétele célozzák a javulást. A devisa piac szervezetlensége csakis kis részben lehet az oka valutánk romlásának. Itt a kereslet-kínálat törvényén, az ellenséges külföld ártó szándékosságán kívül feltétlenül befolyással vannak bizonyos érzelmi momentumok is. Ez érzelmi momentumok a jegybank kimutatásainak hiányából táplálkoznak. Az ércfedezet és bankjegy forgalom közti viszony rosszabbodása és ennek titkolása a megriadt fantaziák elé torzképeket festett. Jelentős eseménye az évnek a Pénzintézeti központ. Az erre vonatkozó törvényhozási tárgyalásokat politikai okokból a tavaszszal kikapcsolták. Az év végén újból megindult a munka, melynek betetőzése már a folyó évre nyullott át. Ez intézményt létesítő törvényjavaslat előadójában szeretett képviselőnket, felügyelő bizottságunk tagját, Dr. Antal Géza urat tiszteljük. A Pénzintézeti központ egész gazdasági életünkre, közvetlenül pedig a pénzintézetekre fog üdvös szabályozó hatást kifejteni. T. Uraim! Már érintettem az állami emissiot, ez a második és harmadik hadikölcsön volt. Intézetünk az elsőt meghaladó eredményt ért el mindkettőnél. A nálunk történt jegyzések a három hadikölcsönnél 5,000.000 koronán fölül voltak. Értékpapírtárcánk számára félmillió koronányit szereztünk be. A sok háborús rendelet és kormány intézkedés közül a pénzintézeteket elsősorban a moratorium érdekelte. Ez fokozatos lefaragásával lassanként a régi jogállapotot van hivatva most már helyre állítani. A különféle rekviráló rendelet, ármakszimálások, számtalan ipari és kereskedelmi központ létesítése mind hozzájárultak a békés idők kereskedelmének alákötéséhez és a kereskedelemnek egy új typusát, a háborús kereskedelmi tevékenységet hozták életre. Ugy a mult, mint a folyó évben egy rendeletet adott ki a kormány, mely a közgyűléseket az alapszabályoktól eltérő időben engedélyezi megtartani. A folyó évi rendelet még osztalék és tantiem maximálással is össze van kötve. E rendelet adta jogokkal nem kellett lefogta fülét és a holdszem csak vigyorgott rájuk. Mikor ilyen álmaiból megébredt s meghallotta az esetleges kutyaugatást, bújt, menekült paplana alá. Foga vacogott s csak imádkozott. De maga sem tudta miért. Azért-e, hogy a kutyák ne ugassanak soha többé, vagy azért-e, hogy az ég vegye ki ujját füléből és hallja meg a kutyaugatást? S vitte a jóbarát a győzelmi zászlót a másik jóbaráthoz. Csak az ördög nyithat be hasonló örömmel osztályos társához. S hangos szóval kiáltotta a jóbarát felé: — Megütik a dobot a pintérház előtt. Csak türelem. S áldomást ittak a győzelemre. Megérezte mindezt a kocsmáros. Átkos lelke utána futott tönkretevőjének s nézte áldomásukat. Hangtalan átkok keltek, csonttalan, hústalan öklök emelkedtek. De könnyek teremtek a jóbarátok tervének egykori pártfogójában is. Magános éjjelek, vendégtelen nappalok hulló könnyei egy nagy, készülő szőnyegre hullottak. S beleivódtak a szőnyegbe, a pamutba. Kínlódó lelkek és átkok voltak kivarrva rajta s éltek a szőnyegen. A könnyek éltették őket. 2. Pörgött a dob, hangzott a kiáltás. Állt az árverés. A család egy kiürített szoba sarkában összebújva száraz szemekkel zokogott. Koporsóra hulló göröngyök dübörgése nem ölhet jobban, mint az árverési dobszó. S lassú léptekkel indult meg minden a szobákban. Egyenként hagyták el helyüket a régen megszokott apróbb, nagyobb bútorok s eltűntek az ajtó nyílásán át a nagy mindenségben. Emberek jártak köztük, húzták-vonták őket. Megforgatták minden oldalukra s nézték hibáikat. S Ítéltek életük vagy haláluk fölött. De a vége csak az volt, hogy eltávoztak emberek vállain a messzeségbe. A családnak a búcsúszó, szívhez nőtt szeretettek elszakadása éles fájdalmat okozottMint a viharban összebújó bárányok hangtalan félelemmel néztek maguk elé. Törölték időnként hulló könnyeiket. Végül fölfakadt a zokogás az anya torkán. Szívet tépően szakadt föl s összeborult a család a zokogó fájdalomban. Aztán hirtelen elhallgattak, mert vad, kegyetlen átok ordított végig a kopárrá tett szobákon minden jóbarátra. S ettől mindnyájan megijedtek, kik egyedül maradtak a tető alatt, az árvák s az átok . . . 3. Korán sötétedő téli estén forgótáncba sodorta a szél a hópelyheket. Behúzódtak az emberek a tető alá. A kutyák meghúzódtak a házak körül. Sehol semmi nesz, sehol semmi élet, csak a szél dudolása és a hóélnünk, tilalmi rendelkezései pedig nem érintettek bennünket. Eredményre nézve hatástalan volt az u. n. zöld hitelt szabályozó rendelet. A végrehajtással megbízott postatakarékpénztár oly vontatottan és nehézkesen felelt meg az iránta támasztott igényeknek, hogy végre is nem folyósíthattunk zöld hitelt, mert mire erre a sor kerülhetett volna, a postatakarékpénztár nehézkessége miatt, már itt volt az új termés s így a készáruhitel lépett a meg sem született zöld hitel helyébe. A Haditermény részvénytársaság létesítésével az ország egész gabonatermése központi kezelés alá került. Ez jelentékenyen és pedig hátrányosan befolyásolta a pár éve folytatott gabona kereskedelem fináncirozásainkat. Bár intézetünk a haditerményrészvénytársaság bizományosának engedményese lett, mégis az elért forgalom várakozásunkon alul rparadt, mert míg ügyfeleink természetszerűleg respektálták a maximális árakat, addig a konkurrencia a magánforgalomnak engedélyezett és több ízben meghosszabbított időben maximális áron felül, tehát tiltott árakon vásárolt és így ügyfeleink elől a terrenumot elvonta. Meg kell itt a kormányintézkedések során egy quasi negatívumról is emlékeznem, ez a nemzetközi váltójogi egyezmény nyomán járó új magyar váltótörvény életbeléptetésének elmaradása. Ezt is a háború okozta. T. Uraim! Az év gazdasági eseményeinek registrálása után röviden belső, szűkebb ügyeinkre térek át. Szomorú kötelességem először volt régebbi elnökünk BermilLler Alajos úrnak pehelytánc. Lerongyolódott, hidegtől kékült ajkú ember vánszorgott végig az utcán a temető felé. Meg-megállt, hogy összébb fogja mindenütt ásító, rongyos kabátját, hogy háttal fordulva a szélnek kis levegőhöz jusson' Aztán újra folytatta az útját. Lesütötte szemét, mikor a kálvária oszlopai közt elhaladt. Nem mert szembe nézni a vele egy úton haladó Krisztussal. Nem azért, mintha félt volna vele tovább menni, ha ránéz, hanem épen, mert félt, hogy annak látásától visszafordul. S érezte a vele egy úton haladó Krisztus égető, fájdalmas tekintetét. S meggyorsította lépteit. Futásnak eredt. Hirtelen bekanyarodott a temetőbe. Megállt egy sír előtt. Levette kalapját s a szél felborzolta őszülő haját. S nem lehetett tudni, régen meghalt kis leánya sírjánál áll-e, vagy a jóbaráténál ? S nem lehetett tudni, imádkozik-e vagy átkozódik. Csak, mikor felemelt ököllel arcra esett a hóba, hallatszott nehéz hörgés. Fogával tépte a kereszt fáját, mert karjai szinte lefagytak. Aztán lassan minden elcsöndesült. Aztán lassan mindent betakart a fehér hó. Nótát, halált, átkot s imádságot . . . — halmi.