Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-03-05 / 10. szám

XI. évfolyam. Pápa, 191.6 március 5. 10. szám. PAPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdaKagi é*» társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a paoa-csóthi esDeresi kerület tanítói körenek hivatalos lapja. S3 Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katbotikus Kör. A szt-rKesztésért felelős : Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Megnyitó beszéd, melyet Karlovitz Adolf, a Pápai Takarékpénztár R. T. elnöke a mult vasárnapi közgyűlésen mondott. »Az év t. Uraim, melyet most megbeszélünk folytatólag a háború súlyával terhelt. A munkáshiány, a nyersanyagok drágasága, a rossz szállítási viszonyok a termelést ez évben is a legnagyobb mértékben károsan befolyásolták; egyedüli kivételt a hadsereg számára dolgozó vállalatok képeztek. A bőséges készpénz csökkentette az utánavaló keresletet, így redukálta a váltóescomptot, az u. n. tárcaváltók mint feleslegessé vált fizetési eszközök tisztára eltűntek a gazdasági életből. Az áruk és termeivények magas árai apasztották a jelzálogtartozásokat, és meggátolták újak keletkezését. A kamatlábak alacsony nivón mozogtak, a magán-kamatláb állandóan a ráta alatt maradt. A jegybank az egész éven át nem tette közzé kimutatását a külföldi jegybankokkal ellentétben. így a hazai és külföldi jogos érdeklődést kielégítetlenül hagyta, kamatlábát egyébiránt a mult év április havában mérsékelte és e leszállított tétel mai napig is érvényben van. Az értékpapírpiacon a nagyméretű állami emission kívül jelentős esemény nem történt. A tőzsde ez évben is zárva volt. A kezdetben megtűrt, majd mintegy félhivatalos jelleget öltő magánforgalomban az előző évi pánikos árfolyamok lassanként javultak. Az osztalékpapirok kormányóhajra a mult évben redukáltan szolgálták tulajdonosaikat. Önöknek t. Uraim a mult évben sem jutott e tekintetben mostoha elbánás osztályrészükül. Külkereskedelmünk a háború óta jelentősen megváltozott, kivitelünk megcsappant, de még jobban csökkent behozatalunk. A mult év első felében voltak hónapjaink, mikor az árumérleg activ volt, oly jelenség, melyet a béke-években is régóta nélkülöztünk. Az árumérleg- 1913-ban 170 millió koronával volt passiv, 1914-ben a passivitás 76 millióra csökkent, 1915-ről a végleges eredmény még nem áll rendelkezésre, de a közzéadott nyolc hónap adataiból máris megállapíthatjuk, hogy a passivitás nem fogja lényegesen túlhaladni az előző 1914. évit. Az ország mult évi nemzetközi fizetési mérlegének syntézise csak évek múlva eszközölhető, mikorra az adatok hozzáférhetők és feldolgozhatók lesznek. A nemzetközi fizetési mérlegünk mindenesetre romlott a háború kezdete óta, bár a külkereskedelmi forgalom passi vitásának csökkenése 1913 óta, továbbá az ellenséges külföldön elhelyezett adóssági címletek kamatainak viszszatartása, és végül a külföldi utazások elmaradása javító hatást fejtettek ki. Azonban az amerikai pénz elmaradása erősen romboló hatású volt. A hadifoglyoknak kölcsönösen küldött összegek mintegy kompenzálták egymást, mert egyrészről nagyobb öszszegek küldettek, másrészről nagyobb számú foglyoknak történtek átutalások, így ez a nemzetközi forgalom a nemzetközi fizetési mérlegünkre lényeges befolyással nem volt. Valutánk a háború óta rosszabbodott. Az utolsó béke-években a londoni, párisi és berlini bankpiacokon valutánk a törvényes paritástól arra vonatkoztatva maximum 0'8% eltolódást mutatott, most a háború éveiben az eltolódás kárunkra mind nagyobb méretű lett. Kiáltó példának csak a szövetséges Márkát említem fel, mely a törvényes TÁRCA. Katonavonatok.*) Az egyiken: a mieink, dalolva, virágosán. A másikon: orosz foglyok szomorúan, álmosan. Azok mennek, ezek jönnek; a csatából, a csatába! Ezek bókós pihenésre, azok diadalra várva. A vonatok egymás mellett szép nyugodtan álldogálnak. S a kocsikból egymás felé tekintetek szálldogálnak. Nagy szelíd parasztszemekböl egymást értő tekintetek, Mintha mondanák egymásnak: az Isten legyen veletek! Nincs itt harag, se gyűlölet! Jámbor szemek néznek, Mintha bizony nem is tudnák, [néznek — S bizony Isten, nem is tudják: Mért kell folyni annyi vérnek ... Veszekedő bogarak. A nap sugára, öreg tülgyláknak selymes zöld lombján Reszketve szállt át s aranycsöként hullott a rétre. A rét tele volt nyári virággal. Mintha smaragdtó Tündéri kertben, százezer színben ragyogott volna! *) A tanítóképző-intézet cstélyén felolvasott versekből. És az ég kéklett, acélos kéken. Selyemsátorként, illatos, puha selyemsátorként borult a földre, omolva, lágyan. Mentem az uton s ahogy lenéztem, az út porába: Tépázva egymást apró bogárkák, [ott veszekedtek Haragra gyúltam! Ostoba népség! Gyönyörű nyáron, Virágos földön, napragyogásban, illatos árban, így veszekedni! Arasznyi arasz az egész élet! Születés, halál, a végtelenből rövidke perc csak. És a percekből a derűs nyárra pillanat se jut — s ez se kell néktek buta bogarak ? Vcszszetek el hát; veszszetek mind! [porába. S a bogárhadat egy lábnyomással beletapostam az út Hatalmas Isten! Nem teszel-e te velünk is így majd, ha majd megunod nézni az apró emberhadaknak tülekedését ? Szörnyű bajoknak rémítő réme nem fog-c jönni a Te szemedbe, hogy ctapossa az egymást ölö emberi férgek nyüsgö csoportját ezen a földnek nevezett, pici, keringő bolygón... Vértesy Gyula. Átkok. 1. Minden év elvitt néhány követ a dalos élet idején épített házból. S helyettük szaporodtak azaláirásos keskeny, hosszú papirlapok az Íróasztal fiókjában. A régi jóbarátok egyike időnként meg-megjelent. Beszélt hízelgőn, kedvesen, durván, kegyetlenül a kocsmárosnak. Szavai a multak csöndes, szelid, gondnélküli képét lopták a szivébe. Az ellentét a jelen és mult között ilyenkor élesedett ki. A vágy ilyenkor nőtt naggyá s vedlett át szitokká. De a vége mégis csak egy új váltó és ezer új gond lett. Az átkok, szitkok hamar elintéződtek. »Ebugatás nem hallatszik menyországba« — vágta oda egy jelenetnél durván a jóbarát s meghallotta szavait a beteg gyermek. Az ő fülébe elhallatszott és kitépte onnan a menyország egy részét. Jaj, hány éjjel látott álmában ezer és ezer ugató- kutyát, amint fejüket égnek fordítják s hiába erőlködnek ugatásukkal. Az ég nagy arcán két kezéve