Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-02-20 / 8. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 február 20. 8. szám. PAPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasagj e* tarsadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a paoa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerkesztésért felelős: Szentg-yörg-yi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Főpásztorunk körlevele. Báró Dr. Hornig Károly biborospüspök ő Eminenciája, a veszprémi egyházmegye főpásztora már kiadta ezidei böjti körlevelét, melyet az egyházmegye összes katholikus templomaiban a lelkészek farsangvasárnap a híveknek a szentbeszéd helyett fel fognak olvasni. Egyes napilapok nagy elragadtatással írtak e körlevélről, melynek tartalma csakugyan valóságos remeke a böjti szózatoknak. Az Alkotmány a beszéd egyik kiválóan szép részét, azt, mely a magábaszállás szükségességét a háborús időkkel kapcsolatban fejtegeti, szószerint is leközölte és tőle vidéki lapok is vettek át néhány mondatot. Mi ezt nem tesszük, hanem e helyett ajánljuk a püspöki intelemnek egész terjedelmében való meghallgatását Ötvenedvasárnapon a templomban. „Minden állam támasza és talpköve?" Még mindig feltesszük e kérdést, mert nagy költőnk, Berzsenyi ugyan megfelelt reá, de a tények nem akarnak a szép idea után igazodni: »Minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megvész, Róma ledől és rabigába görnyed«. Tiszta erkölcs?! Igen, tiszta erkölcs, felelik a jobb érzelműek ma is, hitték a régiek, bizonyítja Róma bukása. És most kissé moralizáljunk, mert hát az állam támaszáról és talpkövéről van szó. Ennek a tiszta erkölcsnek jegyében alakultak ki a keresztény államok ezelőtt másfélezer, ezer és több száz esztendővel, e talpkőnek lerakásán fáradozott kultúra és civilizáció, ez volt a társadalom lelkiismeretének rugója. Igaziban a mai kultúra, az újkor művészi termei, előadó pódiumai, színházai, cirkuszai, mozielőadásai is erre az alapra akarnak, vagy akartak helyezkedni, mert hát mellüket verve hirdették, hogy ők is jó hazafiak, ők is az állam, a társadalom biztosítékainak, a kultúrának, civilizációnak, a »tiszta erkölcsnek« szolgálatában állnának. De hát napjainkban, a társadalmi itélet e napjaiban mintha gondolkodhatnánk efölött egy kissé és Janus-arccal egyik tekintetünk a harctérre esik, a másik itthon néz körül és mit lát?! Ott kint az ellenség szószegését, dühét, a ravaszság, a féktelen önzés és vad irigység orgiáit, az orgyilkosság és kegyetlenség netovábbjait. Mert mi tudjuk és érezzük, hogy ellenségeink ily erkölcsökkel törtek reánk és most véreznek fiaink, fogy a nemzet. — Vájjon az ellenségnél ez a tiszta erkölcs?! Ide vezetett már közel 20 század kultúrája, törekvése ? De hagyjuk e sötét képet, azt mondja az egyik magyar költő: »Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül!« Igen, fényre derül, ha, míg harcosaink küzdenek, itthon a mi erkölcseink megtisztulnak, szent ideáljaink érvényesülnek és a szenvedések tüzében megtisztulva, szerető karokkal várjuk haza hőseinket. Azonban úgy vesszük észre, hogy a mai társadalom erkölcséhez szó fér. Nem kell messze mennünk példákért, nem kell felütnünk az ország statisztikai könyveit. A mult napokban a gyermekbiróság elé került egy körülbelül 14 éves iparostanuló, ki esténkiot több ízben a vendéglőkben, kávéházakban töltötte idejét és rontotta egészségét. Nem használok TÁRCA. A halálok. 1. Csendes téli estén összejöttek az ismerősük a kádármesteréknél. Öreg karosszékek, kiszívott tajtékpipák, régen és sokszor megemlegetett események kerültek elő. Mindenki tudott mondani valamit s mig egyik beszélt, figyelte a többi a lámpához felszálló pipafüstöt. Régi idők lelke szállt benne kéken, szinte kísértetjárás élt köztük. Mély zengésű hangon foiyt a társalgás. Templomi orgonazúgások zsongtak a kis szobában s halkan, gyermeke ágyára dőlve hallgatta őket félálomban a mama. Karja átölelte alvó gyermekét. S mosolyogtak álmukban mindketten. Egyiknek a jelen álma, a másiknak a jövőé húzta szét ajakát. S oly boldogok voltak mély zengésű hangok omlásában, a kis hálószoba félhomályában szunynyadva. S a nagy szobában, az ebédlőasztal körül összecsengtek a poharak, összekocódtak a szavak. A kályha áttört öntöttvas ajtaján meleg tűzszemek villogtak át. Kíváncsian lestek az emberekre, minden szavukra s adták tovább a szót az elaludt hamúnak. Az csak néha hümmögött, néha villantotta fel szemét s tette, mintha értené a tüzes ajkak csacsogását. Pedig szaporán, dudorászva mesélték a hallottakat. — Dehogy veszt rajta. Még senki sem vesztett azon, — mondta az egyik parázsfióka a szomszédjában fekvő öreg hamúnak, mialatt utánozta a mélyzengésű férfihangot —. Vagy rajt vesztene-e valaki, ha feneketlen hordót kellene illő díjért töltögetnie ? Örök biztos kenyeret kapna. Talán nem feneketlen hordó az ember? Hát a torka? Az a nótás, káromkodó, csókolódzó, de főkép innivágyó torka ? Legbiztosabb kenyere van ma a kocsmárosnak. — Hát a tanult mesterség ? Már mégis csak jobb élet az az élet, ha megmarad valaki azon az úton, melyen annak megjárására elindult, mintha valaki hűtlen lesz kenyeres pajtásához, jó öreg kalapácsához, hordáihoz, műhelyéhez. — Ezt már másik tüzfiók adta tovább. A kádármestert utánozta, aki kiadta immár legerősebb argumentumát azokra a csábításokra, miket két kocsmáros vitt véghez. Az egyik túl akart adni a kocsmáján. Tegnap, egy lovát eladó cigánytól tanulták a módját. Folyt még tovább a beszéd. Tárgyaltak unalomig. Az asszony előjövése azonban figyelmeztette a társaságot, hogy itt az ideje a hazatérésnek. Felkészülődtek, hogy távozzanak. Holnap is nap lesz. Nem is gondolták, hogy holnap milyen könnyű nap lesz .. . 2. Hangos civódás hangja verte fel az éj csendjét. Ott égett a kis petróleumlámpa a hálószoba asztalán, előtte élére állított könyv, hogy az alvó kis baba szemét ne sértse. Hogy nyugodtan alhassék.