Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-12-24 / 52. szám

1916 december 24. PAP A ÉS VIDÉK E 3. A szárnyak mögött finom tollfátyol, Mint rózsás felhő leng, két sugártoll Hajlik ki onnét kék zománc ívben. Hát a csodára mind oda libben S mind, aki éri a durva jászolt Drága kövekként fénylő ruhát hord S minden ivadékuk ragyogva jár, Mint gyönyörű paradicsommadár. Gergyesi Ferenc. Az erdélyiek a mi szegény üldözött testvéreink lassan hazafelé szállingóznak. Milyen munkatorlódást, milyen nagy gondot, szívszaggató fájdalmat okoztak mindnyájunknak orvul támadó ellenségeink! Velük éreztünk. Ma, amikor már túléltük a veszélyt e tekintetben, tekintsünk hátra, mit végeztünk ? Megtettük-e kötelességünket? Nem érhet-e megrovás bennünket valamely oldalról? Nem! Teljes lehet nyugalmunk. Városunk — hála nemes közönségünknek, annak a hangyaszorgalmúáldozatkészségnek, amely minden oldalról megnyilvánult — a kötelességteljesítesben nem áll hátul. Eme állításunk igazolására az a fényes beszámoló, amit az erdélyiek segítőbizottsága adott ki munkájáról. Mindenkinek került valami. Mindenkinek olyan, amire szüksége volt. Elnémultak a panaszos ajkak, hogy hála szavakra nyiljanak fel . . . Vannak nevek, melyek a közjótékonyság terén fogalommá váltak. Ezek részére aranylapokat kellene nyitani, mert a cselekedetek legnemesebélne a drága név, hanem ezt suttogná az egész természet, ezt a mindennél szebb zenét .. . Hónapok óta élt már a fronton, de lelke ábrándjait nem hagyta otthon. Elhozta magával a messze harctérre. Ezekkel színezte a kietlen, sivár valóságot . . . Mióta harsogó zene hangjai mellett a menetszázaddal kijött a frontra, két világban élt. Beletalálta magát mindkettőbe, de lelke folyton vándorolt egyikből a másikba. Valami kábító, édes méreg ringatta álomba, valahányszor lelkébe mélyedt. Éjjel, órákon át járta szakaszát, kerülgette a sok traverzet, hallgatta a szolgálat teljesítő bakák unalmas jelentkezéseit s ilyenkor megrohanták az emlékek. Ezek a bánatos, nehézszárnyú madarak s ő megpróbált velük megküzdeni. Kiment a drót elé, végigvizsgálta az őröket, hallgatta a golyók zizegését. Nem félt tőlük. Nem jutott eszébe, hogy ott, a drótok előtt könnyen talál a golyó. Eszét-lelkét csak egy emlék foglalta le, egy arc töltötte be s ö ilyenkor fanatikus hittel, mozdulatlan arccal állta meg a puskagolyók kegyetlen szisszenését, suhogását . . . Hitté, amit egyszer hallott valakitől, hogy senki sem hal meg, mielőtt életében egyszer boldog nem volna. S ő akart még boldog lenni. Nem elérni, megnyerni akarta a boldogságot, hanem visszabikét végezték és végzik most, s hisszük, végezni fogják a jövőben is. Nagy munka volt ez ebben a véres világban, amikor az ideális dolgok helyett túlnyomórészt az anyagias ösztönök kielégítését keresi itthon mindenki. Ez a munka szolgáljon nyugvásul a hazájából menekült, de hála az Ég jó kezének, már visszatérő székely testvéreink harcoló véreinek is. Midőn így beszélünk, a szeretet és hála koszorúját nyújtjuk át azoknak, akik e nemes ügyben, tisztán hazafias lelkesedésből s a szeretet törvényének engedve, bármi módon közreműködtek az akció sikerében. Ez a siker a legszebb jutalom, ez adja azt a lelki nyugalmat, amely szükséges mindenkinek az önzetlenség rögös pályáján való tovább küzdésre. Csertői. * Újabb adományok. Markóth Angela menekültjei részére: 2 drb női ruha, 2 női blúz, 3 leányka ruha, 1 fiunadrág (felső), 2 fiunadrág (alsó)i 2 fiukabát, 2 lánynadrág (alsó), 2 alsóruha. Dienes Tiborné menekültjei részére: 17 drb felnőtt női rulia, 2 gyermekruha, 11 női blúz, 11 alsónadrág. Juhász Imréné menekültjei részére: 3 drb alj, 1 blúz, 7 női nadrág. = A IV. o. kereseti adó pót-kivetési lajstroma 1916-ra érvényesítve a k. pénzügyigazgatóságtól a v. adóhivatalhoz leérkezett, ahol dec. 27-től 1917 jan. 3 ig közszemlére kitéve lesz és a hivatalos órák alatt bárki betekintheti. Netáni felehbezések ugyanott beadhatók. szerezni. Egy elkövetett nagy hibát jóvátenni, a sorssal még egyszer játékba bocsátkozni, hogy abból győztesen kerüljön ki. Mert érezte s egész lelkivilága azon meggyőződésen alapult, hogy egyszer már szemben ült a sorssal, mint a játékos partnerével s e játékból ő került ki vesztesen. Két lehetőséget hitt a sorssal szemben: belenyúlni, mindent feltenni, vagy lemondani s magát következeteseu átengedni szeszélyeinek. Hitte, de határozottan egyik elvet sem követte. Határozatlan, bátortalan volt. Nem tudta, hova lép most, merre azután. Hamlet életfilozófiája volt az övé is: megfontolni! S a fontolgatással elvesztette idejét, elszalasztotta a kedvező pillanatot. Mikor azt a lányt először meglátta, kisfiú volt. A lány a zárdában nevelkedett, ő meg, Isten tudja hogy került oda — talán éppen a kis kápolnában találkozott vele össze először, valamelyik hangulatos májusi litánián. Mikor először feltűnt neki abban az egyszerű krémruhácskában, rózsaarcával s örökké mosolygó szemével, egészen megzavarta. Határozott fölényben volt a lány: Elemér nem mert szemébe nézni s ha tekintetük találkozott, zavarodottan sütötte földre szemét. Boldog volt, ha a lányt legalább egyszer láthatta napjában, hogy azután a Iskolaszéki gyűlés. A r. kath. hitköség iskolaszéke Kriszt Jenő esp.-plébános elnöklete alatt f. hó 20-án ülésezett. • Az ülés tulajdonképen folytatása volt az előbbinek, amelynek folyamán az 1915. évi számadás felülvizsgálása félbenmaradt, amelyet azonban most végleg letárgyalt és Kalmár Károly volt hitközségi pénztárnoknak nemcsak a felmentvéuyt adta meg, hanem Keresztes Gyula iskolaszéki tag indítványára hálás köszönetét fejezte ki az iskolaszék működéséért és elismerését jegyzökönyvében is megörökítette. A számadások felülvizsgálása után rátért az 1917. évi költségelőirányzat tárgyalására. A jövő évi költség végösszege eképpen zárul: kiadás 49,495 K — f, bevétel 25,528 „ 30 „ hiány 23,966 K 70 f, amit 147,568 K egyenes állami adó után 18%-os hitközségi adó kivetésével fog a hitközség fedezni. Süle Gábor péntárnoknak tiszteletdiját Martonfalvay Elek iskolaszéki tag indítványára az iskolaszék fáradozásának elismeréséül 600 kononára emelte fel. 1917 május elsejére lakás kerestetik.! Egy gyermektelen úri család keres májusra egy 2 nagyobb, esetleg 3 szobás lakást. Vízvezeték és villany. — Rend és tisztaság felige alatt árajánlat e lap nyomdájába kéretik. nap többi óráiban teljesig vele foglalkozzék. Igy aztán egy tiszta ideális, dc ábrándos vonzalom alakult ki lelkében. Ebben az időben olvasgatta a költőket s némelyik szentimentális író műveiben erős rokonérzésekkel találkozott. Hogy a lány egyáltalában tud-e róla, arra nézve nem volt semmi bizonysága. Kereste, hol közelíthetne hozzá — egy isinerőse sem volt, aki segíthetett volna neki. Határozott lépésre nem tudta rászánni magát. Egyik vakáció némileg előbbre vitte az ügyet. Valami nagy temetés volt a városban, sok hivatalos résztvevővel s ezek közt volt a lány is atyjával. Vissza a kis faluba együtt utaztak. A másodikosztályú kupé folyosóján volt csak hely. Ott szorongtak a lány és barátnője, Elemér s a lány öccse. A rövid utazás alatt persze Elemér nem szólt a lányhoz, kit a vakáció levegője még szebbé tett. Csak a finom kezet s a rózsaszín körmöcskéket nézegette az ablakpárkányán, hova a lány a vicinális döcögése miatt fogódzott. A délután órái hamar elteltek. Ők csak este találkoztak. A verandán találta a lányt s búcsúzáskor atyja s anyja után ő is kezet nyújtott a meglepett fiúnak. Elemér egész életén át sem tudta megérteni, hogy a veranda lépcsőin hogyan került le az udvarra.