Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-12-24 / 52. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 november 19. 47. szám. ß PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a pápa-csóthi esoeresi kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős : Grátzer János. Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Karácsony ünnepén. Irta: Dr. Teli Anasztáz. — A világrendítő véres küzdelmek között megdöbbenéssel és szomorú szívvel halljuk a karácsonyi ünnep kétezer éves szózatát: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jószándékú embereknek. Kinos vergődés közt kérdezzük: hol van a béke? A harctereken gyilkos ágyuk dörögnek és szórják a halált, gépfegyverek kattognak, srapnelok sikoltanak, az ellenségek bősz csatakiáltások között mérik egymásra a halálos csapásokat; a csatazaj közé vegyül a sebesültek jajkiáltása és a haldoklók hörgése. A kórházakban a háború sebesültjei és betegei keresik a gyógyulást és szomorú szívvel gondolnak a máskor vidám, most komor családi otthonra. A családokban most ís kigyúlnak a karácsonyfák, de a gyertyák fénye nem a karácsonyi örömre, hanem a halottak napjának bús kegyeletére emlékeztet. Ki mondhatja azt, hogy itthon örömmel ünneplünk, mikor kinn a harctereken apáink, fiaink, testvéreink szenvednek, vérzettek, hullanak? Ki mondhatja azt, hogy a karácsony ünnepének békeszózatát örömmel fogadjuk lelkünkbe, mikor a békehangokra a fenhéjázó, ádáz, gyűlölködő válaszokat olvasunk? Valóban megdöbbentő jelenség, hogy a háború harmadik évében keresztény államférfiak, akik azzal szoktak dicsekedni, hogó a keresztény kultúra áldásait terjesztik a vadak között, nem a békét, hanem a vérontást dörgik a világ fülébe és a béke után sóvárgó népek szívéből a reménynek és a bizalomnak még a gyökerét is kitépni akarják. Hova lett a 20-ik századnak nagy garral hirdetett humanizmusa, civilizációja, emberszeretete? Mennyire csalódtunk a kultúrában! Nem boldogabbak-e most azok a népek, akikre még nem derült föl a kultúra napja s a műveletlenség és tudatlanság éjszakájában botorkálnak? Mindig azt hirdették, hogy a kultúra nemesíti és szelídíti az erkölcsöket, közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket, nyomában béke, áldás, szeretet és boldogság jár. Kínos vergődés közt kérdezzük, hol van a béke, szeretet és boldogság ? Mi az oka annak, hogy a 20-ik század kultúrája és humanizmusa csődbe jutott? Az az egyedüli oka, mert a kultúrából kikapcsolták a vallást, a hitet s helyébe tették "az üres szólamoktól duzzadó független morált, mely az altruizmus cégére alatt leplezetlen durva haszonlesést űz. Hiába, vallás és hitbeli meggyőződésen alapuló erkölcs nélkül nincs béke, nincs szeretet, nincs boldogság a földön. Mikor Róma a kultúra legmagasabb fokán állott, akkor volt legromlottabb, legkegyetlenebb, mert hitetlen volt. Hogyan értsék meg tehát a karácsonyi béke szózatát azok, akik a vallást félrerugták, mint a divatból kiment ruhát s gyűlölködő lélekkel tovább is a vért szomjúhozzák és végpusztulással fenyegetnek? Az égi szózat csak a jószándékú embereknek hirdetett békét, nem a gyülölködőknek és hitetleneknek. Azért szomorú a karácsony, azért nem örülhetünk a békét hirdető karácsonyi szózatnak, mert nincs jó szándék az emberekben. Szegény magyar nemzet, de sok szomorú karácsonyod volt már! Ezt a földet ezer éven át sok vérrel és könnyel áztatta, sokat szomorkodtál, sokat búslakodtál, de még soha el nem csüggedtéi, mert hittél, biztál és nemes erkölcsökkel ékeskedtél mind a csatatéren, mind a békében. Most is vérrel és könnyel öntözöd apáid drága földjét, most is sokat búslakodol és keseregsz fiaid sorsán, most is hősi erényekkel ékeskedel a csatatereken, azért el ne csüggedj, hitedben és bizalmadban meg ne rendülj, mert az igazságon még a poklok kapui sem vesznek erőt. Most fekete karácsonyod van, a szomorúságnak és aggodalomnak karácsonya. Ki is örülhet akkor, amikor sok szép ifjú magyar életnek tűnik le csillaga? Ki örülhet ekkor, amikor derék magyar családapák csontjai idegen hantok alatt porladoznak? Nem lehet ezt a fájdalmat titkolni, nem lehet ezt frázisok flastromával behegeszteni, csak a mindenható és igazságos Istenben kell bizni, csak Tőle kell várni a szörnyű csapás elmultát. Azért a szomorúság el ne csüggessze lelkünket, ezer év tanulsága int felénk, föltétlenül kell bíznunk az igazság diadalában, mert lesz még egyszer ünnep ezen a vértől és könytől megszentelt földön, »majd ha elfárad a vész haragja és a vihar elvérzik a csatákon.« Földerül majd reánk az igazság magasztos ünnepe, amelyen a súlyos megpróbáltatások után a fájdalom könyei örömkönyekre változnak s megfogyva bár, de meg nem törve, zengjük a karácsonyi szózatot: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jószándékú embereknek!