Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-08-06 / 32. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 augusztus 6. orgona és alkalmi énekek, valamint evángélium után Kriszt Jenő esperesnek üdvözlő beszéde és a jubiláns válasza kisérték Korhely György imáját, melynek befejeztével, mise végén áldást osztott először paptársainak, azután hiveinek. Most, mikor már feloldva érezzük magunkat a titoktartás alól, most, amikor már áldozárságának 51. évébe lépett, mi is üdvözöljük az öreg Eőurat azzal a tisztelettel, amellyel titoktartásra való felkérését megtartottuk. Üdvözöljük egész olvasóközönségünk, tehát Pápa és vidéke nevében és kívánjuk, hogy még igen soká élvezhesse a jól megérdemelt nyugalom örömeit. Végül leközöljük a jubiláns életrajzi adatait: Korbély György szül. Polányban 1842 jan. 14.-én; ordináltatott 1866 jul. 25.-én; káplán volt Káptalanfán és Felsőiszkázon, 1869-től 1881-ig Pápán; innét lett nyárádi plébános, amely minőségében 1908-ig működött; azóta Pápán él nyugalomban. Értesítők ismertetése, in. Izr. hitközségi iskolák. (A pápai aut. orth. izr. hitközség polgári fiu és elemi iskolájának Értesítője az 1915—16. iskolaévről. Közli: Blau Henrik igazgató. Nyom. Stern Ernő. 48 oldal). A pápai zsidóság a kötelező elemi iskolán kivül polgári fiúiskolát is tart fenn városunkban, s ezzel a város lakosságának igen nagy szolgálatot tesz, mert ha nem tenné, akkor feltétlenül a városnak kellene polgári fiúiskolát felállítania és fentartania. Nem, mintha azt akarnók mondani, hogy ezelőtt tán nem volt jó neve az iskolának, határozottan ki kell emelnünk, hogy a polgári fiúiskola most igen jó hirben áll. Boldogult Schoor-papa jól megalapozta iskoláit úgy, hogy a mostani vezetők kényelmesen dolgozhatnak a fejlesztésén. Hogy a háború, mely minden kulturának halálos ellensége, itt is gáncsot vetett, az nagyon természetes. A zsidó iskolából is hadikórház lett, illetve az maradt a háború második évében s bizonyára marad még, mig csak egyáltalában szükség lesz tartalékkórházakra. Mint minden más intézet ők is szükségosztályokat vettek igénybe. Laskasütőházból kellett iskolát csinálni, sőt laskasütés idején onnét is ideiglenesen ki kellett hurcolkodni és korcsmába vonulni — tanítani. Hogy mit jelent ez pedagógiai szempontból ? Áldozat, sőt több az áldozatnál is, valóságos elvérzés. Micsoda körültekintéssel, mennyi pedagógiai szaktudással,[türelemmel kell felruházva lennie annak a tantestületnek, mely még a lehetetlen viszonyok mellett is akarja és tudja elvégezni a dolgát? Az Értesítő egyebekben igen szomorúan indul : Farkas Dezső nekrológjával. Blau igazgató ideálisan rövid, de felségesen értékes sorokban búcsúzik öreg kartársától, ki a tanév elején meghalt. A polg. fiúiskola története cim alatt fel van sorolva minden, ami történt és az iskolával valamilyen vonatkozásban állott. A személyi változások között szerepel Nagy Sándor óraadótanár, ki katonai szolgálatot teljesített. Beirt növendék volt 125, ebből 10 kimaradt. A megmaradt 115 növendék, kik nagy-részt kereskedő-szülőktől származnak, felénél több az izr. vallású, de aránylag igen sok, mert 26%-a katholikus fiu; 15°/

0-a protestáns. Minden 11. gyermek általános jeles, minden 3. fiu általános jó, minden 3. elégséges eredménnyel vizsgázott és körülbelül minden 4. deák megbukott. Osztályt ismételni azonban csak hatnak kell, ami az öszszes növendékek is és a bukottaknak is kb. 20%-a. Pont fele a deákoknak pápai, kivülök van még 19 veszprémvármegyei (16%). Csaknem ugyanannyi, 18 a sopronmegyei származású. Győrmegyéből 10 deák volt, a többi Vas-, Pest-, Moson- stb. megyékből került ki. A magánvizsgákra- vonatkozó utasítás után kezdődik az elemi iskolai rész. Az elemi iskola is a laskasütőházba szorúlt, sőt — kávéházba is került osztály, t. i. az Otthonkávéház volt Jókai-köri kelyiségébe. A 4 fiu- és 4 leányosztályból Oesterreicher Mór tanító betegsége miatt a II. fiués leányosztályt összevonták és így összesen 7 tanerő vezette az egyes osztályokat. Növendék aránylag kevés volt. Az izr. iskoláknál egyébként is ritka a túlzsúfoltság, ami a rendszeres haladásnak úgyis legnagyobb átka. Legtöbb volt az összevont II. osztályban, hol 53 gyermeket tanítottak egyszerre. Az I. fiúosztályban volt a legkevesebb növendék: 30. A 137 növendékből 20 vidéki, a többi pápai. Tanulási eredmény tekintetében kitűnik a IV. leányosztály, Ainbrusné Schoor Róza osztálya, fél jeles. Aránylag legkevesebb eredményt mutathat fel a III. fiúosztály. Az Értesítő, mely áttekintően van szerkesztve és csinosan kiállítva, a jövő tanévre szóló Értesítéssel zárúl. Felicián-hangversenyiink. A mult számunkban közölt program szerint Móczik József, p. kamarás, 25 fiúból álló énekkarával julius 29.-én, a délutáni gyorsvonattal megérkezett Pápára, itt julius 30.-án hangversenyezett és julius 31.-én délben Celldömölkre utazott. Itt most a két napi pápai tartózkodásról fogunk referálni, mint következik : Jókora késéssel berobog a győri gyorsvonat, P. Felicián és énekkara kiszáll a kocsiból. Holler Konrád pápai bencéstanár melegen üdvözli őket, mire bemennek a váróterembe és elkezdenek énekelni. Rengeteg sok nép. Ének után bementek a várkertbe, hol a hölgybizottság kis uzsonnával várta őket. Kis uzsonnával ? Két orosz fogoly, meg valami 5—6 cselédleány cipelte a várkertbe a sok ennivalót, meg frissítőt, melyet az utazástólfáradt fiuk szívesen vettek ugyan magukhoz, de képtelenek voltak elfogyasztani. Felcsendült egy-egy ének, azután a kertészlakás felől elhagyták a várkertet és bementek a nagytemplomba egy kis helyszíni szemlére. Kipróbálták az akkusztikát, denikve énekeltek. Azután elmentek a konviktusba vacsorázni, énekeltek, felkeresték a Petőfiutcában levő ref. fiuinternátusban levő szállásukat, énekeltek és lefeküdtek. Vasárnap reggel első utjok a bencések templomába volt, hol misét hallgattak, azaz Urfelmutatás után énekeltek és megáldoztak. Mise után megreggeliztek. A plébániai templomban szokásos 11 órai mise alatt feljöttek a kórusra és misevégén énekeltek. Délben a konviktusban ebédeltek. Ebéd előtt, ebéd után (ima helyett, mert hiszen qui cantat, bis orat) énekeltek. Vezetőjük parancsára szállásukra tértek és pihentek, délután 5 órakor azután felmentek a nagytemplom kórusára és — énekeltek. Hangverseny után megvacsoráztak, kicsit sétáltak, este 9 órakor pedig a Griffteremben énekeltek. Hétfőn délelőtt fél 11 órakor a plébániatemplomban tartott szentmise alatt ismét énekeltek, korán megebédeltek, énekeltek, kivonultak az egyórai vonatra s elutaztak Celldömölkre, hol aznap délután 3 órakor a templomban, utánna a Griffben — énekeltek. Hogyan énekeltek? Szépen, nagyon szépen, a lehető legszebben. Szeretnők azt az .embert látni, aki. megtalálja az igazi kifejezést az énekükre. Mit csodaszerűen, mit meseszerűen, mit szépen, legszebben, gyönyörűen ? Ezek a szavak valóságok törpék ahhoz az óriáshoz,, kit ide kellene állítani mértéknek. Egy akkora óriást, mint az Eiffeltorony, kellene requirálni, hogy csak némiképen szemlélhetőleg fejezzük ki azt a virtuozitást, mellyel ez a 25 gyerek fel volt ruházva. Talán nem is énekeltek. Talán csak úgy álmodtuk, hogy fenn jártunk a magas égben és a szeráfok karának mennyei dalát hallottuk mí. Komolyan mondva: nincs a zeneművészetnek, nevezetesen az énekművészetnek olyan szépsége és nehézsége, melyet e kis fiuk nem ismertek és ki nem aknáztak volna. Mint a cirkuszi zsonglérek játszi módon dobálództak éles késekkel. A karmesterek réme, a magas hangok, a mély hangok, a fisztulák,. a pianisszimók, a crescendók és decrescendók, a forték, a szinkopák, a fugák, tenutók, staccatók, legatók és ritartandók egymást felváltó sorozatában, egy valóságos zenei tömkelegben, óriási labirintusban — behunyt szemmel járkáltak. Mit: járkáltak ..., — futottak, repültek ... anélkül, hogy csak egy is falba ütődött, vagy eltévedett volna. Nem kellett Ariadne fonala, csak P. Felicián, aki kis ujjának szinte láthatatlan mozdulataival dirigálja a csapatot ebben a versenyfutásban. Ha halkan kellett énekelni, hát azt olyan halkan csinálták, hogy a templomi halotti; csendben a légyzsongást, vagy a templom egerének a futását meg kellett hallani mellette, de viszont, ha erő kellett, ez a 25 torok letorkolt 100-tagu férfikart. Nüanszirozni, kiaknázni a dinamikaiszépségeket, ebben oly tökéletesek a fiuk,, hogy nincs a világnak az a hangszere, mely-