Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-08-06 / 32. szám

1916 augusztus 27. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. IV. Kemberg Mária magánóvodájánakrendes évi segélyét a háború tartamára 100 K-val felemelte a közgyűlés. V. A v. kocsisoknak, kövezőknek, aszfaltozóknak évi 200 K-át szavazott meg a közgyűlés a háború tartamára segély, illetve drágasági pótlék cíntén. Az ipariskolai szolgának és óvodai dajkának 100—100 K át utaltak ki, a végrehajtói becsüsök napidíját 2 K 50 f-ről 2 K 80 f-re emelték és a napidíjasok díját 3 K 20 f-ben állapították meg. VI. és VII. pont együtt lett tárgyalva. A napidijasok háborús segélye és a nyugdíjszabályrendeletbe való felvétele iránt beadott kérvényeket szintén kedvezően intézték el, amennyiben a szabályrendelet erre vonatkozó §§ ait megfelelően módosították, kimondván egyszersmint, hogy a háborús esztendők a v. alkalmazottaknak duplán számítandók. VIII. Póthitelt szavaztak meg a katonatiszti átvonulásokkor felmerülő szállásdíjakfedezésére. IX. Megvették Lutor József tapolcafői kavicsbányáját, de kimondották, hogy a bánya üzembe vétele csak a háború befejezte, s illetve a jobb fuvarozási viszonyok visszatérésekor foganatosítandó. E pontnál Nagy Sándor, Blau Henrik, Böhm Samu és a főjegyző szólaltak fel, de mindnyájan elfogadták a tanács s illetve a különböző bizottságok vonatkozó javaslatait. A vételárt folyószámla-kölcsönből fedezik. X. A v. díjnokok háborús segélyére 3300 K-át folyósítottak. XI. Néhány — lapunk mult számában már említett — illetőségi ügy letárgyalása után a közgyűlés befejezést nyert. Korbély György aranymiséje. Pápa, 1916 jul. 25. Ma, sz. Jakab apostol ünnepén, a pápai kálváriái templomban Korbély György, nyug. nyárádi plébános megtartotta aranymiséjét. Az öreg ur Máriacellben akarta bemutatni jubiláris szentmiséjét, de a nevezetes évforduló előtti héten napokon át gyengélkedett, sőt ágyban fekvő beteg is volt, amiért is orvosának tanácsára lemondott e tervéről és Pápán maradt. Itt azonban, saját kérelmére, miután Máriacellbe készült, minden előkészület elmaradt s mivel a jubiláns itthonmaradása váratlanul történt, hamarosan alig lehetett az aranymise megtartását bárkinek is tudtul adni. Sőt lapunk szerkesztőségét a jubiláns külön megkérette, hogy előre a jubileumáról ne Írjunk semmit. Mégis a mai napon megszólaltak a nagytemplom összes harangjai és a kálváriái templom harangjai is hivták a hívőket a ritka alkalomból szolgáltatandó szentmisére. A jubiláns 9 órakor megérkezett és kellemesen lepődött meg, hogy beléptekor orgonaszó fogadta, a kis kápolna megtelt hivőkkel, a sekrestyében Kriszt Jenő esperes, dr. Bereck Gyula, hitoktató, Németh Imre, káplán, továbbá 5 klerikus, a szentélyben a kedves nővérek vezetése mellett fehérruháslányok, a templom összes oltárain és csillárain pazar gyertyafény, ü nem így akarta. Ő csak csendben, félrevonultan, ahogy élte utolsó éveit tölti, akarta ezt a nevezetes napot is átélni. Meghatottan lépett az Ur oltárához. Csak csendes misét mondott az esperes monuduktorsága és a fennemlítettek asszisztenciája mellett, s csak a kóruson felhangzó mokkái szokta birálni a tanács javaslatait, későn állt fel, s így lekésett. Végeredménye az egész közgyűlésnek az lett, hogy alig egy órán belül letárgyalták és elfogadták az összes javaslatokat. A közgyűlés megnyitásakor a tanácson kivül alig 5-en, a napirend kezdetén tán 10-en, össze-vissza meg, mondjuk 20-an voltak a közgyűlési teremben. Megnyitás. Lamperfh Lajos, v. tanácsos, h. polgármester megnyitván a közgyűlést, a jkönyv hitelesítésére Harmos Zoltán, Sarudy György, Kis Ernő, Grátzer János és Kerpel Gusztáv v. képviselőket kérte fel, mire Csoknyay Károly, v. főjegyző felolvasta a mult közgyűlés jegyzőkönyvét. A napirend. I. A legtöbb adót fizető v. képviselők 1917 évi névjegyzékének kiigazítására választandó bizottság tagjai lettek (mint a m. évben) dr. Kluge Endre, Steinberger Lipót, Hajnóczky Béla, Wajdits Károly és a városi főjegyző. II. Névszerinti szavazással 22 igennel meghosszabították Kirchmajer Győzőnek a város tulajdonát képező Matkovich-féle házban birt lakásának lakbérleti szerződését újabb 3 esztendőre. III. A tűztorony javítását az önkéntes tűzoltó-egyesület javaslata és illetve a beérkezett tervrajz szerint a város megépítteti az egyesületnek megszavazott rendes évi segély tárcájából s a képviselőtestület kimondotta, hogy amennyiben az így megcsonkított évi segély a testület kiadásait fedezni nem tudná, utólag pótolni fogja azt kiegészítéssel. kopákkal áthidalva. A kisérő harmóniák valóságos remekművei voltak az összhangzattannak s mint a gyüngyek úgy peregtek le egymásután. — De most már igazán elég lesz. Kocsim fix terminusra van rendelve, s délre már Ohcgyen akarok lenni. — Mit csinál Óhegyen? — Festeni fogok. Nagyon szép ez a vidék, gyönyörű tájképvázlatokat lehet itt gyűjteni s ezért lassan megy a kocsikázás, mert minduntalan megállunk. Hétfőn meg már Korytnicán kell lennem, deákjaim ott nyaralnak s megyünk már haza. Kedves Karmester uram, igen örültem a szerencsének, köszönöm a szívességét, Isten Önnel! Még a fujtató bácsinak, annak minden szabadkozása dacára, egy forintot nyomott a kezébe és elsietett. A tcmplomajtóban újra kezet nyújtott és e szavakkal távozott: — Ha újra e vidékre tévedek, megint leszek bátor felkeresni. Addig is ajánlom magamat! — Isten hozza minél többször, Főtisztelendő Uram. Még utána néztem; láttam, amint a Főtéren várakozó kocsiba veti magát, mely azután az Óhegy-felé vezető útnak befordult n Megyeház-utcába és eltűnt. — Ez hát tud orgonálni, mondja nekem Pali bácsi. Ha meg nem sértem, Karmester úr, de ez a pap csaknem úgy tud mint Karmester úr. Szentuccse! — Hagyja csak Pali bácsi. Különben tud az, mint mi ketten együttvéve. Én is elmentem a dolgomra, de egész nap boszantott, hogy körülményesebben nem kérdeztem ki, hogy miféle szerzet? Hol lakik, miféle rang, de meg pontosan a nevét is újra kellett volna kérdezni, mert a bemutatkozásnál esetleg rosszúl is hallottam, s csak úgy emlékezem, mintha azt mondta volna, Valter Litzman. Este néhány percre meglátogattam a vicerektort, aki délbe jött meg vakációjáról. Csakhamar Litzmanra tereltem át a beszédet. Elmondtam a vicerektornak, hogy micsoda müvészpappal ismerkedtem meg ma délelőtt. Leirtam neki mit és hogyan játszott. Kérdésére azt mondtam, hogy valami Valter Litzmannak hivják, pap, tótosan beszél magyarul, festeni is szokott, Óhegyre megy, deákjai Korytnicán vannak, szóval mindent megemlítettem, amit csak tudtam. — Ki lehet az? tűnődik a vicerektor. Hány éves lehet ? — Tán 35—38. — Magas? — Középtermetű. — Kövér? — Jól táplált, de nem kövér. — Tudom már. Nem Valter Litzman ez, hanem Pater Felicián. Maga csak rosszúl értette. Móczik József egyébként, valamikor ferencrendi volt, de hogy Frigyes főherceghez került, világi lett. — Csakugyan, tényleg Frigyes főherceg családja Korytnicán van, olvastam róla. — Ja, hát a Pater Felicián volt itt. Ej, sajnálom, hogy nem találkoztam vele. Ide való, selmeci, ott járt iskolába. Kiváló festőművész is. Aztán elmondott mindent, amit tudott róla. Persze, hogy a kóruson mondott dicsérő szavai ezek után ázsióban iszonyuat emelkedtek és büszkévé tettek. — Oh, csak még egyszer hozzon vele össze a sors, akkor alaposan megorgonáltatom! Rá 21 esztendőre találkoztam vele Pápán. Nem is ment el orgonálás nélkül. Jul. 31.-én fél 11 órakor Holler Konrád miséjén ö kezdte az orgonálást. Annyira belemerült, hogy Holler Konrád már régen túl volt lépcsőimán, Introituson, Kyrien, Glórián, oráción s már az Epistoláná! tartott, mikor belekezdetett énekkarával az énekbe, addig mindig játszott. Annyit azonban mondott: — A besztercebányai orgona jobb volt.