Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-06-25 / 26. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE 1916 junius 11. felöl pedig aránylag alacsony s gyermekek által is könnyen átugorható kerítéssel van ellátva, a rosszakaratú kegyeletsértők ellen megvédeni. Az elnököt megbízta az iskolaszék, hogy a kerítés rendbehozását a várostól, mint a kalváriai-temető-alap kezelőjétől kérje. Végül megbízást nyert az elnök, hogy gróf Esterházy Jenő kegyúrtól a néhai Esterháy Pál gróf által adományozott telek helyett más telket kérjen a kalváriai-temető kibővítésére, miután az adományozott telek temetőnek nem bizonyult alkalmasnak. A boldogult gióf által közkórháznak szánt telek a kalváriai-templom innenső oldalán sokkal alkalmasabb volna. Ezzel a gyűlés véget ért. Urnapi körmenet. Majdnem abban a pillanatban, hogy idén a Nap a Ráktérítőhöz ért, a hetek óta szeles, hideg, esős időjárás egyszerre megváltozott és Űrnapján, az idei nyár első napján oly pompás napsugaras időjárásunk volt, mely a körmenetnek a legjobban kedvezett. A pápai plébániatemplomban Kriszt Jenő esperesplébános reggel 8 órakor nagy asszisztenciával nagymisét celebrált. Az első padsorokban a kegyuraság képviseletében az uradalmi tisztikar, továbbá a helyőrség tisztjei, a polgármester és más előkelőségek foglaltak helyet. Díszruhás uradalmi hajdúk és rendőrök tartották fenn a rendet a padsorok között, hol a katonák és a nép ezrei állottak. Mise alatt a kóruson a liturgikus énekeket, »Lauda Sion«, »O Salutaris«, »Ave verum«, »Ecce panis«, »Pange lingua« stb. himnuszokat adták elő. A templom szomszédságában Botka József főhadnagy vezénylete alatt felállított díszszakasz Gloria, Evangelium, Urfelmutatás és Ite missa estre hatalmas díszlövéseket adott, melyeket a Tapolca partján mindig erős mozsárdurrogás követett. Azután megindult a körmenet. A körmenetet vezető esperesnek mint diakonusok Kreutzer Ferenc káplán és Balogh Ferenc székesfehérvári teologus segédkeztek, a turiferek és akolitusok tisztét is klerikusok töltötték be. Karingben, égő gyertyával kisérték még a menetet Wimmer Károly tanítór.őképezdei igazgató, Dragovits István hittanár, Horváth József ferencrendi házfőnök, Soo's Pál irgalmasrendi áldozár és mások. A baldakin mögött, melyet a r. kath. felsővárosi olvasókör tagjai vittek, a fennebb említett notabilitások lépkedtek. A menet élén a sebesült katonák, a díszruhás, fehérbe öltözött Őrangyaltársulati és Mária-kongregációi tagok, a Márialányok, az egyes céhek zászlóik alatt és sok ezerre tehető hivő haladtak s ugyancsak ezrekre menő asszonynép zárta be a menetet. Menetközben a rendet a kivonult tűzoltók tartották fenn. Az iskolák korai bezárása következtében a tanulóifjúság a szokottnál kevésbé volt képviselve, mindamellett kivonultak a bencés főgimnázium pápai származású növendékei igazgatójuk és tanáraik vezetése mellett. A körmenet, mely az évente szokásos uton és módon tartatott, kevéssel 10 óra után visszaérkezett a templomba, hol »Te Deum« és áldás után az »Isten áldd meg a magyart« hangjai között szétoszlott. Ma — kedvező idő esetén — megismétlődik a körmenet. INNEN-ONNAN. Perfldia. Nem mertem magyar kifejezésben írni a címet, pedig ez sem eléggé fejezi ki azt a keserű fájdalmat, mely az ember szivében kél akkor, amikor látja, hogy valaki üzleti élelmességében, hogy zsebe teljék, fittyet hány a közegésszség megőrzését célzó rendeleteknek és vele állandóan egy valóságos Damokleskardot lebegtet egy egész város felett. Fájdalom, ilyen lelketlen üzérekkel sürün találkozunk Pápán is. Aki ismeri a benzin erejét és más hasonló gyúlékony és robbanó anyagokét, az könnyű számítással átláthatja, hogy mekkora veszedelmet rejt magában a város közepén, kellős közepén felhalmozott 20—22 hordó benzin, nyersolaj, petróleum, melynek folyós anyaga a földön, a padlón folyik a raktárban, ahol talán még sohasem volt tisztogató seprő, mert a hordók körül egy halom szalma várja rorhadását. Ez a borzalom akkor robbanhat föl, amikor egy szál gyufát akár számításból, akár vigyázatlanságból elhajít valaki, mert olyan helyen volt ez a raktár, ahol szorosan véve nem volt tiltott a dohányzás sem. Mondom, a detonáció olyan lehetett volna, hogy a környék házainak népe koldusán került volna az utcára abból a rémes tűzesőből, amilyent még az öreg Somlyónk sem lövelt talán valamikor, állítólagos tűzhányó életében . . . Dicséret illeti ügyes detektivünket, akinek az ébersége folytán kikerültük ezt a könnyen beállható szerencsétlenséget. Most mi nem nevezzük meg az illető kereskedőt egyelőre, de a rendőrség által eszközölt helyszíni fényképfelvétel örökké illusztrálni fogja hanyag lelketlenségét. Egyben a közönséget is megnyugtatjuk, hogy az óvintézkedések kapcsán a rendőrség egy, a városon kívül eső helyre hordatta a szóbanforgó gyúlékony és robbanó anyagokat. Mi pedig erősen hisszük, hogy a közleményünkben meg nem nevezett kereskedő elveszi méltó büntetését intő példának, az az ügyes polgári rendőr, aki, sajnos, úgyszólván egyedül végzi az e fajta nyomozásokat, megkapja jutalmát, ha másként nem, hát a közönség hálája alakjában. Csertői. a szobából?! — A cigányok alvást színlelve meg sem moccantak, alkalmasint megismerték az amúgy is elégszer hallott hangot: — Rögtön helyet adni neki, mert különben mind ki lesztek kötve! — Ugyanekkor valami felismerhetetlen származású lármát hallok az udvarról, amiből ilyenforma kiabálás hallik ki legerősebben: — Gyere te részeg alak! Ne hagyd úgy el magad. — Nem vagyok én részeg! Nem megyek senki kedvéértsem! — Hát legalább kelj fel és besegítlek ide a cigányok közé s majd ott kialudhatod magad! — Nem megyek! De azt kiviszem, hogy mindenkit megölök. — Megölöd ám a kutykuruttyfenét. Itt nem lehet ám úgy elbánni valakivel, mint odahaza Nádorvárosban! — Nem-e? majd megmutatom én, hogy ahová engem erővel betuszkolnak, ott mindenkinek felhasítom a hasát! — De még sok mást is ordítozott valaki s úgy hallatszott, mintha néhányan a bajonettet kihúzták volna a hüvelyéből. A hangok mindig közelebb jöttek az ajtóhoz, ahol a zugsführer állt, aki úgy tett, mintha ő is félne attól az ismeretlen valakitől, aki olyan merész hangon ordítozik, nyilván azért, mert tökrészeg . . . A négy cigány pedig — akik amúgy is csak markírozták az alvást — elkezdtek mozogni, végre az egyik, a sipos megszólal: — Führör úr! Az Isten áldja meg, ne hozza ide azt az embert épen mihozzánk. Hiszen tudja a kedves Führör úr, hogy családos emberek vagyunk mind. Elég, ha akkor megy az ember a veszedelembe, ha muszáj, de ezt ellehetne kerülni — esdekelt a többi nevében is a bátorságvesztette more. — Micsoda? — hangzik az ajtóban.— Hiszen egészen jó helyre hoztatok a cigányok közé, ezek legalább majd elhúzzák a nótámat mindjárt! — Ne bolondozz, hanem feküdj le és majd reggel elhúzzák a nótádat, látod, hogy most alusznak. — Nem igaz! Ezek nem alusznak. Nem akarnak nekem játszani. De majd adok én nekik. Nem azért voltam én Nádorváros első legénye, hogy ne tudjam megmutatni, milyen az igazi fizetés, stb., stb. — Te! Tóni"! Vedd elő a sipot. Te tudod mi kell a részeg embernek — s ezzel a szalmán heverő cigányokat rugdosni kezdte. — No! elő a hegedűket! — vezényelt nagy álmosan a banda prímása és nem tellett bele tiz másodperc, a máskor olyan lusta banda már játszotta a »Szép asszonynak kurizálok, kurizálok ...« kezdetű, szívhez szóló librettét. De ebben a pillanatban kinyílik a hátsó nagy ajtó és hosszan elnyújtott kurjantások között egy óriás jelenik meg a küszöbön, hátulról valaki meglöki és iszonyú testsúlyával, kitárt karokkal a halálrarémült hangászok közé esik. Lett ott egyszerre jajgatás,, ordítozás, kiabálás a »bereitschaft«-ért. Természetesen mi valamennyien jóizüen hahotáztunk s amikor ezt észrevették a morék, jobban szemügyre kapták az »óriást« is . . . Hogy micsoda átkok röpködtek felénk is, azt már nem meretn leírni. Másnap pedig hiába kértem őket, hogy húzzák el: »Megpróbáltam nálad nélkül élni . . .« — nem hallgattak szavamra, pedig könyörögtem is. Ami pedig a hecc értelmi szerzőjét illeti,. Molnárt?. . . No, azok a cigányátkok! . . . * Szóval, a bakáknak néha jól megy dolguk, mutatja a fenti levél is. Ha rosszul megy, azzal sohasem dicsekednek, legalább is az én Jóska barátom nem. M. J. = Segítsük és helyezzük el a hadiárvákat! Gyűjtsünk ingyentartásra vállalkozó jótevőket és örökbefogadókat, adakozzunk a hadiárvák javára! A jótevők nevei Veszprémvármegye árvaszékének adandók tudomására, a kegyes adományok pedig »Hadiárvák részére« megjeleléssel a veszprémi m.. kir. adóhivatalhoz küldendők.