Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-06-25 / 26. szám

1916 junius 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. házi elnök a bejelentések során megemlítette, hogy az uradalmi igazgatóság írásbeli megkeresést intézett hozzá, hogy junius 26.-án ünnepélyes gyászmisét szolgáltasson Esterházy Pál gróf lelkiüdvéért. A mise a jelzett napon 9 órakor meg lesz tartva. Indítványozta az elnök, hogy tekintettel arra, miként a hó'si halált halt gróf a hitközségnek világi elnöke volt, az iskolaszék testületileg vegyen részt a Requiemen. Az iskolaszék az indítványt magáévá tette és elrendelte, hogy junius 26.-án a hitközség nagy gyásza jeléül az összes hitközségi iskolákra és épületekre a gyászlobogó kitüzessék. A városi liatóság. Az uradalmi igazgatóság meghívását a polgármester a v. tanács tegnapi ülésén publikálta. A tanács elhatározta, hogy gyásza jeléül holnap a városházára kitüzeti a gyászlobogót, a gyászmisén pedig Mészáros Károly polgármester vezetése mellett a város közönségének képviseletében testületileg részt vesz. * így és hasonlóan intézkedtek mindenütt, hová a meghívó és értesítés csak ment. Ezen előjelekből ítélve, a holnapi gyászünnepség a hős halott áldott emlékéhez méltóan fog megtartatni. A kegyelet e megható megnyilvánulása megnyugtató lesz mindazokra, akik a nemeslelkü hős főúr halála felett még ma is mély gyászban állanak. Iskolaszéki ülés. — 1916. junius 18. — A pápai r. kath. hitközség iskolaszéke Kriszl Jenő esperesplébános elnöklete alatt mult vasárnap délután az elemi fiúiskolában ülést tartott, melyen az iskolaszéki tagok nem ugyan valami nagy számban vettek részt, de a jelenlevők a tárgysorozatot élénk figyelemmel kisérték. Az ülés megnyitása és a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése után elnöklő esperesplébános elparentálta Polgár Mihályt, a nemrég elhalt iskolaszéki tagot és felolvastatta Kelemen Krizosztom iskolaszéki tagnak bencéstanári minőségében történt eldiszponálása következtében való távozása miatt levélben bejelentett lemondását. Elnök felsorolta mindkettőjüknek a hitközség érdekében kifejtett munkálkodását és érdemeiket méltatta. Helyükbe Paulics János és Tomor Antal póttagok lettek behíva az iskolaszékbe. A tanévvégi vizsgálatok szép eredményéről beérkezett jelentéseket az iskolaszék örömmel vette tudomásul. Elnök jelentette, hogy a YVittmann-féle iparvágány létesítése következtében a hitk. érdeke érintve nincsen. Az Esterházy Pál gróf hősi halálának évfordulójén tartandó gyászmisén az iskolaszék testületileg fog részt venni (I. lapunk más helyén). Dr. Teli Anasztáz bencésigazgató ismét megköszöni az iskolaszéknek az elemi isk. épületének a főgimnázium céljaira való átengedését és kéri azt az esetben a jövő tanevre is, ha a hadikórház továbbra is lekötve tartaná a főgimn. épületét. Ezután Süle Gábor, az újonnan megválasztott főgondnok és pénztáros letette az előirt hivatalos esküt s ezzel kapcsolatban szóba kerültek a nagymérvű hitközségi adóhátralék behajtása körül célravezetőnek mutatkozó módozatok. Határozatba ment, hogy az adóhátralékosokat név- és összeg megjelölésével jegyzékbe foglalják, azt kinyomatják és nyilvánosságra hozzák. Felkéretett elnöklő plébános, hogy a hiveket a szószékről is figyelmeztesse és buzdítsa hátralékaiknak október végéig való lefizetésére. A jövő télre szükséges fűtőanyagra beérkezett ajánlatok közül Deutsch Herman és Társa cégé lett elfogadva. A mult évi számadások és a költségvetés sokszorosítva és az iskolaszéki tagok között szét osztva lesz, s legközelebb határoznak a volt főgondnok és pénztáros végleges, a számvizsgálók által már javaslatba hozott felmentése ügyében. Hitközségi adószedőnek (Szalmásy Gy. badbavonulása tartamára) Szabó N. alsóvárosi ideiglenes iskolaszolgát alkalmazták 4y

o-os provízió s annak az Ígéretnek ellenében, hogy a mennyiben hűséges pénzkezelőnek bizonyul, az iskolának a hadikórház megszűnése esetén való visszanyerése után fizetéses alsóvárosi iskolaszolgának lesz megválasztva. Szalmásy György hadbavonult iskolaszolgának katonai felmentése ügyében, miután az előző kérvény még elintézve nincsen, ujabb intézkedést nem találtak időszerűnek, hanem ezzel kapcsolatban felhívták a gondnokot, hogy az iskolaépületnek rendbentartására kétszeresen gondot fordítson. Az indítványok során Hajnóczky Béla panaszt emel a kalváriai-temető szerinte hanyag őre ellen. Hosszas tárgyalás folyamán kiderült, hogy a temetőőr nem a hitközség alkalmazottja s így az iskolaszéknek, mint ilyennek fegyelmi hatásköre nincsen. Egyébként is igen nehéz a temetőt, mely az országút felől silány élősövénnyel, a stációk — Ejnye, kadét úr, de szégyenlem magamat! — Ezzel kiindult, hogy megnézze vajon a többi mit is csinál?! Alig ér ki, már azt kérdezte mindenkitől, ki árulta el őt, hogy alszik? Sok kérdés, faggatás után kisül, hogy jeles cigánybandánknak fürtösképü kontrása volt az áruló. — Most következik a drámai rész. — Az alkonyat magával hozta a munka végét, azután reánk szállt az est. Vacsora után a »club«-ba vonulunk s össze ül a kártyabanda. Lengyel — a cigány — adja a bankot, Molnár pedig mint »ütő« szerepelt s boszuból elütötte Lengyel kontrás betétjét, pedig szegény cigány az elvesztett bankba belerakta az utolsó fillérig mindazt, amit egész héten összemuzsikált. Molnár boszupoliara ezzel koránt sem ürült ki, de azért fekvőhelyére tért a »Club« társasága, amely, amíg el nem aludt, valamelyik jó mesemondó fiút hallgatta. Sokszor az ilyen mesemondás olyan hosszúra nyúlik, hogy — az illető mondja — mondja, de hallgatói nem hallgatja senki sem — elalszik az egész tábor, egyedül az őrség virraszt sasszentekkel a mély, borzalmas, halálosan néma, fekete éjszakában. — Amikor földugja aranyos koronáját a nap, következik a torna, szuronyvivás, futóverseny, stb., mind az új ezredes urunk találmánya. Mindközütt legmulatságosabbnak találták a bakák a »kitömött emberekkel«, amolyan bábukkal való birkózást, illetve nem is birkózást, hanem vivást, ami abból áll, hogy föltüzött szuronnyal »zum fechten Stellung« vezényszóra, vagy kommandóra, ahogy tetszik, megáll a baka a rongy-ember előtt és tetszésszerinti helyre odadöfi a szuronyát, ahová jónak látja. Akadnak azután olyan ügyetlen emberek, akik még nem értik a szúrást, esetlenül mozognak. Ezeken azután elmulatnak a többiek. De jó nagyok ám ezek a kitömött katonák! Elhasznált uniformis van kitömve s elég nehéz is, mert körülbelül két méter magas és fürészpor, miegymás van beletömve. — Elszállásolva úgy vagyunk, bogy minden raj külön-külön egy házban lakik (mert, amint előrebocsájtottam, reservában vagyunk s ilyenkor lehet kényelmesen elhelyezkedni). A négy cigányunk egy rajba tartozik, ennélfogva együtt veszekedhetnek éjjel-nappal. A sors úgy intézte, — átkozzák is a cigányok —, hogy udvari komikusunk, Molnár, szintén ebbe a rajba van beosztva. - A második raj a szomszéd házban van, de ott olyan szűk a hely, hogy egy embernek már át kellett költözni a cigányok szállására. Az amúgy is kényelmet szerető »romák« nem jó szemmel nézték a jövevényt, tehát egyik este kijelentették szegény fiúnak, hogy néki »haza« kell takarodnia, mert náluk is szük a hely. — Molnár a kritikus időben épen a zugsführerrel és jó magammal »gazdaságozott«. Gazdaságozásnak épen nem mondható a kártyázásnak ez a könnyű, de gyakran »kopaszodással« végződő neme, de hát »lelke rajta«, miért nevezte így el az, aki először játszotta. Szóval a szállásáról kizavart fiu panaszkodik a zugsführernek, hogy milyen kurtán bántak el vele a romák. — No majd én elbánok velük, csak bizd rám! — felelt hamarosan a zugsführer helyett Molnár s ezzel kifelé indult, miközben huncutul sunyorgatva mondotta: — Maga, zugsführer úr, menjen egyenesen oda ezzel az emberrel s ijessze meg a füstösüket. — Még mást is beszélhettek, amire én nem figyeltem, mert abban a percben érkezett meg az »Élet« s vele foglalkoztam. Egyszer csak hív ám Molnár engem is, hogy tartsak velük. Tehát átmentünk a szomszédba. Jött velünk a kilakoltatott baka is, de Molnár útközben valahol lemaradt, anélkül, hogy föltűnt volna. Mi belépünk a vityillóba, a zugsführer elkiáltja magát: — Ki hajtotta ki ezt az embert ebből