Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)
1916-06-25 / 26. szám
XI. évfolyam. Pápa, 1916 j unius 18. 25. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a Daoa-csothi esDeresi kerület tanftói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerkesztésért felelős: Szentjfyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Emlékezzünk! Gróf Esterházy Pál fraktiói gróf, galántliai báró, cs. és k. t. huszárkapitány, született Pápán, 1883 július 28.-án, meghalt Dzievitnikin 1915 Junius 26.-án. >. . . Áldozatos, nagy hazaszeretetének követői, emlékének imádságos őrzői mi leszünk, babért, örök nyugalmat adjon az Úr...« (Pápa és Vidéke 1915 jul. 4.) A holnapi nappal épp egy esztendő telt el Esterházy Pál gróf hősi halála óta. Pápán, továbbá Nagygannán, valamint valamennyi kegyúri templomban a gyászos évforduló alkalmával ünnepélyes Requiemeket tartanak, megülvén ezzel a hősi halál és eltemettetés emlékezetét. Igy válunk mi emlékériek imádságos őrzőivé, mikor a templomban kérjük az Urat, adjon örök nyugalmat neki. Emlékezzünk . . . Gondoljunk vissza a nagy idők nagy emberére, aki egy lángbaborult világgal szemben védte országunk határát és ezáltal az emberi dicsőség legmagasabb fokára emelte a magyarok, az ősei és a saját hírnevét. Áldott legyen annak emléke, aki meghalt azért, hogy éljen a nemzet, éljen a hon. Emlékezzünk . . . Hogyan is történt? Esterházy Pál gróf. Pápa és Ugod örökös ura a Vilmos-huszároknál szolgált, mint tartalékos főhadnagy. A mozgósítás napjától mintegy az 1914. év végéig a divizionárius-tábornok mellé volt beosztva, mint parancsőrtiszt. A kárpáti téli hadjárat óta, amikor ugyanis a lovasságból is gyalogoscsapatokat alakítottak és a Vilmos-huszárok jórésze is lövészárkokba került. Esterházy Pál gróf maga is kivágyott a frontra, be a lövészárokba, oda »a szegény emberek közé«, ahogy ő mondotta. Felebbvalói a grófot túlvakmerőnek Ítélték és újra bekommandirozták a törzshöz. De Esterházy főhadnagy azonnal kihallgatásra jelentkezett és katonásan leadta a következő szavakat: — Ha nem kívánnak megbüntetni, akkor kérem visszahelyezésemet a gyalogszázad élére. Kérését megint teljesítették és Pál gróf őseitől örökölt buzogányával a kezében egy ezer méteres hegyre vezette rohamra a századát és elsőnek ugrott be a hegytetőn az oroszok lövészárkába. Nap-nap után gyűjtötte a vitézség babérait, minden óra egy csodát jelentett életében. Mindig és mindenütt — első volt. Barátai aggódva kérlelték, de ő nem tágított: vakmerően vitézül harcolt mindig. Junius 26.-án délután 3—4 óra tájt is a gyalogosait a dzievietniki templom irányában támadásra vezette az orosz sáncok ellen. A rohamban előrenyomuló osztag balszárnya már elérte az ellenséges állást anélkül, hogy az ellenség tüzelt volna. Pál gróf (akkor már kapitány) egyik tiszttársához fordult s azt mondta: — Ugylátszik, az ellenség megfutamodott. Utánam! Ezek voltak utolsó szavai. Ebben a pillanatban ugyanis az oroszok negyven lépésnyi közelségből sortüzet adtak és — gróf Esterházy Pál holtan bukott a földre. Igy halt meg Pápa és Ugod örökös ura, így lett a harctéren elesett Csáky, Széchenyi, Zichy, Niczky grófokkal együtt ő is a magyar nemzet vértanuja. Mágnásvilágunk büszke lehet buzogányos hősére, kinek neve a Zrinyi Miklósé mellé kerül a magyar történelembe. Ideiglenesen eltemették a harctéren s noha végakarata volt, hogy a harctéren maradjon eltemetve, a családi tanács mást határozott és azonnal megtette az intézkedéseket, hogy a drága halott végső pihenésre nagy ősei mellé, a családi sírboltba (Nagygannára) kerüljön. Gróf Esterházy Móric, a hősnek unokatestvére a tetemet már junius 30.-án vonatra tétette s az julius 3.-án hajnalban a rendes személyvonattal Pápára meg is érkezett, hol a plébániatemplomban felravatalozták. Jul. 5.-én volt ugyanott a Requiem, az Absolutio és a búcsúztató beszéd; utána kikísérték a tetemet Nagygannára, hol julius 6.-án délelőtt 10 órakor óriási részvét mellett elhelyezték a családi sírboltba. Ez a tragédia rövid története.
