Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-01-16 / 3. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 január 16. 3. szám. ES VIDÉK Szépirodalmi, közvazdasa^j e* társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a päpa-csöthi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja, Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős: Szentgyörjfyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Csak még egy kevéssé... Csak még egy kevéssé tudjunk tűrni s azután jön a gazdag aratás, a diadal boldogsága. Csak még egy ke­véssé tudjunk várni, türelmesen várni s azután jön a mindennapi imádságunk teljesedése. Csak még egy kevéssé tud­junk mindent odaadni a hazáért, mert közelget már a boldogság. Vigasztalód­janak, akik sírnak, mert könnyeikből boldogság terem a hazának; reméljenek, akik éheznek, nemsokára ismét jóllak­hatnak; derüljön ki az aggódok arca, a gyöngelelkűek erősödjenek, az aléltak ébredjenek, a fár; dtak ne csüggedjenek, nemsokára vége lesz a könnynek, az aggodalomnak, a kétségnek, a meg­feszülésnek. Csak még egy kevéssé vár­janak . . . Consolamini, vigasztalódjatok! Csoda készül itt, amilyet a világtörténelem még nem látott. Az készül, hogy három szál jegenyével nem bír az orkán, há­rom csillagot felhő elhomályosítani nem bír, a háborgó tengert megveri három evező. Az készül, hogy csúffá legyen a számok hatalma, hogy a szellem és akaraterő előtt térdet hajtson a nagyobb materialis kitevővel hetvenkedő nyers fizikai erő. Az készül, hogy Góliáth megtántorodik és elvágódik Dávid előtt. Nagy apologiája készül a Gondviselés­nek, amely megalázza a hatalmasokat és fölemeli a gyöngét a hatalmasok fölé. Az készül, hogy trónok roppanjanak meg, amelyekről azt hitték, hogy meg­ingatni i em lehet őket. Készül teljese­dése olyan reményeknek, melyekről azt mondták, hogy remények azok remény ellen. Számok és értékek közt valami végtelenül csodálatos fordított viszony készül. Csoda készül itt, csoda! Tér­delve, imádkozva várjuk be. Csak még egy kevéssé - . . Nem kíváncsian leste a nemzet ezt a csodát, nem volt kihívó az éggel szemben, mert ez káromlás lett volna. Alázatos szívvel kérte s alázatos szívvel várja. A nemzet, amelyről saját mos­tohagyermekei (önhibájukból mostohák!) azt hirdették, hogy belesüppedt a tör­ténelem iszaposába, a lét és nem lét kérdésekor kiemelkedett az anyagi vi­lágból és az éghez emelkedett megrázó imádsággal. S mert a nemzet megtalálta az egyedül helyes s a végveszedelem­ben forgóknak egyedül való stílust Istenével szemben, mert tudott peniten­ciázni, cifraságot és gyöngyöket lehányva tudott szőrzsákba öltözni, böjtölni s könnyes kenyeret enni, mert tudott hit­vallomást tenni koronás királya és kor­mánya szájából, mert imára gyűjtötte kisdedeit, árváit, szüzeit, asszonyait, katonáit, koldusait, mert a nikodémus­lelkek átváltoztak benne hitvallókká, azért »a szegények kívánságát meghall­gatta az Úr; szívok készületeit meg­hallotta« (9. zsolt.), s adott a nemzet­nek erőt ellenségei ellen. Milliónyi ajak egyazon forrósággal, egyazon kitartással és bizalommal ostromolta az Istent: »ne tradas bestiis animas confitenter tibi« ne add a vadaknak a Téged di­csérő lelkeket s íme, az imádság a tiszta lelkiismeret szárnyán elért az Úrhoz, ü meghallgatta, mert ő a mi Urunk s Istenünk, »nos autem populus ejus et oves pasenae ejus« (94. zsolt.) Az Istent kérő imádságnak még ne legyen vége; még nem állhatunk fel tedeumra, a nemzet helyzete még most is az arcra­borulás, a könyörgő prostráció. Csak még egy kevéssé . . . Csak még egy kevéssé! Ne kezd­jük a korai alleluját, a golgota-útnak még nincs vége, még stációink vannak, amelyeknél erős váll kell a kereszt alá. Még egy kevéssé az a sóhajtásunk »ne perdas me!« el ne veszíts! még titok, hogy mikorra tartogatja az Isten ezt a jövendölést: »mikor az idő itt leend, én igazsággal fogok ítélni < s ha erősen hisszük is, hogy ez az Ítélet nem az ártatlant éri s hogy a bűnöst nemsokára eléri, mégis olyan alázattal és olyan töredelemmel imádkozzunk, véreim, mintha csak minket fenyegetne s mintha Ninive sorsát kellene elhárítanunk ma­gunktól. Fogjuk össze magunkon az alázat szürke köntösét, mert az magasz­taltatik fel, aki megalázza magát. De az erős bizalom meg ne rendüljön, ér­tenünk kell az Ígéretet, mely annyira nekünk való most: »Consolamini . . .« Vigasztalódjatok, vigasztalódjatok, né­peim, nemsokára jön szabadulástok. Miért emészt a búbánat, nincs talán neked segítőd? Megmentelek, ne félj, én népem! Ez az izaiási biztatás a mi békénk adventjét is megédesíti s meg­erősít, hogy tovább tűrjünk, kérjünk, várjunk, »amíg az idő itt leend«. Csak még egy kevéssé . . . Szalay Mátyás. Meghívó őméltósága Esterházy Mária-Anna grófnő Védősége alatt álló j'ápai Kath. NőVédő­Egyesületnek január hó 16.-án, ma délután 5 órakor a Qriff-szálló nagytermében tartandó JótéUonycélu Hangversenyére, melynek tiszta jövedelmét fele részben az egyesület céljaira, fele részben pedig a helybeli Rokkantak és HadiárVák Menedék­házának alapjára fordítják. A jótékony célra Való tekintettel felülfizeté­seket köszönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak, jíelyárak: az első hat sor 3 K, a követ­kező négy sor 2 K, a többi sor és az állóhelyek 1 K, diák-jegy 60 f. Jegyek előre Válthatók Hajnóczky Árpád könyvkereskedésében. Műsor a Hírrovatban.

Next

/
Thumbnails
Contents