Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-01-16 / 3. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1916 január 23. Osztálysorsjáték. Határtalan remények, mérhetetlen vágyak és keserű csalódások biztatója, oka, terjesztője az osztálysorsjáték. Aki hamar gazdagodni akar; aki elég gyenge althoz, hogy a tolakodó, »Kis szerencséje nagy«féle naiv reklámnak nem tud ellenállani; aki azt hiszi, hogy neki egyszer okvetlenül beüt a szerencséje: az mind ebben az irányban próbálkozik, tapogatódzik és — 99%-ban itt csalódik az osztálysorsjátéknál. Hogy sok a készpénz most; hogy nagy megbátorodás és vállalkozási kedv fogta el az embereket; hogy most a háború alatt növekedett az emberekben a megbízhatatlan jövőben való bizakodás: mi sein mutatja jobban, mint az, hogy sok titkos korona vándorol az osztálysorsjáték pénztárába — sorsjegyért. S bár a dolog természete nem tűri, meg a nyilvánosságot (hisz, aki nyer, az nem akarja, hogy mások részt is kérjenek belőle bármiféle címen; aki pedig sok-sok koronát és vérmes reményt beleöl: az meg a szégyenkezés miatt titkolódzik), mégis megállapították, hogy az emberek forgó tökéjének nagy percentje gurul az Osztálysorsjáték tulajdonosainak ssebébe, És ez baj! Nagy baj! Baj volt a háború előtt is, de különösen baj most, amikor a nemzetnek csak úgy, mint egyeseknek hatványozottan szükségük van minden garasra. Baj pedig azért egyrészt, mert éppen olyan zsebeken vág eret a vakbuzgó reménység az Osztálysorsjáték segélyével, melyeken úgyis sok rendes fogyasztási csatorna van a tartalomhoz képest. Ismeretes dolog, hogy jórészt a fix fizetésű, vagy még fix fizetéssel sem biró emberek táplálnak barátságos és bizakodó érzelmeket lelkük mélyén a sorsjegyek világához. A nemzeti vagyonosodás azon tényezői ezek, akik azt gondolják, hogy keveset takarítani nem érdemes, mert igen soka lesz olyan összeg belőle, amellyel valamit kezdeni lehetne. Hát inkább el sem kezdik a reménytelen s amúgy is kellemetlen félrerakosgatást. De mivel valami felesleg mégis mutatkozik náluk: sorsjegyeket vesznek, hogy boldogok legyenek legalább abban az időben, amig a szerencse kereke pihen és nem töri le boldogságuk és reményeik álmait. Há a sorsjáték, a maga csalogató felhívásaival és értelmetlen játékterveivel az ilyen embereket alaptalan reményekre fel nem tüzelné s nekik egy bizonytalan — jaj de nagyon bizonytalan — de egyben a rendes gazdagodás és takarékoskodás minden eredményét messze felülmúló összeget kilátásba nem helyezne: a legtöbb embernél együtt maradnának a sorsjegyekért kiadott koronák és — megmaradnának és a nemzeti vagyonosodás céljait szolgálnák. Különösen áll ez most a háború és hadisegély világában, amikor a drágaság dacára ís igen széles körben jut a közönség összerakható fillérekhez. Baj azután a sorsjegyekért kiadni a pénzt azért, mert az idegen kezekbe és zsebekbe jut. Az Osztálysorsjáték hangzatos címe: Magyar Királyi. Az ember azt hinné és a beavatatlanok bizonyára azt is hiszik mind, hogy ez valami állami vállalkozás, mellyel az állam spekulál az emberek játékszenvedélyére és gazdagodik belőle. Hogy tehát az oda dobott nagy összegek a nemzeti vagyonra nézve nem vesztek el, hanem csak gazdát cseréltek. Meg vagyok győződve, hogy a mi lapunk olvasói sem gondoltak még eddig arra, hogy az állami sorsjáték jövödelme ne állami bevétel lenne. Pedig nem az! Vagy legalább is igen nagy °/

0-ban nem az! Erre nézve tudnunk kell azt, hogy az Osztálysorsjáték állami monopolium ugyan, de a játékjogot az állam egy részvénytársaságnak adta oda 2,400,000 koronáért, amely azonban felerészben külföldi üzletfelekből áll (Cohn Móricz, Jakoby Gusztáv, Berlin; Herrenschmidt Alfréd, Strassburg; Schwatzschild Bertram, Frankfurt). A társaság 3,600.000 korona részvénytőkét fektetett az üzletbe, atnely után évi 1,517.000 korona tiszta nyereséget húz, vagyis 43%-ot, amelynek hatalmas része külföldre vándorol s így a nemzeti vagyonra nézve károsodást jelent. A részvénytársaság 1917 ig bírja a jogot, tehát a jövő esztendőben lejár neki. S ebből az alkalomból a Magyar Kultura c. folyóiratban Stick Vilmos egy igen életrevaló eszmével állott elő. A kárpáti falvakban okozott pusztulás orvoslása céljából az osztálysorsjáték megváltását indítványozza azon a pénzen, ami eddig a kárpáti falvak céljaira összegyűlt, mely teljesen elégtelen az elpusztított vidék felsegélyezésére, de ügyes kezeléssel elegendő lesz az Osztálysorsjáték megváltására. Ha az állam az eddigiek helyett a kárpáti segélyakciónak adná a koncessiót, akkor kb. 25 millió koronát lehetne juttatni az említett célnak, amiből nemcsak a háború sújtotta vidéket lehetne talpraállítani, hanem a hadiárvák is biztos alaphoz jutnának, a bizonytalan adakozásból befolyó összegek mellett. Még egyszer ismétlem. Az a nagy őszszeg, amit a nyerés vágya kivesz a magyar társadalom zsebéből: nem állami bevétel, jórészt nem is magyar kasszákba folyik. Adja oda az állam a sorsjátékot az országos hadsegítő mozgalomnak. 43% os tiszta jövődelmébój 25 milliónyi összeg lesz így a legégetőbb, legnemzetibb és legnemesebb célra fordítható. Az államnak kötelessége ezt a célt minden eszközzel előmozdítani. Mátrai Guidó. Heti naptár. A vcszprémegyházmegyei Directorium alapján. Január 16. V. Vizk. u. II. vas. (Marcell p. vt.) 17. H. Antal apát. 18. K. Péter róm. székf. (Pál apóst, Piroska sz. vt.) 19. Sz. Máriusz vt. és társai (Kanut vt.) 20. Cs. Fáb. és Seb. vt. 21. P. Ágnes sz. vt. 22. Sz. Vince és Anasztáz vt. 23. V. Vizk. u. III. vas. (Raj mond h„ Emerenciána sz. vt.) Szentségimádás: Zirc, Borzavár, Porva (és Ukk), Bakonyoszlop, Tés, Aka, Súr és Szápár. HiREK— Személyi hip. Hevesi István, súri. káplán, jelenleg tábori lelkész mintegy kétheti szabadságra Pápára érkezett. — Molnár Kálmán, v. kiadó, a P. H. szerkesztője a budapesti kórházból szintén néhány napra Pápára jött. — Pater Agnell — katonapap. T. olvasóink bizonyára szintén sajnálattal fogják tudomásul venni, hogy Horváth Agnell ferencrendi atyát, lapunknak egyik kiváló és szorgalmas munkatársát katonalelkészi teendők ellátására behívták; O néhány nap múlva el fogja hagyni városunkat, melynek alig féléve a lakosa. Agnell atyát, aki egyébként nem katona s egyáltalában nem tartalékos táboi ilelkész, elsősorban azért hívták be, mert igen bő nyelvismerete van. Kitűnően birja az összes szláv nyelveket, jó német stb., szóval a legvegyesebb anyanyelvű csapatoknál kitűnően alkalmazható pap. A legsajnálatosabb azonban mindenesetre az, hogy éppen e kiválósága cimén Pápán is kitűnő szolgálatot teljesített éppen a katonai lelkészkedés terén, s ha most elmegy Pápáról, mindenféle nemzetiségű, különösen a szlávnyelvcsoporthoz tartozó sebesültjeinket alig tudjuk, ki fogja meggyóntatni ? Pater Agnell volt ugyanis az egyetlen lelkipásztorkodással foglalkozó papunk, aki a szláv katonákat megértette. Rendfőnöki és katonai hatósági intézkedések ellen természetesen nem tehetünk semmit, csak reméljük, hogy Agnell atya helyére bizonyára olyan rendtagót küldenek Pápára, aki tud tótul és érti a szláv nyelveket. A mi értékes, kedves munkatársnnknak, a jó Pater Agnellnek pedig kívánjuk, hogy új működési körében is érezze magát jól és dolga végeztével ismét épen cs egészségesen térjen vissza hozzánk, az ólomkatonák táborába. — Vaskereszt. Jankovich Bésán Endre 7 közöshuszárezredbeli főhadnagy, giczi földbirtokos neve már másodszor szerepel a kitüntetettek lajstromában. A nemeslelkü és bátor főúr ezúttal vitézsége elismeréseül a vaskeresztet kapta. A kitüntetés idehaza találta: mint aki a háború első napjaitól fogva künn van a harctéren, rövid szabadságot kapott, amely a napokban telik le. Igen sokan lesznek, akik őszinte örömmel olvassák a megérdemelt kitüntetést. Ezek közé tartozunk mi magunk is. — Városi közgyűlés lesz jan. 24.-én. A tárgysorozatot jövő számunkban hozzuk, de már most említjük meg, hogy egyik fontos pontja lesz a tisztviselők hadisegélye. — Nyugdíjas tanítók figyelmébe. A »Gondviselés« c. tanítói segélyalapból a veszprémi Alapítványi Hivatal útján az 1915. évre az alábbi feltételek mellett 24 K 42 f vehető fel: a nyugta a plébános által láttamozandó, továbbá egy rendesen megcímzett és felbélyegzett póstautalvánnyal együtt beküldendő. Pápán a következők laknak: Tauber Sándor, Csornai János, Máder Antal, Mészáros Alajos, Veiland György és Domonkos István, továbbá Sillinger Nándorné, Lakos Istvánné, Hannig Gyuláné, Sáringer Károlyné, Stankovics Jánosné, Hannig Perencné, Harsányi Sándorné stb. Ismerőseink, volt pápai lakosok, vagy vidékiek közül megemlíthetjük a következőket: Fódi János, Bujtor Imre, Tibor János, valamint Berki Ferencné, Varga Józseíné, Janisch Ferencné, Kreutzer Ferencné, Keszler Antalné, Végh Józsefné, Ughi Józsefné és Horváth Gyuláné. Kérjük t. olvasóinkat, hogy fennevezetteket e hírünkre figyelmessé tenni szíveskedjenek.