Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-03-28 / 13. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE 1915 március 28. Mátyás (új), Erdélyi József (új). Szám­vizsgálók: Kolbe Nándor, Süttó' Kálmán, Tauber Géza. Miután Arányi József pénztáros még előterjesztette az 1915. évre szóló költségvetést, (melynek végtételei 3310 K bevétel és 3018 K kiadás, szóval 292 K várható pénztári maradvány) és a közgyűlés azt egyhangúlag elfogadta, dr Teli Anasztáz elnök a közgyűlést 3/ t6 órakor bezárta. A tagok jórésze még sokáig ott maradt a kör helyiségében és élénken tárgyalta a közgyűlés folyamán elhang­zottakat, lelkesen ünnepelvén egyúttal a népszerű elnököt és társelnököt, nem­különben a kör régi és új tisztviselőit. Az idei Nagyhét a főtemplomban. A pápai plébániai főtemplomban idén is a szokásos időben és keretben tartatnak meg a Nagyhét gyönyörű szertartásai, melyek a mai nappal, a bárkaszenteléssel veszik kez­detüket. A hirek között felvett s »Az egyházi hét« c. alatt közölt adatokat ehelyütt a kö­vetkezőkben bővítjük ki: A virágvasárnapi Passio-t a bencés főgimnázium énekkara adja elő. Az evan­gélista szerepét dr Lovas Elemér tanár, Krisztusét Szentgyörgyi Sáudor, főtemplomi ' karnagy énekli, mig a többi kisebb szerep és a karrészek a mintegy 60-tagu ifjúsági vegyeskarnak jutnak. A mise alatt ugyan­csak említett énekkar fog szerepelni, melyet dr Teli Anasztáz igazgató vezényel. Még mielőtt tovább mennénk, a főgim­náziumi énekkar e szokatlan szereplésének az indokait is leközöljük. Eddig ugyanis a főtemplomban a tanító­jelöltek láttak el minden szertartást, ők éne­keltek minden adott alkalommal, s így ők végezték rendszerint a Passio-t is. A háború folytán azonban a felsőbb osztályosok nagy­része ez év márc. első felében sor alá ke­rült és bizony be is vált, s éppen a mai napon kapja ki a tanítói oklevelét. Előre­láthatóan számolni kellett azzal az eshető­séggel, hogy a máskor rendelkezésre álló ifjúság már nem vesz részt a virágvasárnapi szertartáson s ezért kérték fel dr Teli Anasz­táz főgimnáziumi igazgatót, hogy azt a kart, melyet jóformán ő szervezett s ő vezet már évek óta, kivételesen átengedje a főtemplom­nak, amit készséggel meg is tett. Mondanunk sem kell, hogy ezen előzékenységével nem­csak az intéző körök, de a hivek őszinte háláját is kivívta. De számol ni kellett továbbá azzal a másik eshetőséggel is, hogy a még mindig szolgálatköteles, s csak mint fölös létszám­ban nyilvántartott népfölkelői sorban levő egyházkarnagyot, Szentgyörgyi Sándort bár­mely napon hirtelen behívják csapattestéhez. Mint mondják, már sok behivó érkezett városunkba, mely szerint a karnaggyal hason­sorban levő népfelkelők április 1-ére bevo­nulni tartoznak. Tudvalevő az is, hogy a karnagynak rendes helyettesei, névszerint Turner, Zsilavy és Kecskés tanítók, ezidő­szerint hadbavonultak s az egész városban jelenleg — különösen a Nagyhélre —- alkal­mas helyettesre szert tenni nem lehetne. Erre való tekintettel vállalta dr Teli Anasztáz igazgató azt is, hogy szükség esetén ének­karával a Nagyhét összes szertartásait is el fogja végezni. Isten fizesse meg. Nagycsütörtökön a r. k. polgári iskola Pápán tartózkodó növendékei s több pápai származású tanitójelöltből álló vegycskar énekli Szentgyörgyi D dur miséjét az előirt, Fnlsibordoni-stilusban összhangosftott Gra­duale, Offertorium és Contmunio betétekkel. Szentségátvitelkor a gregorián Pange linpua-t éneklik. Nagypénteken a Passio-t ismét a Vi­rágvasárnapján szerepelt főgimnáziumi ifjú­ság énekli azzal a változással, hogy Szent­györgyi karnagy helyett Süttó Kálmán tak. p. könyvelő vállalja Krisztus szerepét. A Po­pule meus, Vexilla regis stb. előirt liturgikus énekeket a kar adja elő. Délután 3 órakor az 1. lamentációt Kreutzer Ferenc káplán, a 2.-at Szentgyörgyi Sándor karnagy, a 3.-at a kar énekli. Nagyszombaton reggel a szertartások­nál képezdészek működnek közre, mig a mise alatt ismét a főgimnázium énekkara fog szerepelni. Este a feltámadás alkalmából a leányok­ból és képezdészekből álló vegyeskar adja elő a »Quare obdormts Domine« kezdetű éneket és a »Regina coeli«-t. A feltámadási szertartás először az Annakápolnában lesz megtartva, ahol az már délután 5 órakor kezdődik. A főtemplomban este hetedfél órakor tartják meg azt, mig a Kálvárián másnap reggel 4 órakor lesz a körmenet. Meg kell végül jegyeznünk, hogy ezek az egy hétre történt megállapodások egyes apróbb részleteikben csekélyebb változást szenvedhetnek, s különösen a karnagynak esetleges bevonulása, vagy egyes kijelölt sze­replők közbejöhető betegsége módosításokat fog maga után vonni. A Nagyhét valamennyi szertartását Kriszt Jenő esperes fogja végezni, kivéve a nagyszombati szenteléseket. Ugyancsak az esperes tartja Nagypénteken a sírbatétel után a szentbeszédet is. Asszisztálni a káp­lánok fognak, ha azonban a jelenleg gyen­gélkedő Kreutzer Ferenc káplán egészsége még az időre rendben nem volna, helyette más papot fognak kérni a segédkezésre (s természetesen más is fogja énekelni a lánten­tációt). A pápai főtemplomban az idei Nagy­héten is minden eshetőséggel szemben a szokott keretben folynak le azok az áhítatra gerjesztő ceremóniák, melyek a főgimnáziumi énekkar vendégszereplése következtében még a szokottnál is kedvesebbekké fognak válni. A húsvéti ünnepekről majd jövő szá­munkban! = A tanfelügyelő felhivása. Dr Vér­tessy Gyula, Veszprémvármegye kir. tanfelü­gyelője nemrég két felhívást bocsátott ki a vármegyében levő összes elemi népiskolák gondnoksági, illetve iskólaszéki elnökeihez, melyekben egyrészt a testileg vagy szellemi­leg gyenge, továbbá elmebeteg, tompaelméjü finembeli növendékekről, másrészt a hadba­vonult tanítók szolgálati idejéről (a csatolt kérdőív kitöltése mellett) jelentést kér. Az előbbi az annak idején megejtendő sorozás megkönnyítését, utóbbi a harctéren esetleg eleső tanítók özvegyeinek ellátását célozza. EGYRŐL-MÁSRÓL. I. A kálváriái utak és a temető tisztántartása. Hiába való költekezés és fáradság ma­rad minden oly intézkedés, mely a temetők és a körülötte levő utak rendbetevése, ki­tisztítása, szabályozása és csinosítása körül felmerül, ha magában a nagyközönségben nincsen meg a kellő érzék ahhoz, hogy eze­ket, a kegyelet nemes érzetétől is megszen­telt helyeket egyéb közhelyektől megkülön­böztetni tudja. A tisztaság mindig és minde­nütt kötelező. Kétszeresen különösen most kötelező, mikor az ember azt sem tudja, hogy melyik szemétkupacban, vagy hulladék­ban fekszik egy pusztító járványnak a fészke. Hát 'omszorosan pedig különösen ott, hol az emberek életük legdrágább kincseit: szeretett hozzátartozóikat tudják, és azokat, illetve nyugvóhelyeiket a buzgó imákon kivül a külső kegyelet minden kedves jelével halmozzák el. Nem elegendő itt a temető gondnokságának, a plébános, a templomatya még annyira szi­gorú felügyelete, még kevésbé nem a temetőőr örökös munkája, — mert itt elsősorban a nagyközönségnek kell leszoknia arról, hogy mindenféle szemetet, a papirostól kezdve egész a hulladékokig — a temetőben vagy környékén rakjon le. Most, hogy éppen ala­pos nagytakarítást végeztek a Kálvárián, ezeket a dolgokat mindenkinek szíves figyel­mébe ajánljuk. (Folytatjuk.) HIRER. Március 22. Korai tavaszban madarak szálltak. Köl­töző madarak. Ha mentek, reményeink egy részét meghiusultan vitték magukkal. Ha jöttek, álmaink, reményeink újra éledtek. S most nekünk jöttek, másoknak mentek. Költözködtek. Ép úgy, mint ezerötszáz évvel ezelőtt, Aquileja fölött is gólyák röpködtek. Aquileja lakóitól messze szálltak, Attila ha­dának jöttek. Akkor hozzánk hozták a re­ményt a gólyák. A népek azóta sokszor megujultak. El is röppentek tőlünk a gólyák, meg csak visszatértek. S március 22.-én újra visszatértek. De nem hoztak magukkal re­ményt. Már nem is gólyák voltak, hanem búgó repülőgépek. Rideg, érzéketlen gépek, csak a könny és a csók rezgett rajtuk, meg a sóhajtás, mi hozzájuk tapadt, hogy haza­hozzák a remény helyett. Oh, milyen tekin­tettel nézhettek Przemysl védői a tőlük el­szálló repülőgépek után! Biztosan könnyfátyol vonta be szemük tükrét s mindnek, vala­mennyinek szívét hozták magukkal a gépek. S mi remegtünk értük, hogy lehullanak, hogy elejtik a rájuk bizott aranyszíveket, könny­gyöngyöket... Talán meg is szakadt volna szegények­nek az élete, ha a kirepülő madarak nem reményt hagytak volna hátra maguk után

Next

/
Thumbnails
Contents