Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-03-28 / 13. szám

X. évfolyam. Pápa, 1915 március 28. 13. szám. PÁPA ES VI Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Ideigl. felelős szerkesztő: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A Kath. Kör közgyűlése — 1915 március 25. — Lapunk tulajdonosa, a pápai belvárosi Kath. Kör mult csütörtökön délután tartotta rendes évi közgyűlését. Hogy e lap mai számának egy tekintélyes részét most e közgyűlésről szóló beszámoló referádának tartottuk fenn, illetve azzal töltöttük ki, az annak a szép viszonynak a következménye, mely a nevezett kör, mint laptulajdonos, s e lap, mint amannak birtoka között fennáll. A Kath. Kör volt az, mely mintegy 10 évvel ezelőtt megalapította és azóta anyagi girojával támogatta, fejlesztette, felvirágoztatta, sőt mondhatnók tökéletesítette ezt a sajtóorgánumot. A Kath. Kör az, mely napjainkban is, mikor jóformán anyagilag teljesen függetlenítette magát a lap, még mindig semmi vagyonnal meg nem szerezhető szellemi és erkölcsi táplálékkal látja el. S végül a Kath. Kör az, mely a lap homlokán kiirva mint laptulajdonos, annak mindenkoron díszt tud kölcsönözni. Hiszen maga a KathoÜkus Kör is, mely életének már második évtizedét néhány hónap múlva eléri, a legjobb úton van a megerősödés, tökéletesedés mezején, s ha oly események, mint a világháború is, hosszabb időre meg nem akasztják fejlődésében, rövid idő alatt valódi nagysággá növi ki magát, mely gigászi erővel fog befolyni a katholikus társadalmi életnek a kivánt cél felé való irányításába. S ebben, ha nem is rohamos, de természetes lassúságában is biztos fejlődésében éppenséggel nem a tagok tekintélyes száma, hanem azoknak az egyénisége képezi a maga erejéből táplálkozó, illetve a rá nehezedő terhektől ellenállóbbá váló rugót, azt a feltartóztathatlan erőt, mely mind magasabbra emeli a kör erkölcsi és anyagi nívóját. Az elmúlt év — sajnos — nem volt alkalmas arra, hogy a fejlődésre jótékony hatással legyen. Még ezer szerencse, hogy a világháború, mint oly sok más intézményt, alapjában meg nem ingatta a kört. Eddig legalább megállapítható, hogy rövidesen kiheveri a kör a szenvedett kárt. S éppen ebben nyilatkozik meg az az erő, mellyel a Pápai Kath. Kör fel van vértezve. Nagy eseményeknek, még a világháborúnál is nagyobb katasztrófának kellene következnie, — mert a kör minden egyes tagjában él a remény, a jobb jövőben való rendíthetlen bizodalom s az az éltető tudat, hogy a jó ügyet a magunk erején kivül legfó'kép támogatja a Gondviselés, maga a legyőzhetetlen Isten. A közgyűlés lefolyása. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén délután négy órakor a tagok elég tekintélyes számban gyülekeztek a kör téli helyiségének tágas s mégis szűknek bizonyult nagytermében. A nyitott ajtón át még a szomszéd szobába szorult tagok is élénk érdeklődéssel kisérhették a közgyűlés impozáns lefolyását. A mondott időre összegyűlt tagok sorában ott láttuk Mikovinyi Ödön, ny. táblabírót, Martonfalvay Elek, ügyvédet, Mayer István, póstafőnököt, Kalmár Károly, urad. számtartót, Botka Jenőt, a kör tiszteletbeli háznagyát s volt elnökét, dr Bereck Gyula, hittanárt, dr TÁRCA. Kereszt tövén.*) A szívem áttörő dárdák nagyok . . . Én a fájdalmaknak anyja vagyok . .. Egyetlenem! Hét tör sebzi lelkem .. . Halál kinját mért nem szenvedhetem ? Anyám! Kikért vérzem, anyátlanok! Kínzóimnak benned anyát hagyok . . . Mutasd mindenkinek keresztemet! Mondd, hogy a Fiad minden embert szeret... Processzus. Titkári jelentés. Felolvastatott a pápai belvárosi Kath. Körben az 1915 márc. 25,-i közgyűlés alkalmából. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A mult évben márc. 8.-án lefolyt közgyűlésünk óta valamivel több, mint egy esztendő pergett le a végtelenség orsóján. Egy esztendő a végtelenség időszámításában ugyan nem sok, alig egy porszem, — de egy egy*) A Szent Ferenc Hírnöke f. é. 3. számából. let, egy kör életében már számottevő időmennyiség, melyet az esetleges körülmények valóságos korszakká avathatnak. A mai közgyűlés előtt egy oly év eseményeit kell feltárnom, melynek utolsó két harmadán véres-vörös fonálként végig fut a világháború a maga pusztításainak minden nemével. Körünk élete az elmúlt év legnagyobb részében súlyos béklyókba volt verve, melyek mind szorosabbá markolják az egyleti élet ütőereit, s minél tovább nehezednek ránk, annál jobban elbénítanak bennünket. A pápai belvárosi Kath. Kör vezetősége, úgy a tisztikar minden egyes tagja, tnint pedig az igazgatóválasztmány minden nehézség dacára a lefolyt évben is a legteljesebb buzgalommal igyekezett megfelelni megbízatásának, sőt épp a megváltozott viszonyok még fáradhatatlanabb munkásságra sarkaltak bennünket, s ha mindamellett kisebb az eredmény, nem a jóakaratunkon, hanem a lehetőségen mult, a béklyók bénító hatásán. * * * Mielőtt a lefolyt év fontosabb eseményeinek a felsorolását megkezdem, egynéhány személyes ügyet kell szóvá tennem. Nem volna ugyanis helyes eljárás, ha a világháború kitörésével annyira megszentelt 1914. év történetét csak úgy vezetnők be körünk jegyzőkönyvébe és annaleseibe, hogy az egyes személyekről, kik bármi tekintetben kiemelkednek a többi közül, névszerint nem tennénk említést. S itt felemlítem elsősorban fraknói és galánthai gróf Esterházy Pál urat, körünknek alapítótagját és diszelnökét, ki a mozgosítás első napjától mai napig mint huszárfőhadnagy, parancsőrtiszti minőségben a legveszélyesebb körülmények között férfiasan, vitézül s nagy őseihez méltó bátorsággal küzd és szenved hazájáért. Életét a harctéren kockára téve, vagyonát a sebesült katonák ápolására fordítva a lelki fensőbbség és az emberi nagyság oly csillogó példáját adja, melynél csillogóbbat csak angyali természetű hitvesének, egy Andrássy grófnőnek az emberszeretet