Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-03-28 / 13. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1915 március 28 Niszler Teodóz, Lengyel Zénó és Tomor Árkád bencés tanárokat, Kobera Károly és Wachsmann János ny. urad. tiszteket, Szidnay Antal, volt bírósági végrehajtót, Kolbe Nándor és Süttő Kálmán tak.­pénztári könyvelőket, Arányi József, adóhivatali ellenőrt, Táncos Antal, telek­könyvvezetőt, Novitzky Pál, Kovács Ferenc és Hajdany Vince bírósági iroda­tiszteket, Kőszeghy Kálmán, irg. r. al­orvost, Cser Béla, Bán Károly és Cziller Péter postatiszteket, Rechner Márton, máv. főraktárost, Bauer Károly, kávést, Gaál János, magánzót, Saád Lajos ke­reskedőt, Asztalos Sándor, b. végre­hajtót, Mátz József, tanítót, Szentgyörgyi Sándor, egyházkarnagyot és az iparosok osztályából a tagok tömött sorait, köz­tük : Legény Ferenc, ipartestületi elnö­köt, Trauner Lipótot, Másszi Istvánt, Grábics Vendelt, Erdélyi Józsefet, Né­meth Mihályt, Leiner Ignácot és sokan másokat. Dr Teli Anasztáz néhány perccel 4 óra után elfoglalta az elnöki széket és a jelenvoltak élénk figyelme mellett hosszabb beszédben megnyitotta a köz­gyűlést. Tartalmas megnyitóbeszédének a rövid összefoglalása ez: Nem érzi azt az ünnepies hangulatot, mint más alkalommal. Csak kötelességet tel­jesít, melyet az alapszabályok előírnak. Nem lehet ünnepies hangulatban akkor, amidőn a tagtársak egy része távol van s ki tudja, hogy melyik fog közülük visszatérni. De nemcsak a harcmezőn küzdő tagtársak sorsa, hanem inkább az egész haza jövendője, a háború esélye miatti hazafias aggodalom el­nyomja az ünnepi érzést, mely a megelőző közgyűléseken nemcsak az elnököt, hanem az egyesület tagjait is a közgyűlésre hozta. Hogyan is ünnepelhet az egyesület akkor, amidőn anyák aggódnak fiaikért, hitvesek férjeikért, gyermekek édes atyjukért? Az egyesület egy évi tevékenységéről való le­számolás lenne az elnök feladata s a tapasz­talatokból a tanulság levonása, de ilyen nagy történeti időkben az egyesület működése is megbénult, pangott, mert az egyesületi ki­sebb érdekeknek háttérbe kellett szorulniok a fontos hazafias érdekek mellett. A fegy­verek zaja között elnémul a kultúra s min­den erőnket és érdeklődésünket a haza élete és sorsa foglalja le. Az utódok egyesületünk­nek ezen évi történetében látni fogják, hogy előttünk első és legszentebb volt a haza s mellette minden érdek háttérbe szorult. Elnök azzal végzi beszédét, hogy re­ményét fejezi ki a jobb jövendőben. Magyar­ország jobb sorsában, mert bizik az isteni gondviselésben, mely ezer éven át fentar­totta hazánkat s most e válságos viszonyok között sem fog elhagyni bennünket. Magyar­országnak élni kell, még pedig szebb és jobb időket, mint az elmúlt időkben. Az isteni gondviselésben való hit mentsen meg ben­nünket a csüggedéstől és kétségbeeséstől. Hosszantartó lelkes éljenzés követte az elnöknek kiváló szónoki készséggel elmondott szavait, melynek csillapultával az elnök a felveendő jegyzőkönyv hite­lesítésére felkérte Martonfalvay Elek, Wachsmann János és Trauner Lipót tagokat. Majd felkérte a titkárt titkári jelentésének előterjesztésére. Szentgyörgyi Sándor, a kör titkára felolvasta jelentését a kör mult eszten­dei beléletéről. (Lásd mai Tárca-rova­tunkat. Szerk.) A jelentést a közgyűlés tudomásul vette $ elnök indítványára úgy annak elkészítéséért, mint pedig egész évi titkári működéséért, nemkülön­ben a Pápa és Vidéke felelős szerkesz­tőjének hadbavonulása óta a lap ideigl. szerkesztéséért köszönetet szavazott. Ezután Arányi József ismertette a kör házi pénztárának 1914. év december végével lezárt számadásait. Ezek szerint az 1913. évről maradt 206 K 72 fillér, mellyel együtt az 1914. évi összes be­vétel volt 3450 K 59 f. Ezzel szemben áll 3007 K 77 fill, kiadás, miért is az 1915. évre átvitetett: pénztármaradvá­nyul 442 K 82 f. A kör vagyona készpénzben, .be­tétekben és követelésekben 4379 K 89 f-t tesz ki. A számadást Mayer Ist­ván, Kolbe Nándor és Süttő Kálmán számvizsgálók átnézték, rendben találták s a pénztáros részére a felmentvény megadását javasolták. Elnök indítványára a közgyűlés a felmentvényt megadta s a pénztárosnak a pontos pénzkezelésért köszönetet szavazott. Majd Kobera Károly borfelügyelő számolt be a házi kezelésben álló bor­pénztárról és pincekészletről. Mintaszerű részletességgel előadott számadásából közöljük, hogy az 1914. évvégével le­zárt számadás szerint a bevétel volt 4073 K 52 f, kiadás 3133 K 35, kész­pénzmaradvány 940 K 17 fill. A bor­készlet 3332'2 liter, a felszerelés leltári értéke 601 K 99 f. Ezt a számadást is átvizsgálták a számvizsgálók és ugyan­csak rendben találták. Kobera Károly ezek után le akart mondani tisztségéről, de az elnöknek — a közgyűlés zajos éljenzésével kisért — kérő szavaira szándékáról letett. Elnök egyébként úgy neki, mint Kovács Ferenc pincefelügye­lőnek a közgyűlés nevében leghálásabb köszönetét nyilvánította. Ezután dr Niszler Teodóz h. könyv­táros, ki a hadbavonult Pados Antal helyett 1914 szept. óta vezette a könyv­tárt, felolvasta könyvtári jelentését. A jegyében való fáradhatatlan működése nyújt­hat. Az Esterházy és Andrássy nevek évszá­zados történetében éppúgy, mint szerény év­könyveinkben fel kell annak jegyezve lennie, hogy a pápai grófi pár ősi sarjak méltó ivadéka. Mielőtt tovább mennék, engedje meg a ni. t. Közgyűlés, hogy az 1914. évi- dec. 30.-án tartott választmányi ülésünk jegyző­könyvének egyik pontját szórói-szóra idézzem: »Végül Martonfalvay Elek választmányi tag igen szép szavakban emlékezik meg arról a fáradhatatlan munkásságról, melyet dr Teli Anasztáz, a kör elnöke a háború borzalmai­nak és következményeinek enyhítésére ala­kult többrendbeli intézmények és bizottságok kebelében és élén kifejt s melyért az egész város társadalma osztatlan elismeréssel adózik­Kifejti, hogy az elnöknek eme szinte ember­feletti buzgalma fényt vet a kath. körre is és büszkeséggel töltheti el annak minden egyes tagját, kiknek nevében az elnöknek nemcsak elismerését és köszönetét nyilvánítja, hanem nemes buzgólkodásához kitartást és erőt, végül pedig a közeledő január 1-ére való tekintettel egyszersmint boldog újévet is kiván. A felszólalásra, melyet a választmány megilletődve és állva hallgatott végig, dr Teli Anasztáz meghatottan válaszolt. Szerényen elhárított magától minden érdemet. Amit tett és még tenni szándékozik, azt társadalmi kötelességének tartja, melyből különösen most mindenki annyit tartozik teljesíteni, amennyire csak képes. Az elismerést és jó kívánságokat megköszöni, utóbbit őszltitén viszonozza«. Ezek a jegyzőkönyvbe irt rideg szavak. Az az érzet, mely a rideg szavaknak meleget, életet ad, az — a szivünkbe van vésve, nem­csak a választmányéba, nemcsak azokéba, kik most itt együtt vagyunk és szemtől-szembe látjuk a szerénységében sértett, minden ünne­peltetéstől oly annyira elkívánkozó elnökün­ket, hanem azokéba is, kik legközvetlenebbül érezték dr Teli Anasztáz hazafias cselekede­teinek minden áldását. Tisztikarunk két tagja hadba vonult: Pados Antal, könyvtáros (kinek teendőit a könyvtárban elnöki felkérésre dr Niszler Teodóz, bencéstanár látja el) és Wohlniuth Lajos, háznagy (kit e minőségében a választ­mány óhajára Kalmár Károly, társelnök he­lyettesít). Még egy tisztviselőnk, dr Csoknyay János, ügyész egy ideig, bár helyi szolgálat­ban, szintén katona volt, jelenleg azonban gyengélkedik és szabadságon van. Az igaz­gatóválasztmányból dr Domonkos Géza, Varga József és Vágó Dezső, valamint Tauber Géza, számvizsgáló vannak katonasorban, legutóbb pedig bevonult Kecskés Lajos is, a kör tu­lajdonát képező Pápa és Vidéke c. lap szer­kesztője. Fennevezettek, amilyen lelkesedéssel viselték szivükön a béke idején itthon a kör érdekeit, bizonyára ott is dicsőséget szerez­nek tnajd úgy maguknak, mint itthonmaradt tagtársaiknak. Következnék a tagnévsorból azok neve, kik fegyverrel kezükben küzdenek mindnyá­junkért. Hosszú névsor lenne s talán mégsem teljes, mert míg e sorokat irom, s míg fel­olvasom, ki tudná megmondani hányunkat szól it el a király hívó szava? A háború vé­gén lesz gondunk rá, hogy pontos adatok nyomán örökítsük meg mindazok emlékét,. kik e nagy időkben — szenvedtek. * * * Maga a kör, mint ilyen, a háború kö­vetkezményeit a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával úgy erkölcsi, mint anyagi oldalról viselni igyekezett. Az igazgatóválasztmány ugyanis, amint hírét vette, hogy a Felsővárosi K. Olvasókör helyiségeinek nagy részét hadikórháznak ajánlotta fel, azonnal felajánlotta a maga helyiségeit a társkör tagjainak. E felajánlá­sért, bár alig vették igénybe, a testvéregylet hálás köszönetét nyilvánította.

Next

/
Thumbnails
Contents