Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-21 / 8. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1915 február 14. szerepében. Igazi eredetiség volt és sok dé­rüs percet szerzett a publikumnak jól felfo­gott szerepével. Varga Erzsi IV. o. t. Bere­giné volt, Ibolykát Arányi Kamilla III. o. t. és Laurát Botka Valéria játszotta nagy si­kerrel. Legjobb volt a 3-ik: >A királykisasszony« c. tündérjáték. Irénke és Bözsike _ testvérek. Irénke szorgalmas, Bözsike, hanyag és inkább szeretne királykisasszony lenni Tündérország­ban, mint tanulni. Leckéjén elalszik és ál­modik Tündérországról, hol ő volt a király­leány. Megjelentek a tündérek és udvari alkalmazottak, mind az ő kedvéért, táncukkal és énekeikkel mulattatják. Ő azonban végre is beleun a feszélyezett helyzetbe és vissza­vágyik a lecke mellé a szabadba. Végül felébred és ezentúl szorgalmasan tanul. Gárdos Anna III. oszt. tan. jól játszott Bözsike szerepében, úgyszintén Okolicsányi Juliska IÍI. o. t. Irénke szerepében. De külö­nösen kitűnt itt Zsilavy Teréz IV. o. t., á tündérkirálynő, kinek szép hangját élveztük. Arányi Kamilla kitűnően adta az udvari bo­lond szerepét. A többi 29 szereplő nevét nem sorolhatom fel itt, de szép táncukkal, pontos énekeikkel remekeltek. Itt megjegyzem, hogy a sok tánc után énekelni ugyan nehéz és fáradságos lehetett. Legelsőnek kellett volna említenem Seentgyörgyi Sándor énektanárt, ki a da­dulni, ez meg akár francia négyest járathat a csapataival a harcmezőn. Mehet amerre akar, amerre neki tetszik. Ahol ő megjelenik, fut élőtte a német, mint a kiöntött ürge. És Csipinszki Miroszldv herceg hevesen dör­zsöli a homlokát: — Mi ez? Mi ez? Mi ez? — kérdezi oroszul és rájön, hogy ő csudamódon ért a háborúhoz. Mintha egész életében ezt tanulta volna. Kezdi magát Napóleonnal összehason­lítani és keresi a harctéren Hindenburgot, hogy végre magához illő ellenfélre találjon. Hamar hire megy, háborúban két-három hét alatt kész hadvezér a szerencsés tábornok és Csipinszki Miroszláv egy reggel arra ébred, hogy ő az orosz cár szemefénye. Kap nagy hatáskört, egy valóságos had­sereget és mikor a legfontosabb feladatot vállalja, Hindenburg úgy elveri, mint a két ­fenekű dobot. A másik végletre jó példa Rennen­kampf esete. Rennenkampf volt az egyetlen orosz tábornok, aki nimbusszal került ki az orosz-japán háborúból, aki elismert tekintély volt mindenfelé. Hindenburg különös figyelmére is mél­tatta s ami balszerencse csak érhet egy had­vezért, az mind végigzudult a Rennenkampf­ezredeken. Hindenburg tisztjei esküsznek rá, hogy amikor az oroszok Mackensen csapatait körül­fogták s csak éppen Rennenkampf ezredei hiányoztak, hogy teljessé tegyék a gyürüt, az egész körülzárási komédia azért történt, hogy csak éppen Rennenkampf késsen el két nappal a gyűrűből, a szép álom füstbe menjen, Rennenkampf pedig súlyosan kom­promittálva hadbiróság elé kerüljön és úgy menjen ő is a — Kaukázusba! lókat és a táncot sáját szerzeményű zongora­játékával kisérte. Mindnyájan élveztük a ki­tűnő és hangulatos zenét, mely oly gyönyö­rűen alkalmazkodott mindenütt a játék tónu­sához. Kellemes kompozíciója, változatossága, preciz előadása az egész ünnepség fénypontja volt. Igen nagy elismerés illeti meg a köz­ismert szerzőt fáradságáért és buzgó közre­működéséért. Neki csak gratulálhatunk. Ezzel számoltam volna be nagy voná­sokban az ünnepség lefolyásáról. Főpróbáját látták a katonák is, mi pedig élveztük és cspdáltuk ép úgy a kedves nővérek fárad­hatatlan buzgóságát, mellyel rendezték mint a polgáristák szép tehetségeit, mellyel előadták. Dragovics István. Alispánválasztás. A korteskedésekre szánt időt az alispánjelöltek mindegyike érdekében igyekeznek alaposan kihasználni. Vettük a következő sorokat: Igen tisztelt Megyebizottsági Tag Úr! A zirci járásbeli földbirtokosok és gazda­tisztek a napokban Zircen értekezletre jővén össze, ez alkalommal megbeszélés tárgyát képezte a vármegyei részleges tisztujításnak napirenden levő fontos kérdése is. Ez értekezleten és abból kifolyólag alulírott zirci járásbeli megyebizottsági tagok állást foglaltunk a vármegyei tiszti állások betöltését illetőleg, amelyről az alábbiakban van szerencsénk az igen tisztelt megyebizott­sági tag Urat tiszteletteljesen értesíteni. Megállapodásaink értelmében jelöltjeink a következők: Az alispáni székre a legnagyobb öröm­mel dr Véghely Kálmán főjegyzőt jelöljük, mint akit hosszú és szakadatlan központi és 10 évet meghaladó főjegyzői vármegyei ér­demes szolgálataival és munkásságával telje­sen rátermettnek találunk e diszes állás méltó betöltésére. Az (gy megüresedő főjegyzői állásra Huszár Gyula zirci járási főszolgabírót ajánl­juk a legmelegebben, ki is 7 éves zirci fő­szolgabírói és összesen 26 éves vármegyei sikeres működésével teljes joggal szolgált rá a megérdemelt előléptetésre, annál is inkább, mert megválasztatása a vármegye többi fia­talabb kiváló tisztviselőire nézve sérelmes nem lesz. Végül az enyingi járási főszolgabírói állásra, és Huszár Gyula főjegyzővé történő megválasztatása esetében a zirci járási főszolga­biróságra jelöltünk Körmendy Béla zirci járási tb. főszolgabíró. A vármegye közönsége csak régi tartozását rója le vele szemben, ha őt főszolgabírónak megválasztja. Ugyanis a terhes és kis javadalmu szolgabírói állásnak Pápán több mint 15 éven, és Zircen több mint 4 éven át nagy munka­bírással és szorgalmával közmegelégedésre felelt meg. Midőn pedig a vármegye köz­érdeke azt kívánta, hogy a zirci járás köz­igazgatásában felszaporodott teendőket segítse ellátni, a legnagyobb készséggel nyomban elfogadta a rá nézve nem kis áldozatokkal járó áthelyezést és azóta is nem lankadó munkakedvvel tölti be zirci járásbeli hivatalos ügykörét. Mindezek következtében a legnagyobb bizalommal ajánljuk érdemes jelöltjeinket a •mélyen tisztelt megyebizottsági tag úr nagy­becsű figyelmébe és kérjük, hogy őket támo­gatni és megválasztásukat becses szavazatával megvalósítani szíveskedjék. Zircen, 1915. évi február hó 15.-én. Kiváló tisztelettel • Dr Békefi Rémig, Csokonay Zsigmond, Gubi­cza Ferenc. Hesz Mátyás, Hoffer János, Ho­litscher Károly, dr Horváth Jeromos, dr Ke­mény Pál, Koncs Rezső, Lövárdy Alajos, Moóry Rikárd, Nagy Imre, Riffer Sándor, Siroky Ferenc, Saághy Lajos, dr Szemmel­veisz Károly, Szávozd Rikárd, dr Szentes Anzelm, Tóth Bálint. * Ezenkívül nem a nyilvánosságnak szánt magánlevelezések folytak, melyek­ben különösen az enyingi főszolgabírói állásra egyiknek vagy másiknak a jelö­lését támogatják. Pápa város megyebizottsági tagjai­nak az állásfoglalása még nem végleges. Úgy a Belák-párt, mint a többi jelölt hivei erősen tartják pozícióikat. Tény, hogy dr Véghely-nek minapi ittléte s rokonszenves szereplése sokat lendített a Véghely-párt megerősödésén. A Polgári Kör közgyűlése. —' 1915 február 14. — A pápai Polgári Kör mult vasárnap tartotta rendes évi közgyűlését. Ez alkalom­ból mintegy 60—70 tag gyűlt össze a Kör helyiségében; e csekély szám természetesen nenr az érdeklődés megcsappanását, hanem a háborút jelenti s azt, hogy a tagok leg­nagyobb része tényleges katonai szolgálatban van. Hercz Béla elnök rövid megnyitóbeszéde után Balogh Gyula pénztárnok előterjesztette a Kör mult évi számadását, melyet a szám­vizsgálók jelentése alapján elfogadott a köz­gyűlés. Kunszt Henrik ugyancsak bemutatta a borpénztár állapotáról szóló jelentést, mely örvendetes tudomásul szolgált. Elnök ezután úgy a saját mint tiszttársai és a választmány nevében lemondott. A le­mondásra élénk éljenzés között a közgyűlés azzal felelt, hogy Hercz Bélát újra egyhan­gúlag megválasztotta, illetve kikiáltotta el­nöknek. Ezután Kunszt Henrik emelkedett fel szólásra s az elnök felé fordulva, megható beszédben kérte és buzdította őt tisztsége to­vábbi megtartására, mely esetben ő is — mint segítőtársa — továbbra fog vele működni a Kör felvirágoztatásán. Elnököt e rövid, de szívhez szóló beszéd annyira meghatotta, hogy képtelen volt reá válaszolni. Majd Kemény Béla szólalt fel és utalt arra, hogy a Polgári Kör milyen fontos tár­sadalmi tényező s hangoztatta az összetartás szükségességét. Végül következett a tisztújítás. Alelnök lett: Kunszt Henrik, társalelnök: Bódai István, ki mindkettő a Polgári Kör lelkes támoga­tója és felvirágoztatója. Balogh Gyula helyett, ki tisztségét semmiáron sem akarta újra vállalni, id. Sze­leczky Ferenc lett a pénztáros.

Next

/
Thumbnails
Contents