Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-14 / 7. szám

I 1915 február 14. élénk érdeklődéssel fogjuk kísérni a mozgalmat. Hiszen szó sincs róla, mindenkit, tehát minket is csak érdekel az, ki lesz, vagy ki legyen vármegyénk első tiszt­viselője? S ha mégis lemondunk ama minket kétségtelenül megillető jogról, hogy bármelyik jelölt mellett állást fog­laljunk és reklámot csináljunk, tesszük ezt azért, mert úgy a közvetlen kö­rünkben élő Bélák Lajos, pápai főszolga­bíró, mint pedig a bár tőlünk távolabb tartózkodó, de kiterjedtebb hatáskörük­nél fogva előttünk sem ismeretlen Vég­hely Kálmán, vármegyei főjegyző, to­vábbá Szélessy Dániel h. árvaszéki el­nök iránt egyaránt nagy tisztelettel viseltetünk. A három jelölt érdekében meg­indult mozgalom természetszerűleg há­romfelé is irányul. A korteskedések nyíltan személyek mellett folynak. Ilyen pl. a Belákpárt február 5.-én kelt körlevele, mely így szól: Mélyen tisztelt Megyebizottsági Tag Úr! A folyó 5.-én Pápán tartott szükebb­körü bizalmas értekezlet abban állapodott meg, hogy a megüresedett Veszprém vár­megyei alispáni állásra Bélák Lajos pápai járási főszolgabírót fogja ajánlani és őt tel­jes erejével támogatni. Ezen határozatra a következő nyomós okok indították: 1. Jelöltünk, Bélák Lajos, a vármegyé­nek 32 éven át egyik legkötelességtudóbb s legszakképzettebb tisztviselője és mint ilyen, hivatalában mindig a legnagyobb pontosság­gal és lelkiismeretességgel járt el és igazsá­gos s törvénytisztelő működésével járása minden egyes tagjának nagy szeretetét és becsülését, a Vármegye közönségének pedig legteljesebb elismerését vivta ki. és akkor meg lesz irva, hogyan harcoltak a 31-es honvédek«. Másik levelében: »Ötven méterre vagyunk beásva az oroszok lőárkaitól; ha rohamra megyek zászlóaljammal, akkor megúsztatom az oroszokat a San folyóba«. Megtette, amit igért. Signum Laudist kapott vitézségeért. Sz. S. pécsi dohánygyári tisztviselő, ki tartalékos zászlós Hindenburg hadseregében, így irt: »Nincs semmi bajom, törtetünk Varsó felé. Szivesen áldozom életemet Hazámért. A pécsi dohánygyárra a harctéren sem hozok szégyent. Most kaptam az I. osz­tályú vitézségi ezüst érmet«. Ilyen lelkesedés árad ki hős harcosaink leveleiből, hát nem lenne-e rút hálátlanság, ha mi jajgatnánk itthon a meleg kályha mellett puha fészkeinkben. Pécs, 1915 február hó 6. Kiváló tisztelettel Varga Rezső. PÁPA ÉS VIDÉKE 2. A törvényhatóságnak a mostani kö­rülmények között éppen ilyen, a közigazga­tás minden ágában kipróbált, gyors, önálló, igazságos és erélyes kezű főhivatalnokra van szüksége, akiről tudjuk, hogy nemcsak szoba­tudósként, a zöld asztal mellől fogja intézni a vármegye ügyeit, hanem a hosszas tapasz­talatokon kicsiszolt, gyakorlati érzékével mindenkor meg fogja találni a kellő módot teendői elvégzésében. 3. Bélák Lajos megválasztatásával a vármegyei tisztviselők azon régi sérelmét is akarjuk orvosolni, amelynél fogva eddig a központon ykivül működő legérdemdúsabb tisztviselők is el voltak zárva a magasabb központi állásoktól, mert ezek mindig a köz­pontban működő és sokszor a kevésbbé ér­demes tisztviselők számára voltak lefoglalva. 4. Jelöltünk támogatásánál ránk nézve súllyal bir az is, hogy ő az a lispáni állás méltóságának és függetlenségének megőrzése végett a személyes agitációktól és az ily módon való szavazatkéregetésektől távol tartja magát. Mindezeknél az okoknál fogva kérjük T. Címedet, hogy az alispáni szék betölté­sénél Bélák Lajost szavazatával támogatni és a választás napjáig érdekében agitálni kegyeskedjék. Az esetre, ha a Mélyen tisztelt Megye­bizottsági Tag Úr ezen párttal együtt érez, legyen szives alulirt Cimet erról mielőbb értesíteni, hogy jelöltünk érdekében még idejében minden szervezkedő lépést meg­tehessünk. Pápa, 1915 február 5. Kiváló tisztelettel a szükebbkörü bizottság vezetősége. Levelek: Győri Gyula Pápa,Tisztviselőtelep 2. Van azonban egy másik körlevél is. Ezt dr Rédey Gyula veszprémi nagy­prépost bocsátotta ki, amiért is bátran a káptalan s általában a kath. papság állásfoglalásának lehetne nevezni, ha ugyan bármely jelölt heve említve volna benne. Az értekezlet azóta ugyan már megvolt (csak még az eredményről nem kaptunk tudósítást), de azért csak le­közöljük ezt a levelet is, melyre azt mondják, hogy Szélessy érdekében Író­dott. T. cz. Megyebizottsági Tag Úr! Az üresedésben levő veszprémvárme­gyei alispáni szék betöltése a legközelebbi közgyűlés tárgyát képezvén, a kérdés, — hogy a vármegye törvényhatósági bizottsá­gának tagjai által e nemcsak díszes, de úgy a vármegye politikai, mint társadalmi éle­tében annyira mély fontosságú állásnak be­töltése miképen oldatik meg, — mint mon­dani szokás aktuálissá, mint jó magyarul mondják sürgőssé vált. E kérdésnek beható előzetes megbe­szélése nemcsak a betöltésre váró állás fon­tosságánál fogva, de a közéletből főleg ez abnormis háborús viszonyok között minden élesebb személyi ütközés kiküszöbölése vé­gett is felette ajánlatos levén: azon tisztelet­teljes kérelemmel fordulok a T. cz. Megye­bizottsági Tag Úrhoz: méltóztassék a folyó évi február hó 11.-én délelőtt 11 órakor ezen ügyben tartandó értekezleten, mely ná­lam, a nagypréposti lakásban leend, — meg­jelenni. Hazafias üdvözlettel maradtam a T. cz. Megyebizottsági Tag Urnák Veszprém, 1915 február 5.-én, alázatos szolgája: dr Rédey Gyula, nagyprépost. Maga az alispánválasztás (ezt a szót egyebekben már a megelőző moz­galomról irt cikkeinknél is felhasználjuk) majd csak március 8.-án lesz s addig még igen sok adhatja elő magát. Egy alispánválasztásnál 3 hét oly nagy hal­maza az időnek, hogy sok is — elő­készületnek. Igaz bár, hogy ma már nem úgy megy a restauráció, vagy akár csak a részleges tisztújítás is, mint régente, mikor bizony még a fokosnak is volt szavazatja, meg különben is a tüzes magyar vér jórésze a megyéjétől távol, ki tudja milyen idegen országban lük­tet meg folyik, — azaz ma a komoly érvelés, a szóval és írással való rábe­szélés idejét éljük, mindehhez pedig több idő kell, — még mindig sok idő áll rendelkezésre az egyes pártoknak, hogy szervezkedjenek. Requirálási jogunk. Mult vasárnap Mészáros Károly polgármester a tanács tagjait sürgős, rendkívüli tanácsülésre hivta össze, me­lyen előterjesztette, hogy a v. tanácsnak a gabonára vonatkozó requirálási jog kieszközlése céljából az alispánhoz inté­zett kérelme azzal jött vissza, hogy leg­jobb lesz azt a kormánynál személyesen kieszközölni, mert az írásban tett fel­terjesztések elintézése mostanában igen késedelmes. A tanács beható tanácskozás után Mészáros Károly polgármestert és Csok­nyay Károly főjegyzőt kiküldve, vala­mint dr Antal Géza országgyűlési kép­viselőt és Hajnóczky Béla v. képviselőt felkérve, e négy tagu küldöttséget meg­bízta, hogy sürgősen járjon el a kor­mánynál a város requirálási joga után. A küldöttség kedden utazott fel a fővárosba, hol szerdán délután került a kormány részéről megbízott belügy­miniszteri tanácsos elé. Ugyanaznap dél­előtt 6 törvényhatóság küldöttségei jártak már ott, mire Pápára került a sor. A requirálási jog megadása termé­szetesen nem megy egyszerre, hanem bizonyos — még pedig hiteles adatok alapján adatik az csak meg. A küldött­ség, illetve a polgármester utasítást nyert, hogy azonnal irassa össze: mennyi a hadbavonultak száma, mennyi a föld­művelők s családtagjainak a száma, s hány sebesültet, vagy foglyot tart el a város ? A város lakosságának a számá­ból a ténylegesen szolgáló, azaz a vá­rosból távol levő katonák, továbbá a magukat gabonával és liszttel már is ellátott földmivesek száma levonásba hozandó, s a nyert számhoz a sebesül­tek, internáltak és foglyok száma hozzá-

Next

/
Thumbnails
Contents