Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-14 / 7. szám

X. évfolyam. Pápa, 1915 február 14. 7. szám. PAPA Szépirodalmi, közgazdaság és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Ideig), felelős szerkesztő: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Háború és a jövőé) A háború mindig nagy probléma, de sohasem állt előttünk ily félelmetes alakban. Most mi is belesodródtunk. Nekünk is van benne szerepünk. »Der alte Fritz«, a porosz király azt mondotta: Országomban katonáimon és rajtam kivül senkinek sem szabad tudnia, hogy háború van. E régi jó idők elmultak. Ma sokkal szorosabb összefüggés van az élet és történelem közt, hogysem a háborút ne mindenki érezné, még a semleges országok is. Sokan a világháborúban a békemozgalom csődjét látják. Valaki azt a rossz tréfát kürtölte világgá, hogy a hágai békepalota ajtajára cédulát ragasztottak: Bukás miatt eladó. Az igaz, hogy most egy ágyúgyár jobb befektetés, mint egy békepalota, de az ágyúgyár célja sem lehet más, mint a béke védelmére fegyvereket készíteni. A háború inkább igazolja a pacifistákat. Ük jó próféták voltak. *) Dr Giesswein Sándornak a győri KisfaludyKörben tartott előadása, melynek rövid tartalmát a Dunántuli hírlapból aktuális volta miatt hozzuk. Nem jelenti az orvostudomány csődjét, ha egy új epidemia lép fel, inkább ez az orvosi tudományt új kutatásra és fejlődésre sarkalja. A háború iszonyatosságai meggyőzik az embereket arról, hogy egy nemzetközi szolidaritás alapjaira van szükség. E meggyőződésig csak áldozatok árán jutunk el. Széchényi István Döbrentey Gáborhoz azt irta, megvigasztalódik a kolerán, mert sok felette jó következménye is lesz; fölrázza a nemzetet és a javítás vágyát kelti fel, bár nem kivánja a ragály áldozatává sem barátját, sem magát. A háború tanulságai is ilyenek. Nem sajnáljuk értük az áldozatokat is, sőt magunk sem riadunk vissza attól, hogy az áldozatok közt legyünk, ha tudjuk, hogy az emberiségre és hazánkra nagy, évszázadokra szóló tanulságokat hoz. A háborút a létért való küzdelemV mel akarják igazolni. A szociális darvinizmus azonban épen antiszociális. Vele igazol az anyagelvüség minden erőszakot, rabszolgaságot, a szines fajok kiirtását. Az egész egy analógia az állatvilágból véve. De ha az állatvilágban van is létért való küzdelem, az nem az egy fajbeliek közt, hanem csak idegen fajok közt folyik. — Csak az ember tárnád ember ellen tömegharcban. A háború társadalmi tünet. A szervezetlenség jele. A háborút azért társadalom-tudományos szempontból kell nézni. Mi a háború ? Érdek összeütközés hatalmi, erőszakos uton való elintézése, mert hiányzanak azok az intézmények, amelyek a békés kiegyezést eszközölnék. Minden érdekösszeütközésnek elintézésének ezek a módjai: az ellenfél megsemmisítése, megfutamítása, vagy megegyezés, szövetség, egységbe tömörülés. Róma is így szedte fel a szomszéd városokat egy szocietasba: vagy békés megegyezéssel, vagy hódítással. így jött létre a pax Romana, amelyet a népvándorlás khaoszában a kereszténység erkölcsi uralma és egysége váltott fel. TÁRCA. Hósapka. A hónak még csak a lánya, A köd szállott e bus tájra, Bekötni a vidék szemét, Ne lássa meg szemfedelét.. . De az én kis feleségem Előre lát s küldi nékem, Amit otthon keze horgol, Ami megvéd fagytól, hótól. Galambszinü kis hósapka, Galambszivübb, aki adta; Báránybélés nincs ily meleg, Mert küldője értem remeg. És az egész szive, lelke, Az is bele van lehelve, Hogy szivem is fölgyulasztja E szép, puha, lágy hósapka. Szepessy László. Péesi levél. Tekintetes Szerkesztő Úri Itt a hóval borított, ezüst fényben ragyogó Mecsek alján, szép Pécs városában a mozgosítás első napjai óta állandóan sok ezer katona volt elszállásolva. Magyar katonadaloktól viszhangzik a város még ebben a kemény téli időben is, mikor csikorog a hó bakancsuk alatt. Büszkén lépdelnek, mintha már előre éreznék végső győzelmünk diadalmas mámorát. Csodás önérzet tölti be lelküket és égnek a vágytól, hogy mielőbb a harctérre indulhassanak. Fül- és szemtanuja voltam annak a jelenetnek, mikor a dohánygyárunk udvarán sorakoztatott század parancsnoka harsány hangon megkérdezte századát, hogy ki akar január 15.-én a .harctérre menni? Az lépjen elő! Volt a parancs. Mint egy ember lépett elő az egész század. Ilyen katonákkal csak győzni lehet. Itt nincs helye; a reménytelenségnek, vagy kétkedésnek. Ilyen lelki erő előtt eltörpül a tömegnagyság, elseper ez minden akadályt és leküzd minden fáradalmat és nélkülözést. Homlokukon lángol a dal, mellyel költőnk a Hazának szentelte magát: »Tied vagyok, tied Hazám E sziv, e lélek, Kit szeretnék ? Ha téged nem szeretnélek«. Félre hát minden csüggedéssel! Hallgassanak el a vészmadarak és váltsa fel a győzelem hangos reménye gyáva csiripelésüket, mert ez valóban nem méltó a mi hős katonáink emelkedett szelleméhez. Szeretném mindenkinek megmutatni azokat a leveleket, melyeket barátaimtól és ismerőseimtől sokszor az ellenségtől 100—200 méter távolságban levő lövészárkokból kapok. Mennyi győzelmi remény és mily sok humor csendül ki belőlük. íme egy -pár szemelvény azokból a levelekből, melyeket gyárunk egyik tisztviselője, ó". ő. 14. népielkelő gy.-ezredbeli hadnagy irt a déli harctérről: