Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-07 / 6. szám

4. PÁPA ES VIDÉKE. 1915 február 7. ha itt nem is, de más járásokban szélesebb medrekben fog lefolyni. A jelenvoltak névsorából közölhetjük Kovács Antal, Kolosváry Lajos és Sándor, Kapácsy Pál, Fodor Gusztáv, Frászt Aurél, Dufek Pál, Eszterhay Dezső, Lipka N. (erdész), Bartos Károly, Mohácsy Lajos, Polák Ferenc, Tóth Kálmán dr Nagy Imre, Neupor Kálmán, Kovács Miklós, Nikodém, Böröcky stb. neveit, továbbá városunkból Halász Mihály, Böhm Samu, dr Csoknyay János, Csok nyay Károly, Saáry Lajos, dr Kende Ádám, Barthalos István, Nagy Vilmos, Steinberger Lipót, Kiss József, Jilek Ferenc, dr Scheiber Jenő, Győri Gyula, Nagy Sándor, Szakács Dániel s több megyebizottsági tag. Városi képviselőválasztás. — 1915 február 3. — Ezen is átestünk. Elég szerencsésen. Amilyen későn szervezkedtünk s akkor is csak éppen hogy no, bizony könnyen csúfos vereséget szenvedhettünk volna. Bár hivatkozhatunk a rendkívüli időkre, s bár mint látszik bízhatunk mások igazságérzetében, még sem tanácsos, legalább a jövőben, ölhetett kezekkel várni a fejleményeket, mert a késedelem — veszedelmet jelenthet, amit ékes latinnyelven úgy neveznek, hogy »Periculum in mora«. Alább, a hivatalos adatok nyomán közölt listából nyájas olvasóink meggyőződhetnek arról, hogy az új képviselők között ott találjuk a katholikus társadalom igen sok tagját, elsősorban a két katholikus kör elnökeit Dr Teli Anasztázt és Blazovich Jákót, továbbá Dr Bereczk Gyula hitoktatót, ki már huzamosabb ideje polgártársunk, ott van az iparososztály néhány derék tagja, mint Besenbach Jenő, Horváth József, Bódai István stb. Szívesen látjuk az új névsorban Kristóffy Gyulát is valamint mindazokat, kik mint régi kipróbált erők újra mandátumhoz jutottak. Sajnáljuk Mátz József tanítót, hogy kimaradt. Pedig igen szorgalmasan látogatta a közgyűléseket s ott értelmes, nyugodt felszólalásaival mindig irányt tudott adni a vitáknak. No, de zárjuk le három évre ezt a rovatot. Ha megérjük, majd jövőre előbb fujjuk meg a Riadót. Adataink ezek: Az első kerületben rendes tagokul megválasztattak: Harmos Zoltán, Dr Hoffner Sándor, Kohn József, Koréin Vilmos, Krausz József N. 215—215, Lázár Ádám, Wittmann Ignác téglagyáros 214—214, Dr. Teli Anasztáz 213, Herz Dávid 212, Schwarcz Vilmos 205 szavazattal. — Póttagokul: Blau Henrik 207, Sági Sándor 151, Mayersberg Samu 138, Braunslein Márkus, Koncz Sándor 129—129, Herczeg Sándor 128, Milkovits Antal, Magyar Gyula 126—126 szavazattal. A II. kerületben: Edelényi Szabó József, Mészáros István 142—142, Csillag Ferenc, Mórocz Károly 140—140, Bornemissza József, Mátz János 136— 136, Hekler János 134, Dr Bereczk Gyula 129 szavazattal. — Póttagokul: Horváth János, Kocsis Pál 132—132, Varga István 126, Petliő Endre Mórocz István, Dienstmann Tamás, Téglás Németh Mihály 119—119, Schönfeld Károly 42 szavazattal. A III. kerületben: Dr Kapossy Lucián, Jilek P'erenc, Szakács Dániel, Lampérth Ferenc, Csajtai Dániel 155— 155, Baráth Károly 154, Besenbach Jenő 153, id. Horváth József 152 szavazattal. — Póttagokul: Borsos István, Fejes Zsigmond, Losonczi Jenő 153— 153, Tömből János 136, Csurgai Gyula, Kovácsics József 132—132, Fejes Pál 119, Pados József 113 szavazattal. A IV. kerületben: Baldauf Gusztáv 229, Bódai István, Jámbor János, Kunt Mihály, Kőszeghy József, Nemes János, Tálos Sándor 140 — 140, Nagy Sándor, Nóvák István, Sarudi György 139 — 139 szavazattal. — Póttagokul: Molnár Imre, Torma Lajos, Bolla János, Nemes Pál, Kósa Károly, Kovács Imre, Fábján Antal, Öcsön Gábor 140—140 szavazattal. Az V. kerületben: Blazovich Jákó, Keresztes Gyula, Somogyi József 103— 103, id. Polgár József 101, id. Szalai József 80, Kiss Zsigmond, Eperjesi József 79—79, Kristóffy Gyula 74 szavazattal. — Póttagokul: T. Németh János 103, Hujter János, Mórocz József, Paulics József, Molnár József 80—80, Török István, Ács József 79—79, Tax János 77 szavazattal. Üdvözöljük Pápa város képviselőtestületének eme legújabb tagjait s kérjük őket, hogy alkalomadtán — nem tévesztve szem előtt a közügyet — csakis az osztó igazság s a felekezeti békesség jegyében küzdjenek. Kralik és Eichert verseskönyve. ... A Lajtán, Lajtán hetek óta — Áthallik a magyar nóta . . . Eddig ez már többször megtörtént, most is hallhatták a szomszédok nótáinkat, csakhogy most már egész más nóták járják mint hajdanában, és egész máskép is hatottak a Lajtán áthallatszó dalok, mint régente. Egy bécsi képes folyóirat legutóbb leközölt egy kedves képet, huszárt kisér ki mátkája az állomásra; áz aláírás magyar a bécsi lapban: Huszár vagyok, babám, az is maradok . . . Ha a bécsiek hallják a mi nótáinkat, illendő, hogy mi is meghalljuk az ő nótáikat. Most jelent meg egy verseskönyv, mely egész külső formájával arra törekszik, hogy a Lajtáninneni résznek hivatalos versgyűjteménye legyen; Schwarc gelb és Rot-weiss-rot a jelzése, két részre oszlik, az elsőt Kralik, a másodikat Eichert irta. Ez a két rész így együtt megerősíti a cimlap jellegét, ez a két név a mai Ausztria legjobb költőinek neve. Jó ismerőseink a Grálból, melynek Kralik az éltető szelleme, Eichert a szerkesztője. Nagyjelentőségű nevek a katholikus irodalomban. A közelmúlt idők irodalmi harcaiban épúgy együtt volt mind a kettő, mint ebben a verseskönyvben, irányt jelzett a nevük, irányt jelzett a lapjuk, a Gral. A konzervatív katholikus szépirodalom előharcosai voltak, Eichert legutóbb bevallotta a Gralban, hogy ő az integralizmus programmját akarja a szépirodalomba bevinni. A Hochlanddal álltak szemben, mely a másik irányt jelzi a kath. szépirodalomban; nem konzervatív a jellege, hanem a modern irodalom, művészet elveivel akarja restaurálni a kath. irodalmat, mely a mult században meglehetősen lemaradt a modern fejlődésből. Muth, a Hochland kiváló szerkesztője, a mai német esztetika nagy képviselője és dr Expeditus Schmidt, egy másik német lapnak szerkesztője, franciskánus, álltak a Grallal szemben. Ennek a nagy irodalmi harcnak most már vége van; a két ellentétes irány kölcsönösen kihagyta prograinmjából a túlzásokat és egymás mellett haladnak tovább. A harc se a Hochlandot, se a Grált nem tudta megtörni, mind a két lap fejlődik tovább, úgy azonban, hogy a Hochland fölénye a német irodalomban hosszú időre biztbsítva van. Túlzásait levetkőztette és most nemcsak a kath. szépirodalom, hanem az egész német irodalom egyik legelső tényezője. Eichert integralista programmjára már megkapta autentikus részről a feleletet, ilyen programm nem kell még az egyház társadalmi életében, politikai vonatkozásaiban sem a hivatalos tényezőknek, annál kevésbbé lehet irodalmi programmnak elfogadni. A legörvendetesebb e verses kötetben a vallásnak és a patriotizmusnak találkozása. Kralik és Eichert itt is hangsúlyozzák ismert programmjukat. Ennek a háborúnak a szellemét kitűnően megragadja ez a két ciklus, hiszen a hazafias felbuzdúlásban ép most a vallásosságnak is nagy szerepe volt és a háború mindinkább közelíti a nagy tömegeket, is az Istenhez. A vallásos hazafiságímély költőiséggel párosulva jelenik meg ez osztrák költőknél; kötetük költői tartalma kiemelkedik efemer jelentőségéből már tartalmának örök igazságokát hirdető jellegével is; költői értékéről pedig már eléggé kezeskedik az a tény, hogy a mai Ausztria két legkitűnőbb költőjétől származik. S hazafias költészetben igazi tett ennek a könyvnek a megjelenése, irányt mutat, hogy kell a hazafiságba legmagasabb értékeinket beleolvasztanunk. De másfelé is irányt akar jelezni. És ez se hazafias, se katholikus jellegének nem vállik dicsőségére. A hazafias költőtől elvárjuk, különösen most, hogy kiemelkedjék a hétköznapiságból, pe rántsa le a poézist elfogult célok szolgálatába, melyeknek a költészethez semmi közük, kivált akkor nem, ha oly beállításban jelennek meg, mint e verseskönyvben. És katholikus költőktől megkövetelhetjük, hogy a törvényes rend ellen ne csináljanak hangulatot, ne okozzanak visszavonást akkor, amikor együttműködésre van szükség, respektálják ne csak saját elfogult nézeteiket, hanem egy egész nemzetnek teljesen jogos államfelfogását is. Ez a könyv az osztrák hazafiasságnak költészete akar lenni, de olyan módon, hogy ellene pusztán nyelvtani és irodalmi szempontból is legtökéletesebben tiltakoznunk kell. Oesterreich-be beleérti az egész monarchiát, bennünket is, és mi is csak olyan