Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-07 / 6. szám

1915 február 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7.. Alispánválasztás. KolLer Sándor, udvari tanácsos, Veszprémvármegye érdemes alispánja ez év elejével nyugalomba vonulván, megyeszerte mozgalom indult meg oly irányban, hogy ki legyen a vármegye új, valószínűleg az utolsó alispánja, akit úgy választanak. A megyebizottsági tagok, mint értesülünk, nem egy jelölt, hanem máris 3 jelölt köré csoportosulnak, s többek felkérésére Sült József, pápai kir. közjegyző, kir. tanácsos értekezletet hivott össze Pápára, melyre meghívta a megye pápai járásának és Pápa városának bizottsági tagjait. Az értekezletről, mely mult pénteken délelőtt folyt le a városházán, röviden a következőkben számolhatunk be: Sült József V4II órakor megnyitja az értekezletet. Ismerteti az értekezlet célját s ajánlja a nehéz időkre való tekintettel, amikor is kétszeresen kell mindent megfontolva tennünk, hogy az • alispáni szék betöltése körül lehetőleg nyugodtan és komolyan értekezzünk. Szolgáljon ez az értekezlet tájékozásul különösen a jelölteknek, kiknek egyéni érzékenységüket különösen most kell félre tenniök. Az üresedésben levő állásra 3 jelölt van kombinációban: Véghely Kálmán főjegyző, kinek apja, öregapja is alispán volt, Bélák Lajos, pápai főszolgabíró, kit hosszú szolgálata és rátermettsége miatt jelölnek és Szélessy Dániel, megyei árvaszéki h. elnök, ki szintén már régén szolgálja a vármegyét. Ha Véghely lesz az alispán, a központi tisztikar egész sora számíthat előléptetésre, ha *Belák, akkor Körmendy Béla pápai főszolgabirósága jön komoly kombinációba, ha Szélessy, akkor az árvaszéknél várhatók előléptetések. Ezek szerint tehát nemcsak egy, hanem számos személyről van szó. Kéri mindazonáltal az értekezletet, hogy ne szeDe hátha csak úgy akarják fogni és bele akarják ugratni a házasságba. Ha kimondja az igent, akkor már lekötötte magát egész életre. Ezek a gondolatok viharzottak át az ispán lelkén és már azon a ponton volt, hogy lóra ül és megviszi azon az éjjelen a választ: Boriskám, ne menj senkihez, maradj meg számomra, légy az én feleségem; — de aztán mégis csak letett róla. Az a gondolat, hogy őt talán csak meg akarják fogni, nem ment ki az eszéből. Hej ha úgy beleláthatott volna annak a lánynak és különösen az apjának a szivébe! Reggel volt már, amikor kábult fejjel belevágta magát az ágyba és elaludt. Nem ment sehová. A lány pedig szivszakadva várta az ispánt. Naphosszait kijárt az útra, nem jön-e az ismert lovas? Minden lódobogásra megdobogott a szive. De az ispán csak nem jött. Késő este volt már, mikor utoljára ment ki megnézni, jön-e az ispán ? Sürü sóhajtások között várt, hallgatózott sokáig, vájjon nem hoz-e a szél lódobogást a puszta felől? A puszta azonban csöndes volt. A lány szeméből ekkor kibuggyant a mélycs, hanem közérdektől vezéreltetve szóljanak a felvetett kérdéshez. Mohácsy Lajos köszöni az elnöknek, hogy az értekezletet összehívta. Fél a komplikációtól'. Nagy tisztelője Béláknak, nálánál kiválóbb főszolgabírót nem ismer, de a központi főtisztviselőt szerinte mellőzni nem szabad, ez orroncsapása volna az egész központi tisztikarnak. Véghelyit nagy tábor támogatja, befejezett tények előtt állunk s ezért Belákot nem szeretné kitenni csúfos bukásnak. Véghely ellen cselekedve, könnyen kihivhatnók a közpoti tisztikar neheztelését s járásunk s a város valóságos mostohagyermeke lenne a vármegyének. Fodor Gusztáv szerint állásról s nem szeméLyröl van szó. A központi tisztikar védelmére kel, mert az nem egyes vidékek pártállása szerint referálja az ügyeket. Belákot minden tekintetben rátermettnek ismeri az alispáni állásra. Ismeri Bélák a vármegye minden járását, minden községét, minden polgárát. Bélák utódja pedig legyen Körmendy, kinél jobb íőszolgabirót nem is kaphatna a járás. Billiiz Ferenc Bélák megválasztásában nem bizik s mivel rossz szolgálatot tenni neki nem akar, Véghelyit támogatja. Mohácsy újabb felszólalása után Böhm Samu ugyancsak Véghely mellett szólalt fel. Egy konkrét esetből — útjavítás kérdéséből — kifolyólag bizonyítja, hogy a vármegye jóakaratára szükség van. Fodor újabban védi a tisztviselői kart. Annak szerinte nem szabad arra tekinteni, hogy ki választotta. Bartkalos István az o'szttt igazság alapján fejtegeti, hogy hála Isten sok arra való ember van, de a főjegyző mintegy állandó alispánjélölt, ámbár megtörténik, hogy sokszor egy járási főbírót választanak alispánnak. Bélák bukása nem volna ugyan csúfos bukás, csak keserű érzést keltene, s ettől is meg akarja óvni. Mi csak gondoljuk, hogy Végkönny. Nekiborult a kapubálványnak, kötényébe temette az arcát és sirt keservesen. Harmadnapra megtörtént az eljegyzés. Cselédek hozták a • hirt az ispánnak, hogy a Tóth ^Boriskát kihirdették. Az ispán elégtétel-télét érzett a hir hallatára, mert aggodalmának igazolását látta abban, hogy az a lány olyan hamar másnak adta magát. Soha sem is szerette őt a lány, csak a hiúságának hízelgett, hogy egy úr, egy ispán járt utána. Igy pedig jobban is van úgy, hogy nem vette el teleségül. Az ispán a lakodalom után jó sokára átlovagolt az intézőhöz. Kerülte a rendes utat, mert nem akart elmenni Boriskáék háza előtt. Félt a régi emlékektől, meg a vele való találkozástól. A véletlen mégis összehozta őket egy útkanyarulatnál. Meglepődtek mindketten és megállottak egészen önkéntelenül. Aztán egymásra néztek, de csak egy pillantással. Az ispán valami keserű szemrehányást vagy dacosságot várt. Ehelyett azt látja, hogy annak a gyáván cserben hagyott szegény szerelmes kis teremtésnek két szeme könnybe borul, kötényébe temeti az arcát és keserves zokogással tovább indul. Valami kimondhatatlan fájdalmas és mégis édes érzés öntötte el az ispán szivét. hely lesz az alispán, de lehet Szélessy, lehet Bélák, kit utóbbit mi jelölünk. Ez ne legyen tüntetés, hanem komoly dolog. Kérdés, hogy Bélák egyáltalán vállalja-e a jelöltséget? Ezt szeretné tudni. Győri Gyula oda való embert óhajt. A vármegyei jegyzőket ismeri, egyik sem oda való. (Elnöki rendreutasítást kap.) Belákot tartja legkötelességtudóbbnak, legkitűnőbbnek, s őt csak dicsérni hallotta. Bukástól félni nem kell, attól féljenek Véghely kortesei. Mondjuk ki, hogy Bélák a legméltóbb, őt jelöljük. Terrortól sem fél, férfiasan, nyíltan szokott tenni mindent. Mohácsy és az elnök néhány szava után dr Kende Ádám szólalt fel. Mohácsy beszédére reflektál. Gazdapárti érdekek felemlítése vészthozó. Osztályérdek ne legyen. Az előléptetés is igen méltánylandó, de alispáni szék betöltésénél magasabb szempontok irányadók, hanem az összeütközés kerülésével. Kár volna összeveszni. Már alig várja az időt, mikor az alispánt úgy fogják kinevezni. Mohácsy és Győri személyes kérdésben való ielszólalásai után Sült kijelentette, hogy mindenkinek lelkiismeretbeli függetlenségét tiszteletben tartja, s 12 órakor az értekezletet berekesztette. * Győri Gyula felszólítására még vagy 20 -an ott maradtak s kimondották, hogy Bélák jelöltsége mellett kitartanak, intéző bizottságot alakítanak s úgy szóval mint levelezéssel jelöltjük mellett hangulatot keltenek az egész vármegyében. Az értekezleten egyebekben 50—60 bizottsági tag volt jelen. Csodálkozunk, hogy Szélessy Dániel mellett egyetlen felszólalás sem volt. Ugy tudjuk pedig, hogy előkelő oldalról erősen támogatják. Nem kisebb urak, mint a főispán, a kanonokok stb. állítólag őt kandidálják, szinte érthetetlen volt tehát, hogy neve alig lett említve. Valószínűnek kell tartanunk, hogy ai ő pártja érdekében még csak ezután indul meg a mozgalom, s Az a sirás megnyitotía a szerelmét és feltárta előtte annak a lány-asszonykának mélységes szerelmét. Most már belelátott a szivébe. Le akart ugrani lováról, hogy magához ölelje, nyergébe emelje, csókolja, szeresse és haza vigye az ő kis szerelmes mezei virágát; de aztán eszébe jutott, hogy ez a virág már — másé. Csak nézett utána bánatosan és marcangoló önváddal, mig el nem tünt előle a kanyargó utcán. Akkor aztán belevágta sarkát a lova oldalába és azon a régi, szerelemmel, boldogsággal sokszor megjárt uton hazavágtatott -a. pusztájára. Összetört egy ártatlan, szerelmes kis parasztlány szivet. Ezután már nem sokáig volt nyugta a pusztán. Visszament a gyűlölt városba. És azóta úgy tavasz-félben, mikor friss szelek szállnak a puszta felől a városba, üzenget neki a puszta szomorú híreket egy szegény, bánatos és hervadó kis parasztaszszonytól, aki bár módos parasztházban lakik is, mégis olyan igen-igen boldogtalan. (Vége).