Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-25 / 52. szám

4. pápa és vidéke. 1915 november 25. Magunkról. A „Pápa és Vidéke" üapfelügyelőbizottságának ülése. Közeledvén a polgári év vége, lapunk lapfelügyelő-bizottsága is tartott ülést a hét elején, hétfőn este. Kalmár Károly elnöklete alatt a gyűlésen résztvettek Szentgyörgyi Sándor szerkesztő, mint jegyzőkönyvvezető, továbbá dr. Bereck Gyula, Botka Jenő, Grátzer János, Lengyel Zénó, Martonfalvay Elek, Süle Gábor ésTomor Árkád. A legutóbbi gyűlésről felvett jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után elnöklő Kalmár Károly megtette jelentéseit a határozatok végrehajtásáról. E jelentések kapcsán nyert elintézést a lap nyomdászával kötendő új szerződés is. A lapfelügyelő-bizottság egyesek ajánlatai alapján részben a már kifejtett munkásság honorálásául, részben pedig a kifejtendő munkásság elvárásával tagokul választotta Pápáról Wimmer Károly tanítónőképezdei igazgatót, Dragovics István hittanárt, Horváth Agnell szentferencrendi áldozárt, Kreutzer Ferenc káplánt, Németh Imre káplánt és Szokoly Viktor v. jegyzőt, a vidékről pedig Szentgyörgyi Ignác külsővathi plébánost, Horváth Antal nyárádi és Szita Boldizsár nagykapornaki kántortanítót. A karácsonyi szám mellékletét illetőleg a bizottság a szerkesztőségre bízta anriak a megállapítását, hogy idén legyen-e, vagy ne. A Pesti Értesítő című budapesti kőnyomatos újság ajánlatát, illetve előfizetési felhívását, a szerkesztőség ama kijelentése folytán, hogy kőnyomatosra szüksége nincsen, — a bizottság elutasította. Szóba került ama mozgalom, melyet a Vidéki Hirlapirók Egyesülete indított egy kárpáti falu felépítése érdekében. A lapfelügyelő-bizottság egyelőre nem határozott abban, hogy a »Pápa és Vidéke« részéről mennyivel fog és mennyivel tud hozzájárulni »Sajtószállásfalva« felépítéséhez, mindamellett Kalmár Károly elnök 20 K-t és. Botka Jenő tag 5 K-t már ezúttal megajánlottak, mint a maguk zsebéből való hozzájárulást. Miután még a levélhordók újévi ajándékát kiutalta a bizottság s végül rendezte az ideiglenes szerkesztőség, illetve szerkesztő ügyét, amennyiben újra megbízta a lap szerkesztésével, a gyűlés véget ért. * Itt jegyezzük meg, hogy lapunk felügyelő-bizottságának régi és új tagjainak, amennyiben egyébként előfizetők nem volnának, vagy tiszteletpéldány nem járna nekik, jelen számból küldünk egy-egy példányt, már csak azért is, hogy ily úton szerezhessenek tudomást a bizottsági ülés lefolyásáról s a bizottság kiegészítéséről. Egyben itt is kérjük a szerkesztőbizottsági tagokat, hogy munkájukkal bennünket minél gyakrabban felkeresni szíveskedjenek. A szerk. Egyesületi élet. A Kath. Kör választmányi ülése. A pápai belvárosi Kath. Körnek (a mi laptulajdonosunknak) választmánya mult ked den este dr. Teli Anasztáz elnöklete alatt ülést tartott, melynek lefolyásáról a következőket közöljük: Elnök, miután a megjelenteket üdvözölte, közölte velők azokat az okokat, melyek miatt oly hosszú idő óta a választmányt nem hívta össze. Többször tervezte, de mindig akadályok jöttek közbe. Ő maga.is anynyira el van foglalva, hogy már azzal a gondolattal foglalkozott, hogy lemond az elnökségről, miután annak a tisztségnek megfelelni nem képes, ez azonban úgy tünt volna fel, mintha a kör ügyei iránt nem érdeklődnék. Fontosabb tárgy sem igen volt, mely a választmány sürgős összehívását elodázhatathatatlanná tette volna s így ez a mai napra maradt. Elsőben kegyeletes szavakkal emlékezik meg gróf Esterházy Pálnak a kör díszelnökének hősi haláláról. Bejelenti, hogy a temetésen a Kör testületileg vett részt, a ravatalra koszorút helyeztetett s az elnök az özvegyltez részvétiratot intézett. Ezzel azonban a körnek a nemes gróf iránti hálája és kegyelete nincsen leróva s az elnöknek szándéka, hogy ennél sokkal ünnepélyesebb formában fog megemlékezni gróf Esterházy Pálról, ki nemcsak vallását, hanem hazáját is igazán szerette. Ugyancsak szépen emlékezett meg az elnök a nemrég elhalt Hanauer Zoltánról is, ki a kör keletkezése és felvirágoztatása körül hervadhatlan érdemeket szerzett és betegségében is mindig élénken érdeklődött körünk iránt. Indítványára a választmány elhatározza, hogy Hanauer Zoltán, volt tiszteletbeli tag emlékét jegyzőkönyvéhen megörökíti s ezt kivonatban a családdal közli. Bejelenti az elnök, hogy Lippert Sándor a Kath. Körnek felajánlotta megvételre a Főtéren levő házát. Ismerteti a feltételeket. (Ezeket néhány hét előtt közöltük. A szerk.) A választmány élénk eszmecsere után részben a jelen viszonyok és a kör szűkös anyagi helyzete, részben pedig az ajánlat kevésbé rentábilis volta miatt még elvileg sem volt hajlandó a házvételbe belemenni. Elnök javaslalára a kör pincéjéből az idén is 30 liter bort ajándékoznak a pápai hadikórházakban ápolt sebesült, illetve beteg katonáknak. A Pápán felállítandó Hadi Rokkantak és Árvák Menháza érdekében megindult mozgalmat is ismertette az elnök s a választmány elhatározta, hogy a közgyűlésnek ajánlani fogja, hogy a Kör 500 K-val járuljon e szép terv megvalósításához olyképen, hogy öt éven át évi 100 K-t vesz fel e célra a költségvetésbe s ezzel örökítő tagul lép be a Menházat alapító egyesületbe. Uj tagokul vei vétettek: Kalmár Ödön, Simon Károly, Fekete Ferenc, Vághó Ignác, Kuzmits Virgil, Kis József (v. főkertész) és Vörös Balduin. Töröltettek: elhalálozás folytán Gaál János, a kilépés szabályszerű bejelentése folytán pedig Barbarits Lajos, Ferenczy Antal és dr. Tauber Sándor. Miután még az elhalt Gaál János választmányi tag helyére az első póttag Erhardt Dezső lett behíva, az ülés, melyen 22-en voltak jelen, véget ért. Választás. A pápai iparosok mult vasárnap éltek azzal a jogukkal, hogy Pápa város tanácsa és a pápai főszolgabíró, mint elsőfóku iparhatóságok mellé husz-husz iparhatósági megbízottat válasszanak. A választás, mely érthető okokból lanyhán folyt le, Csoknyay Károly v. főjegyző elnöklete alatt annak hivatalos helyiségében tartatott meg. Az eredmény a következő: A városi tanács mellé megválasztattak: Buchsbaum József sütő, Muli József asztalos, Szkurszky János szabó, Árvái István szabó, Kluge Károly kékfestő, Grábics Vendel csizmadia, id. Hoffmann István cipész, Horváth Károly cipész, Bulla Dániel késes, Magyar Gyula kefekötő, Bornemisza József csizmadia, Ferenczy Antal kádár, Szekeres Ferenc csizmadia, Legény József csizmadia, Gutstein Lipót szűcs, Mógor Ferenc cipész, ifj. Fa Mihály építőmester, Krausz József H. kőfaragó, Viz Ferenc kereskedő és Steiner Ferenc kereskedő. A pápai főszolgabíró mellé pedig Bognár József csizmadia, Becsei Ferenc szabó, Csapó János cipész, Stein Vilmos mészáros, Mayersberg Samu bádogos, Kristyán Gyula lakatos, Edelényi Sz. József kocsigyártó, Tüz Ferenc csizmadia, Fekete Ferenc szíjjártó, Gyöpi István szabó, Horváth Károly építő. Kocsis Pál csizmadia, Keszei Ferenc szűcs, Kókai Mátyás szabó, Körmendy József cipész, Weisz Jónás szabó, Katula Gyula mézeskalácsos, Kreutz János szíjjártó, Markó József lakatos és Kunt Mihály ács lettek megválasztva. Máriafalva. A két főváros megmozdult. Budapest, az országé és Esztergom, a magyar katholicizmusé. Ünnepi estére gyűlt össze mind a kettő, a boldogságos Szent Szűz legnagyobb ünnepének, a szeplőtelen fogantatásnak az előestéjén, hogy egy új, magyar és keresztény falut adjon az országnak, legalább egyet, a sok helyébe, amit a télen orosz gyújtó gránát, gyújtogató kozák csóva letörölt a mi édes hazánk térképéről. Összejöttek az ország katholikusai és azt mondták: most nincs különbség hitvallásban, nincs különbség a nemzetiségben, Krisztus nagy iskolája, a szenvedés, egy nagy táborba hozott mindnyájunkat. Azokat is, akik odakünn küzdenek a fronton és azokat is, akik a háborúnak temérdek nyomorúságait idehaza szenvedik el. Mi, katholikusok, nem teszünk most különbséget a magunk hittestvére és a protestáns, az ős egyházhoz ragaszkodó görög egyezség és a békében botorul Moszkva hívogató szavára hallgatott skizmatikus, sőt még a vagyonából a kozák duláskor kiforgatott határlakó orthodox zsidó között sem. Magyarországnak hosszú századok óta a legnagyobb megpróbáltatásakor, az elmúlt évi irtózatos téli kárpáti ostromban szenvedtek valamennyien. Honvédeink, a dicsőségesek, az ország történelmében örökkön-örökké élők visszaverték határainktól a rettenetes