Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-25 / 52. szám

1915 november 14. PÁPA ÉS VIDÉKE 5. Legjobb minőségű téli kelmék és mosóáruk igen nagy választékban megérkeztek Barna Ignác céghez. vészt; a kárpáti lejtőkön száz és százezerre menő szegény, értelmetlen, korbáccsal kergetett muzsik fuR bele véresen a hóban. Katonáink, az örök dicsőségre hivatottak, megtették a magukét, most az itthon élőkön, az ország lakosságán a sor. És megmozdult a magyar társadalom, elsősorban a magyar katholicizmus, hogy segítséget nyújtson a küzdelemben szenvedetteknek vallási és faji különbség nélkül. Hadisegélyezést, rokkantgyámolítást, hadi árvák felnevelését, kárpáti falvak felépítését határozták el az ország tanácsaiban és a magyar katholikus szív és kinyitott erszény ott volt mindenhol. De egyre mégis külön gondolt a magyar katholikus kereszténység. Arra az egyre csak ő gondolt és ez jól van így, hogy éppen ő. Azt mondotta: Nem szabad elmúlnia ennek a világtörténelmi időnek a magyar nemzet feje fölött anélkül, hogy örökös, nem muló emléket ne állítana Annak, aki az ő szentséges imájával, mint ezer éven át annyiszor, megint megsegítette a magyart. A Magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz, akinek a képe ott lobogott a zászlón a Muhi pusztáján a Sajó mellett, akinek a selymes, aranyos képe ott hanyatlott el azon a vadviharos felhőszakadásos délutánon Drághfy kezében a mohácsi sikon, az elbukott ország zászlaján, hogy megint fölragyogjon Petneházy vasmarkában Buda várfokán: O, aki ott volt velünk az ország nagy bajaiban és nagy örömeiben, Ő ott volt velünk a Kárpátokban is. Én láttam ott a januári télben és beszélhetek róla. Ott volt a Szent Szűz, úgy mint Mohácsnál, úgy mint Buda ostrománál, a Kárpátokban is; ott volt a kis rutén falusi templomok ikonosztázán, amelyek elé térdelve imádkozni járt a magyar baka, ha a rajvonalból pihenő napokon a tartalékba került; ott ragyogott a képe az esztergomi fiuk csukaszürke sapkáján, akiket a csillogó ezüstös Mária-érmekről az oroszok gárdistáknak néztek, ott volt a Szent Szűz képe előttünk, amikor előrementünk, amikor küzdöttünk és amikor hosszú hetekig kitartva egy helyben, égi segítségre volt szükségünk, hogy el ne vesszen az erőnk a rettenetes harcban. És ennek az emlékét akarja most megörökíteni az ország katholikus népe. A Nagyasszonyét, a Patronáét, akinek a képe ott ragyogott a kárpáti hóban, a zöld fenyőerdőkben, a halállejtőkön, szétrobbanó kis fehér srappnelfelhők és völgytorkok mélyén gomolygó fekete emberrajok felett: zászlókon, érmeken, kis rutén templomok képein, kötözőhelyeken, nyöszörgő sebesültek fohászos ajakán mindig ott volt Ö, akit a magyar hív, ha bajban van, a segítő Szűz Mária. Ezért akarja most az Országos Katholik us Szövetség vezetése mellett a magyar katholikus társadalom, hogy Máriafalva épüljön a Kárpátokban. A Budai Katholikus Kör kezdte, az ország katholikussága folytatja és meglesz. Tudjuk, hogy meglesz, mert meg kell lennie, mert anélkül nem volna igazán magyar a magyar. Már eljött az ország főpapja, hogy áldását adja a műre; az ország hercegprímása ott volt az esztergomi vár alatti klastrom-teremben, ahol fehérruhás leánykák énekelték össze a jószívű emberek adományait Máriafalvára. Két nappal később pedig, Immakulata előestéjén, Budapesten, az ország fővárosában a nemzet főurai jöttek össze ugyanebből a célból: a Széchényiek, az Esterházyak, a Zichyek, mindazok a nagy nemzetségek, amelyek ezer esztendeje segítenek föntartani ezt a hazát, akik maguk vagy fiaik személyében ott küzdöttek és vérzettek abban a háborúban is. Ott voltak a főurak, a polgárság és a harctérről sebesülten vagy betegen visszatért küzdők. Háromezer koronánál többet hozott Máriafalvára ez az egy este: az hat vagy hét új ház, de hátra van még az iskola, a templom. Hisszük, hogy Magyarország katholikus népe, püspöki székhelyei, amelyek most következnek, meg fogják tenni a magukét, hogy megszülessen Magyarországon a legszebb Mária-emlék és felépüljön a Kárpátokban az országot megmentett Segítő Máriafalva. Sebők Imre. Felhívás előfizetésre. A Pápa és Vidéke alapítása óta, nehéz küzdelem között, rövid idő múlva a tizedik évfolyamát fejezi be. A Pápa és Vidéké-nek születésétől kezdve az volt a célja, hogy a szépirodalmi, társadalmi és gazdasági élet minden ágán keresztül átvigye a katholikus szellemet az olvasók szívébe. A katholikus egyesülés és összetartás megerősítette a lapot küzdelmeiben, melyekben immár részt vesznek mindazok, kiket annak előtte bizonyos válaszfalak elkülönítettek egymástól. A régi nyomokon fogunk haladni ezentúl is. Hogy ezt anyagi gondoktól mentesen tehessük: szükségünk van régi, hű előfizetőink további kitartására és támogatására, de szükségünk a világháború mindent felforgató viharában megfogyatkozott előfizetőink pótlására is annál inkább, mert a régi előfizetési árak és a megnövekedett kiadások mellett csak is így állíthatjuk elő lapunkat. A gyermek imája. Kicsiny az én sziVem, Hej, de nagy a Vágya: begyen az én apuskámnak Ott is, hol a golyók szállnak, Puha, meleg ágya. Az Ég Vigyázzon rá Gsillagos szemével, S melengesse éjjel Imádságom szárnyán küldött SziVem —• melegével . . . Sápadt nélkülözés Tőle messze járjon, Cjolyó, szurony ne találja, Se a gránát egy szilánkja Ott, idegen tájon; j-lol a hősök Vérét A szomjas föld issza, Olyan mohón issza: Hozza onnan a jó Isten Minél előbb Vissza! . . . Szabó Mariska. HiREK. Lapunk tisztelt előfizetőinek, olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! — Ünnepi istentiszteletek. Karácsony első napján a pápai plébániatemplomban 9 órakor lesz az ünnepi istentisztelet. Az asszisztenciás nagymisét Kriszt Jenő esperes celebrálja, utána ugyancsak ő tartja a szentbeszédet is. Rendes időben, 11 órakor lesz a csendes mise és délután 3 órakor az ünnepélyes vecsernye. Másnap, szt. István vértanú emlékünnepén, a pápai búcsú napján, az istentiszteletek sorrendje ugyanaz, de ekkor Kreutzer Ferenc káplán prédikál. A kórus mindkét ünnepen Szentgyörgyi Sándor karnagy karácsonyi énekeit adja elő. — Szilveszter. Dec. 31.-én, első szent Szilveszter pápa és hitvalló emlékünnepén, a polgári év utolsó napján a katholikus Egyház régi szép szokása szerint az egész világon hálaadó-istentiszteletet tartanak. A pápai főtemplomban ezen szép ájtatosság este 6 órakor kezdődik, még pedig szentbeszéddel, melynek végén a plébániai anyakönyvek alapján kihirdetik a születési, halálozási és esketési adatokat. Ezután a legfelségesebb Oltáriszentség kitétele mellett Te Deummal kapcsolatos letenyét és hálaimákat mondanak a polgári év szerencsés befejezéseért. A szónok, mint értesülünk, egy a plébániai papságon kívül álló helybeli áldozár lesz.