Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-25 / 52. szám

1915 december 12. PÁPA ÉS VIDEKE. 3. grosse Wort: ein Mann mit Gott ist immer in der Majorität«. Igen érezzük, hogy velünk az Isten. Ha nincs is itt -a teljes béke, de megvan adva számunkra az az erő, mellyel kivívhatjuk magunknak az O segítségében, s újra helyreállíthatjuk az egész világon. De fájó szivünkre is kiönti balzsamát. Fölfelé mutat, ahonnan alá szállt, s mutatja az igazi hazát, hol megtaláljuk mindazokat, kiket itt elvesztettünk, akik szenvedtek sokat és most élvezik az igazi, valódi békét. Aggódó szivünket lecsillapítja, fölfelé emeli tekin­tetünket, belénk önti a bizalmat avval a tu­dattal, hogy találkozni fogunk szeretteinkkel. S ha az orgona hangjai e szent estén a szivünkbe lopódznak, s szivünkből fölfelé száll az ének »Krisztus Jézus született örven­dezzünk«, érezzük, hogy igen, tudunk örven­dezni, mert lelkünk telve bizalommal, a béke Fejedelme iránt, aki eddig is segített, s ez­után is segíteni fog. Fukker József. Városi közgyűlés. — 1915. dec. 18. — Pápa város képviselőtestületének dec. 18.-án, tehát az előző hét szom­batján rendkivüli közgyűlése volt, mely­ről csak ma adhatunk tudósítást. Nem vagyunk kibékülve azzal, hogy szombati napokon délután is tartanak közgyűlést, mert a legközelebbi szám­ban sohase hozhatunk róla tudósítást, hanem csak egy héttel, azaz 8—9 nap­pal később. Áz is kellemetlen, hogy szinte titokban tartják meg a közgyű­léseket. A sajtónak meghívót nem kül­denek, zászlót a városházára ki nem tűznek, szólni, nem szóinak, hát akkor hogyan tudja az a szegény ujságiró, hogy közgyűlés van a városházán ? Azért azonban erről a gyűlésről is meghozhatjuk a referádát, mely igy szól: Megnyitó. Mészáros Károly, v. polgármester d. u. 3 órakor elfoglalta elnöki székét és a megjelenteket üdvözölve, a köz­gyűlést megnyitotta. Miután a jegyző­könyv hitelesítésére felkérettek Kis Ernő, Halász Mihály, Dr. Kapossy Lucián, Becsei Ferenc és Harmos Zoltán, a városi főjegyző felolvasta a mult ülés jegyzőkönyvét. Napirend előtt. Elnöklő polgármester bejelenti Hanauer Zoltán, volt városi képviselő halálát. Indítványára a v. közgyűlés el­rendelte az elhunvt emlékének a mai jegyzőkönyvbe való megörökítését és a családhoz pedig részvétirat intézését. Becsei Ferenc a Bakonyere tisz­togatása folytán elrontott parti gyalog­járó, Muli József a tyukászok, a vám­sorompókon kivül való vásárlás, a fa­hiány és a fuvarhiány, Halász Mihály a rendőrkapitány állítólagos vásárlásai, Nagy Sándor a kupi faeladás, dr. Lővy László pedig a hadi munkások bevonul­tatása miatt intéztek interpellációkat a polgármestereez, aki a következőket válaszolta: A Bakonyere melletti ut Lampert tanácsos kijelentése szerint jó, sőt jobb, mint volt; a tyukászok ügyét az alispán intézi; a sorompókon kivül való vásár­lás megakadályozására 4 polgári rendőr­rel szaporította a rendőrlétszámot; a grófuti fa egy része eladatott, de má­sik része a szegényeké lesz; lovakat kért a katonai lókorházból, de eddig nem kapott; Szokoly rendőrkapitány maga is csodálkozik és keresteti azt az embert, aki nevében vásárol; a fahiány megszüntetése céljából az összes Pápa körüli uradalmakat felkérte faszállításra, végül a katonai bevonulásokra nézve nem nyilatkozik. Napirend. Az 1914. évi gyámpénztári szám­adásokat elfogadták. A közpénztári feleslegek, alapok, alapítványok, gyámtári értékek elhelye­zését névszerinti szavazással egyhangú­lag úgy határozták el, hogy 4/i<> a Pá­pai Takarékpénztár-, 3/io a Pápa Városi és Vidéki Takarékpénztár-, 2/io a Pápai Közgazdasági Bank és Vio az Országos Központi Hiszelszövetkezetre bizassék. Kovács Károly rendőr nyugdíjaz­tatása felett csak akkor fognak dön­teni, ha a rendőrkapitány beigazolja, hogy a rendőr maga is kérte nyugdíjaz­tatását. Néhai Fodor István, volt rendőr­biztos özvegyének eddigi nyugdíját 450 K-róI 800 K-ra emelték fel. Felvették a v. díjnokokat is az új v. nyugdíjszabályzatba és utasították a v. tanácsot, hogy a rendőrök nyugdíjára vonatkozólag is mielőbb tegyen javas­latot. Végül a lapunk mult számában már névleg említett illetőségi ügyek felett hoztak határozatot, mire a gyűlés vé­get ért. = Segítsük és helyezzük el a hadi­árvákat! Gyűjtsünk ingyentartásra vállalkozó jótevőket és örökbefogadókat, adakozzunk a hadiárvák javára! A jótevők nevei Vesz prémvármegye árvaszékének- adandók tudo" mására, a kegyes adományok pedig »IIadi— árvák részére« megjeleléssel a veszprémi m. kir. adóhivatalhoz küldendők. Emberbaráti kötelességet teljesítünk, mikor a hadiárvák sorsát felkaroljuk és ezzel egyúttal édes hazánk iránt tartozó kötelességünket is lerójuk. csak gyermek. Nekik a karácsonyéj nem középpontja a hitéletnek, csak egyszerű idyll; megkapó esemény, mely természetes kedves­sége miatt kívánkozik a művész ecsetje alá. Gyermekének örülő anya, a gyermekhez sereglő pásztorok — ezek az idyll szereplői; ott van még a jászoly, ott az állatok — kedves Staffage a vonzó idyllhez. Csak a ter­mészetfölötti jelleg hiányzik, hiányzik a meg­értése és a megértetése annak, hogy e szent éjszakában: Christus natus est! Krisztus Jézus született. A hittel alkotó művészek azonban a karácsonyéj niysztériumát érzik és éreztetik. Ott van köztük Giotto, akinek Madonnája már sejtet valamit abból, hogy nem közön­séges anya, hanem Istenanya. Ott van Éra Angelico, akinek karácsonyéje a legjobb megoldások közé tartozik e szempontból. Művészileg is tökéletes kompoziciét nyújt; a kisded a kép központja, áldó kezét emeli a Madonna felé. A Szüzanya és Szt. József imádva térdelnek mellette. A Szűzanya mély áhítattal imádja Szt. Fiát, ínysztikus, elmerülő áhítattal. A barlang fölött az angyali festő kifejezhetetlen gráciáju angyalai lejtik a táncot. Ebben a képben érezni az egész jelenet ter­mészetfölöttiségét; az alapmotívum, az imádó elmerülés a kisdedbe, világosan mutatja, hogy fra Angelico kisdede isteni gyermek, akihez imádás illik. Az imádás motívuma kerül elő Botticellónál is, aki akkor festette meg a Szent Éjt, mikor már Savonarola elhamvadt a máglyán. Botticelli az ő hatására tért meg és megtérése érezhető későbbi müvein is. Karácsonyában a Bold. Szüz már igazi val­lási ideál, nem úgy mint régebbi képeiben. Szende, érzelmes arca egészen elmerül az imádásba, alakján a fönség lehellete érzik. A későbbi olasz művészetben mind­inkább tünedezik a vallásos mélység a kará­csonyi képekből. Ghirlandajo és Perugino még a hagyományos imádás motívumát dol­gozzák fel, de mindig kevesebb bensőséggel. Palma Vecchionál a természetfölötti vonások egész elmaradnak, a Madonna Velence elő­kelő asszonya, a kisded fejéről eltűnik a glori­ola és a természetfölötti jelleg többi vonása. V. A német művészet első érdemesebb karácsonyi képei még a gótika hitéből táp­lálkoznak. Kidolgozásukban a középkori fel­fogás kedves naivsága jelentkezik. Ok a ka­rácsonyéjszakát nemcsak a történelem szem­pontjából látják, hanem a mindig újra vissza­térő ünnep szempontjából is. Ezért állítják a karácsonyéjet saját korukba; az alakok nem a Biblia alakjai, hanem a német nép kedves típusai. I.ochner, Memling, Hugo von der Goes karácsonvéjszakája a néplélek ka­rácsonya; úgy fakad a kor felfogásából, a karácsony ünnepi hangulatából, mint a pász­torjátékok és a karácsonyi népénekek. A nép kedves költészete hatja át a karácsonyi ké­pek közvetlen, mesterkéletlen hangulatát. Ezek a művészek nem gondolnak semmit a történeti hűségre, nem végeznek néprajzi tanulmányokat, nem festenek korhű kosztü­möket; Madonáikban a német tipus gyengéd, érzelmessége nyilvánúl, pásztoraik a népélet igazi képviselői. Ez a naiv felfogás a gótikával eltűnik; a renaissance és a barokk már más szemmel néznek a karácsonyéjbe. A gótika naivságát a modern művészetben Uhde akarta utánozni, aki a Karácsonyéjt és az Üdvözítő egész életét a XX. századba állítja. De Uhdeban nincs meg a gótika hite. Ez a hit a mult század nazarénusainál, Overbeck-nél, Führichnél vonul be újra a karácsony művészetébe. Führich képén a kisdeden, a Boldogságos Szüzön és Szt. Jó­zsefen kívül egészen új alak jelenik ineg; a jászolyhoz zarándokló keresztény lélek, a hit mécsesével. Tartalmas, szép szymbolurn ez. Mindnyájunk szymboluma, akik a karácsonyi kisded jászolyához sietünk, hogy benne meg­lássuk az Istent, aki testvérünk lett, közénk jött, hogy békét árasszon lelkünkbe. Hittel járulunk az Üdvözítőhöz és hitünk oszlatja el a karácsonyéj sötétségét, hitünk érzi meg a karácsonyi mysztérium valóságát. Kflhár Flőri8.

Next

/
Thumbnails
Contents