Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-02-07 / 6. szám

2. PAPA:ES VIDEKE. 1915 február 7. deák, akárcsak a veszprémi Davidicumban, ott nyerne teljes ellátást, egyenruhában járna stb. A harmadik terv szerint végül az átalakítások csak a' mostani állapotoknak és szükségleteknek megfelelőleg eszközöltetnének, tehát konviktus és internátus nélkül. Kránitz segédpüspök úr, Kriszt Jenő esperes, Dr Teli Anasztáz főgimn. igazgató, Gaál János templomatya és a tervek elkészítésével megbízott Fa Mihály építész véleményét meghallgatván, helyszíni szemlét tartott és hosszasan értekezett fennevezett érdekeltekkel. Kiküldetéséről be fog számolni O Eminenciájának, kinek bölcs elhatározásától függ most a Szentilonay-ház jövő sorsa. Ezzel kapcsolatban, miután az építkezés május elején venné kezdetét, a lakások az összes bérlőknek fel lettek mondva. Évekkel ezelőtt a belvároái Kath. Kör választmánya is felvetette a kérdést, hogyan lehetne egy katholikus fiuinternátust, vagy legalább is konviktust létesíteni, de az útban talált akadályokat nem tudta elhárítani. A biborospüspök úr gondoskodása azonban a Kath. Kör régi, s már-már elejtett tervét újra az aktuálitás előterébe hozta s ezek után mi sem természetesebb, minthogy sokan kíváncsian várják a főpásztor döntését. Miután pedig nem érezzük magunkat illetékesnek a döntésnek a prejudikálására, erről a kérdésről egyelőre hallgatni fogunk. Körlevél a Békenapról. ü Eminenciája báró Hornig Károly veszprémi biborospüspök Veszprémben f. é. január 29.-én kelt ez évi III. sz. körrendeletében elrendeli a február 7.-i (mai) Békenap ájtatosságait s végül közli a pápa által szerkesztett imát, melyet lapunk elején közlünk. A körlevél rendelkező részeinek a szövege ez: »Szentséges Atyánk, XV. Benedek pápa uralkodásának kezdetétől lógva vérző szívvel szemléli azokat a borzalmakat, amelyeket az áldatlan háború okoz s mint a Béke Fejedelmének földi 'helytartója állandóan azon fáradozik, hogy a béke ügyét előmozdítsa s e célból Isten segítségét lekönyörögje. Evégből a I. évi január hó 10.-én kiadott rendelkezésével buzdítja a papokat és a hiveket, hogy Isten irgalmáért s az anynyira óhajtott békéért könyörögjenek s meghagyja, hogy február 7.-én, Hatvanad vasárnapján az összes székesegyházakban, plébániai és szerzetes templomokban a következő ájtatosság tartassék, amelyet az egyházmegye területére ezennel elrendelek: A conventialis vagy plébániai mise után a legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepélyes imádásra kiteendő s a Legfelségesebb előtt a »Miserere mei Deus« zsoltár éneklendő. (Ahol pedig ez nehézségbe ütközik, ott a nép a »Hallgasd meg« éneket énekelheti, mely a keresztjáró napokon használatos). Ezen ének után elmondandó az antifona, versiculus és orfitio pro pace (v. ö. Rituale Wespr. 393. old.) A legméltóságosabb Oltáriszentség azután egész napon át nyilvános imádásra kitéve marad s felette kívánatos, hogy az imádásban lehetőleg arányos beosztással az iskolás gyermekek és a tanuló ifjúság is részt vegyen. Este 6 órakor az Oltáriszentség visszatétele előtt elmondandó a szent Olvasó s utána a Szentséges Atya által szerkesztett s alább közzétett imádság. Ezután elmondandó a Mindenszentek litániája, mely után az antifona, versiculus és oratio következik pro pace (I. Rituale 393. old.). Végül Tantum ergo, Genitori és áldás után a legméltóságosabb Oltáriszentség visszahelyeztetik. Mindezekről a hívek Gyertyaszentelő Boldogasszony napján avagy más alkalmas időt>en és módon értesítendők. Hogy pedig a hivek ezen ájtatosság elvégzésére serkentessenek, a Szentséges Atya mindazoknak, akik ezen alkalommal -meggyónnak és megáldoznak s a délelőtti vagy délutáni ájtatosságon részt vesznek vagy legalább az imádásra kitett legm. Oltáriszentség előtt a Szentatya szándékára imádkoznak, teljes bucsut engedélyez«. Eddig a körlevél. Mondanunk sem kell, hogy a pápai plébániatemplomban az istentisztelet ma e körlevél rendelkezései szerint fog megtartatni. A körlevél egyébként a csütörtöki esti ájtatosságnál a hivek tudomására hozatott s igy valószínű, hogy e világra szóló alkalomból híveink a nagytemplomot zsufulásig meg fogják tölteni. A szentbeszéd délelőtt lesz megtartva, miután az esti ájtatosság amúgy is igen hosszura fog nyúlni. Az énekkarok által előadásra kerülő liturgikus és egyébb alkalmi énekek műsora lapunk más helyén található. = Utcatérfoglalási per. Pápa város tanácsa utasította a v. főügyészt: a Potnher Mihály-féle utcafoglalási perben hozott elsőfokú elutasító határozatot felebbezze meg. A per 349 négyzetöl körül forog. — Boriska, sokkal fontosabb és életbevágóbb ez a kérdés, hogy sem itt ebben a percben lehetne dönteni. Meggondolom az egész dolgot és holnap estélig meghozom a választ. — Es ha nem jön ? — kérdezte a lány. — Az is válasz lesz — felelte az ispán egy kis habozás után. Lovára ült és elvágtatott. Azon az éjjelen egy csöppet sem aludt. Járt-kelt a szobájában. Két szó űzte, hajtotta és marcangolta, csak ez a kettő: igen — nem. Csak két szó, de ez a két szó két világot zárt magában. Az egyik örökre hozzáköti ahhoz a lányhoz, a másik örökre elválasztja tőle. Lüktető szivére tette a kezét és úgy kérdezte magától: Szereted-e azt a lányt? És szenvedélyes erővel tört ki belőle az érzés, a szerelemérzése. Szeretem azt a lányt, szeretem — mondogatta maga-magának az ispán. Parasztlány az igaz, de még igen fiatal és kiművelhető. Ott van az ő édesanyja, elküldi hozzá egy-két évre; megtanítja az anynyira, amennyire az életben szüksége lesz. A nőknek úgyis különös hajlamuk és tehetségük van a divatos társadalmi külsőségek és formaságok elsajátítására. Boriska csak mosolygott, de az arcát elöntötte a pirosság. — És ki legyen az a kérő ? — kérdezte halkan. — A Süveg Gáspár fia, a Péter. Boriska már nem volt piros, hanem kezdett fehéredni. Az apja csak nézte. Jól tudta, hogy mi megy most végbe lánya lelkében, azért mintha lánya gondolataira adna választ, így szólt: — Persze, persze az ispán. Mi lesz az ispánnal? Elvesz-e téged, vagy csak bolondlt? Boriska remegett egész testében. — Nem tudom, mi a szándéka — mondotta. — Az baj. Fuss vele dűlőre. — Majd megkérdem. Az apja magához ölelte és vigasztalta. — No ne félj édes kincsem; tudom én jól, hogy jobban huz a szíved az ispán felé, mint máshoz. Azért csak azt akartam megtudni, hogy hányadán vagy az ispánról. Majd ha rendbe gyüttél vele, ne félj, kjpdom az utat a Süveggyereknek. Elmúlt néhány nap, míg az ispán átment. Soha virágosabb kedvében nem volt, mint mo=t. Annál komolyabb vo)t a lány. Az arca halavány volt és meglátszott rajta az aggodalom, a töprengés és az álmatlanul eltöltött éjszakák nyoma. Vívódott magával, vájjon megmondja-e az ispánnak, hogy kérője van ? Ha megmondja, ezzel elárulja neki, hogy ő vár valakire. Annyi leleménye pedig lesz az ispánnak, hogy kire. Harcot vivott lelkében a szégyenérzés és a kelletlen házasságtól való félelem. Végre is ez a lélelem győzött a szégyenérzésen és pirulva, félve, zavarodottan inkább úgy susogta, mint mondotta, hogy kérője van. Még azt is akarta mondani, hogy adjon neki tanácsot, mit csináljon, várjon-e vagy menjen, de nem tudta. Az Ispán meglepődött. Váratlanul érte ez a hir. Érezte, hogy őneki most minden kertelés nélkül nyilatkoznia kell és érezte azt is, hogy egész életéről, jövőjéről van szó és róla kell döntenie. Egy igen szó egész életre leköti, egy nem szó egész életre elválasztja ettől a lánytól. Talán ha könnyelmű lett volna és csak a könnyű kalandokat kereste volna ez ismeretségben, akkor minden habozás nélkül azt mondja a lánynak, hogy ne menjen, hanem várjon őrá; de Miklós komolyan vette a dolgot. Végre hosszas megfontolás után így szólt: