Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-19 / 51. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1915 november 412. inas föl nem szabadulhatott, amig remekelni nem tudott, ami bizonyíték volt arra, hogy az iparának fundamentumát ismeri, segédkorában pedig kötelezve volt arra, hogy vándorlással az iparában tapasztalatokat szerezzen, mester meg csak azután lehetett, ha iparában kellő jártassággal bírt. Az ipar fejlődésére föltétlen szükség volt, és van, nemcsak régen, de napjainkban is; az iparban való kontárkodásra azonban sohasem volt szükség. Sajnos, hogy manapság a pénz az iparos, nem, aki az ipart tanulta. Az iparos ma már csak eszköz a pénznek összeharácsolására és az iparban kontárkodók meggazdagodásához. Ebből származik a sok elégedetlenség, az elégedetlen ember pedig soha sem volt istenfélő, az ilyen ember azután képes az ipart is felhasználni minden néven-nevezendő csalásra. Hisz' tudjuk a napi lapokból, hogy a mostani világot fölforgató háborút is fölhasználják az ipart hamisító csalók, ami által veszélyeztetve van a hazát védő sok szegény embernek az egészsége. Ha ilyen dolog a céh rendszer idejében történt volna, az illető csalóknak sokkal szigorúbb büntetés jut osztályrészül. A technika vívmányaival fejlődött az ipar is. Az ipari gépeknek már a megalkotásánál a tömeggyártás volt a főcél, vagy is az, hogy kevesebb emberi személy alkalmazásával, gépek segítségével, minél több kész árut lehessen előállítani; e célból keletkeztek a gyárak. Ma már a gyáraké, jobban mondva a gyárosoké az ipar, miáltal az a szép rendszer, ami a céhek belügyeiben található volt, megszűnt. Hogy az az iparcikk, melyet a gyárak állítanak elő, jó-e, vagy nem, az már mellékes, mert hiszen a nép ma már úgy megszokta, hogy nem is szeretné, ha egyes iparcikkek sokáig tartanának, mert akkor nem lehetne a divat szerint ismét újat venni. Azt hiszem azonban, hogy a mai drága világban mégis jobb volna, ha az iparcikkek, különösen a szövött áruk tovább tartanának. A gyári alkalmazottak három osztályba sorolhatók, vannak köztük munkások, művezetők és hivatalnokok. A munkásoktól már nem kívántatik meg a kellő szaktudás az iparhoz, a művezetőknek azonban kellő szakismerettel kell rendelkezniük, mig a hivatalnokok jobban csak az Írásbeli munkákra alkalmaztatnak. Tehát a művezetők azok, akik még a céh-rendszerhez hasonlítanak. A művezetők egyesülete, mely Budapesten székel, a céh-rendszerhez híven követi is hivatását, mert ezen egyesületnek csak olyan egyén lehet tagja, aki az iparában jártas, vagyis művezetői minőségben valamely gyárban, vagy vállalatnál már egy évig alkalmazva volt; az önálló iparosok közül pedig csak olyan egyén lehet tag, aki az iparát kellőleg ismeri és segédekkel dolgoztat. Ezen egyesületnek főcélja iparérdekű ügyek ismertetése, a haláleseteknél lehetőség szerint tagok által való képviselet, özvegyek és árvák támogatása, munkaképtelenség esetén állandó segélynyújtás, munkanélküliség esetén állásközvetítés. A művezetők egyesületében a legjobban feltalálható még manapság is a vallás és erkölcs szem előtt tartása, mert az alapszabályok közt bentfoglaltatik, hogy erkölcsi tekintetben kifogás alá nem eső egyén lehet csak tag. A kis iparosok némileg ugyancsak hasonlítanak a céh-rendszerhez, mert ipartestületekbe tömörülve beszélik meg ügyeiket s védik meg jogaikat. De az iparossegédek és inasok már messze állnak a céh rendszertől, mert ezek a gyári munkástól elsajátítják az elégedetlenséget; a gyári munkásosztály pedig, ahogy tudjuk, legnagyobbrészt szervezett munkás. A munkásszervezés bölcsője és hazája Franciaország, ahonnan a szociáldemokrácia származik; ennek egyes pontjaira ugyan szükség van, de az általános sztrájkmozgalmak és a vallástalanság el nem fogadhatók, mert a vallástalanság idézi elő az elégedetlenséget, az elégedetlenségből származnak a sztrájkmozgalmak, ezek pedig a folytonos béremeléssel előidézik az iparcikkek drágulását. Ha ez így halad még egy félszázadon át, az iparosok tekintélye, jó hirneve teljesen megszűnik. Hisz' az utóbbi időben egyes iparágakban már alig lehetett inast kapni, mert féltek az ipari pályától; az iparos maga is inkább taníttatta a fiát bármi másra, csak iparos ne legyen, mert az ipari pályán — úgymond — nincs tekintély; tehát épen nem lehet csodálkozni ezek után, ha a kis ipar tönkremegy. A szociáldemokrácia ellensúlyozására van a keresztény szociálizmus, mely részben hasonlít a céh-rendszerhez, mert legalább is vallásos alapon áll: nagyobb ünnepeken, körmenetek alkalmával zászlajuk alatt jelennek meg tagjaik a templomban és elveikben is keresztényeknek vallják magukat. De hiányzik a ker. szociálizmusból is az ipar tanulmányozása iránti nagyobb érdeklődés. Pedig az iparos ifjaknak egyik főfeladatuk az volna, szabadidejükben is ipar fejlesztésének tanulmányozásával, nem pedig folytonosan helyzetük javításával, munkabéremeléssel és ehhez hasonló ügyek tárgyalásával foglalkozzanak, mert ha egy jó segéd, aki iparában jártas, szorgalommal dolgozik, azt munkaadója szinte becézgeti és munkadíjjárandóságát neki kellőleg megfizeti. Akinek pedig nincs munkaszorgalma, hiányzik a szaktudása, nem is érdemelhet annyit, mint az előbbi. Hiába van az a mondás: testvériség, egyenlőség, mert mióta csak az emberiség létezik, teljes egyenlőség sohasem volt és sohasem lesz. Ha tehát a jó céhek világából tanulságot akarunk meríteni és azt akarjuk, hogy a kis iparnak is meglegyen a tekintélye, akkor mindenekelőtt azt a társadalmat fogadjuk el és pártoljuk, ahol vallási szellem még létezik. De elsősorban is keressük a saját körletünkben a hibákat és azokat küszöböljük ki, csak azután foglalkozhatunk más ügyeivel, mert más különben úgy járunk el, mint a közmondás embere, aki más szemében a szálkát is megleli, magáéban pedig a gerendát is feledi. László Mihály. = Hirdetmény. Pápa város házi- és alapítványi pénztárainak, továbbá a vízvezetéki-, kövezetvám stb. összes alapoknak 1914. évi számadásai mai naptól fogva 15 napon át közszemlére kitéve lesznek. Észrevételek ezen idő alatt a v. polgármesterénél Írásban beadhatók. Gyászrovat, Egyek a halálban is. Közöltük mult számunkban Martonfalvay Pál halálhírét. Mint most értesülünk, követte őt a halálba özvegye is és pedig két napi özvegység után. A f. hó 9.-én délután temették a férjet, s a gyászolók jóformán alig értek vissza a házhoz, csendesen elhunyt a 65 éves szép és boldog házasságban élt feleség is. Igazán szép és megható a két, egy hosszú életen át jóban-rosszban egymást támogató házaspárnak ilyen legendás elköltözése, s egyben oly ritka is, hogy méltó a feljegyzésre. Nyugodjanak békében a halálban ismét egyesültek porai. Katonatemetés. Mint a villogó szemű, éjsötét macska az egérrel, packázik most a halál az élettel. Majd száz java életet fojt meg egyetlen markolással, majd szívtelen kedvteléssel, lassú hervasztással kínoz agyon, öl ki boldog jövőről álmodó, ezer fiatal életet. így szívogatta ki cseppenként a derék Kozma István ifjú vérét is. Lőtt sebet kapott kezén a múlt ősszel a Lublin— Ivangorod-i nagy visszavonuláskor, de a másik, a láthatatlan seb, az ekkor szerzett tüdőbaj gyötörte lassan-lassan a sírba. Hiába volt a jó édesatyának erejét íölülmúló, anyagi áldozata; hiába a jó édesanyának találékony szeretete, önmagát fölemésztő fáradozása: jó fiúkat, ki mint fiú a családi körben, mint állomásfölvigyázó-jelölt a polgári életben s mint katona is valóban mintaszerű ember volt, a f. hó 15.-én ki kellett kisérniök utolsó útjára a többi porladó bajtárs mellé az alsóvárosi temetőbe. A gyászoló szülőket vigasztalja meg az a fölemelő tudat, hogy két fiuk közöl az egyiket papi pályára Istennek adták; a másikat, hős halottjukat, a veszélyben forgott hazának áldozták. Egy plébános gyásza. Néhai Füzy István, ny. kántortanító özvegye e hó 15.-én 75 éves korában meghalt Beleden. Az elhunytban Füzy István nyárádi plébános szerető édes anyját gyászolja. Uj sírhant. Az alsóvárosi temetőben pihenő hősök sírjai mellett új sírhant emelkedett: a nyitramegyei csehi-i születésű, 21 éves Czupak János, cs. és kir. 12. gyalogezredbeli közvitézé, akinek temetése a bánatos szülők jelenlétében a megszokott katonai dísszel s a bencés diákok énekkarának közreműködésével csütörtökön délután 3 órakor a r. k. szertartás szerint ment végbe. Haláleset. Horváth Kálmánnak, a pápai uradalmi grófi kastély hajdújának felesége pénteken reggel meghalt. Temetése ma délután fél 4 órakor lesz a Jókai-utca 51. sz. házból a Kálváriára. Ny. b!