Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-19 / 51. szám

1915 december 19. PÁPA ÉS VIDÉKE / 5. Legjobb minőségű téli kelmék és mosóáruk igen nagy választékban megérkeztek Barna Ignác céghez. Innen-onnan. Az elvarázsolt erdő . . . Nem tudom, mi jusson hamarabb eszembe: az elvarázsolt erdő, vagy a dajkamesék mély rengetege a maga zsiványtészkeivel, az elátkozott lelkek cselekedeteivel, vagy a napilapok híreit böngésszem e, hogy hasonlatot találjak a rémtörténetek és azon események között, amelyek a pápai Erzsébetligetben esnek meg a békés járókelőkkel nappal, de különösen estenden. Elszorul a szivünk, amikor egy olyan helyről kell kemény kritikával szólnunk, amely elnevezésénél fogva egy szép nevet van hivatva megörökíteni. Remeg a toll kezemben, ha arra gondolok, hogy az a hely, ahol Pápa város népe nyáron a napi, a heti izgalmas, kenyérkereseti hajszában agyoncsigázva, a friss levegőn pihenni szokott, az utonállások eldorádója, ahol este, amikor a forgalom lanyhul, az ember fia bőrét kockáztatja és senki sem mehet elég bátran — még forgópisztollyal sem — békés útján végig . . . Régóta habozunk ezt megírni, de az események kikényszerítik belölünk az igazságot. Sokszor hangoztattuk már az Erzsébetliget gyér világítását — ezzel leszögezzük — csak a közönség óhajának tettünk eleget, s most is az vezetett bennünket, hogy szavunkat fölemeljük e tarthatatlan állapotok ellen. A panasz százak ajkáról kél, de mi csak néhányat említünk fel, csatolva a megtörtént események leírását. Folyó hó 8. án történt az utolsó eset, amelyről tudomásunk van. Az Frzsébet-városban lakik egy jónevíí kereskedőnk, aki valami sürgős megbízatással elküldte este nyolc óra után cseledjét. Az útja az Erzsébetligeti főúton vezetett, amin szerencsésen át is tudott érni a Török Bálint-utcába. De bezzeg amikor útja célját elérve ugyanazon az uton vissza akar térni, a ligeti illemhelynél elébe ugrik két alak és a kis leányt — tehát itt egy védtelen nőről van szó — megragadják kezénél fogva. A megrémült nő segélykiáltásaira egy pillanatra kiengedik karmaikból, mire a lány — felhasználva ezt az értékes alkalmat, elmenekül vissza az Esterházy út felé, hogy azon át a Hunyadiutcába térjen be. Mondanom sem kell, hogy ez a terve sem sikerült, mert amire odaért, a két, elég rendesen öltözött ismeretlen, már ott várta a liget vasutfelőli bejáratánál. A leány tovább menekült, majd amikor két urinővel találkozott, elmondotta a vele történtet; azok is, látva a szóbanforgó két gyanús alakot, nem merték megkockáztatni a hazakisérést, inkább, hogy a további zaklatástól megmentsék, mivel rendőrt sehol sem találtak, magukkal vitték lakásukra és reggel, amikor már mitől sem kellett tartani, haza engedték aggódó főnökéhez, ahol a leány eltűnése fölötti izgalomtól, az egész éjszakát virrasztva töltötték . . . Ez még csak egy csepp a tengernyiből. Valamennyit nehéz volna elsorolni. Különösen az utóbbi időben szaporán történnek hasonló esetek. Megállapítható, hogy az útonálló a városban szemeli ki áldozatát, akire azután, ha útja az Erzsébet-ligeten visz keresztül, ráveti magát. Azok, akik az Erzsébetligeten át közlekednek, sokat tudnak mondani hasonló esetekről — amilyenek nappal is történnek — főleg a nők s hogy az nem mese, mutatja a fenti történet . . . Napirenden vannak a fegyverlövések. Tudunk esetet, amikor egy gyanutlanul haladó családapára közvetlen közelből sütöttek fegyvert, rövid pár centiméter mentette, hogy meg nem fosztották nagy családjától. A lövés forgópisztolyból eredt s hogy neki volt szánva, azt mutatja a golyó iránya, mely ott röpült el az orra előtt. Ez éjjel, tizenkettő és egy óra között történt, amikor egyik leánykáját kisérte valahová. Ez a támadás is ott történt, ahol a f. hó 8-iki, csak jó pár héttel előbb. Nem sorolunk föl többet. Száz szónak is egy a vége, mondja a közmondás. Ezen a helyzeten hamarosan változtatni kell, még mielőtt csúnyább história nem adja elő magát. Ha alaposan megvizsgáljuk a liget eme részét, azt találjuk, hogy valósággal útonállásra van berendezve. Még pedig megállapítható, hogy azok a bűnös exiztenciák rendezik maguknak úgy be, akik tetteikkel rettegésben tartják a környék lakóit és akik még mindig rejtélyes homályba burkolódzva élvezik munkájuk eredményét; bízunk rendőrségünk jövendő tevékenységében, hogy nem sokáig. De ebben segítségükre van a villamosszerelők megcsappant figyelme is, akik nem ellenőrzik és nem cserélik ki a rossz világító-körtéket. Ugylátszik, hogy a szóbanforgó útonállók rontják el az égőket, mert a lámpákon fegyvergolyók nyomai találhatók. Például : a 389 es számú lámpán három golyó okozta horpanás látható, a 390-esen már két golyó ütötte lyuk és egy horpadás, a 393. számún egy lyuk és két horpanás ; mind a három lámpa-oszlopról az égőt takaró vastag üvegburok is le van lőve és majdnem minden lámpán található kisebb-nagyobb sérülés. Vagy hat drb lámpa van az Erzsébet-ligetben s az mind beteg, alig világít közülük egy-kettő. Ilyen körülmények között nem is lehet csodálni, ha olyan bátran csinálják támadásaikat holmi söpredék-elemek a város közepén. Most még egyszer felhívjuk az illetékesek figyelmét a ligeti lámpák jókarban tartására és szaporítására. Biztos tudomásunk van róla, hogy sokan saját zsebükből is szívesen áldoznának e célra, tehát még nagy kiadással sem járna. Most, amikor a közönség érdekéről van szó, elvárjuk a régi, hasznos tudásu vezetés alatt álló rendőrségünktől is, hogy az Erzsébet-liget környékén ügyes intézkedés útján újra megalapozza a közbiztonságot. Itt volna az ideje, hogy városunk rákfenéje, elvarázsolt, veszedelmes kis rengetege a maga hivatását szolgálná, ne volna veszedelem testi épségre és erkölcsre egyaránt. Csertői. Felhívás előfizetésre. A Pápa és Vidéke alapítása óta, nehéz küzdelem között, rövid idő múlva a tizedik évfolyamát fejezi be. A Pápa és Vidéké-nek születésétől kezdve az volt a célja, hogy a szépirodalmi, társadalmi és gazdasági élet minden ágán keresztül átvigye a katholikus szellemet az olvasók szívébe. A katholikus egyesülés és összetartás megerősítette a lapot küzdelmeiben, melyekben immár részt vesznek mindazok, kiket annak előtte bizonyos válaszfalak elkülönítettek egymástól. A régi nyomokon fogunk haladni ezentúl is. Hogy ezt anyagi gondoktól mentesen tehessük: szükségünk van régi, hű előfizetőink további kitartására és támogatására, de szükségünk a világháború mindent felforgató viharában megfogyatkozott előfizetőink pótlására is annál inkább, mert a régi előfizetési árak és a megnövekedett kiadások mellett csak is így állíthatjuk elő lapunkat a kezdet óta megtartott 8 oldalos terjedelemben. Lapunkra az év bármely hetében lehet előfizetni, miután úgy régi, mint új előfizetőink egy-egy negyedévi előfizetési összegére 13—13 lapszámot küldünk a kivánt címre. Tisztelettel kérünk mindenkit, hogy az alábbi táblázatban foglalt díjszabás mellett lapunkra mielőbb előfizetni szíveskedjék. Egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K, egyes lappéldány ára 26 fill. (Tanítóknak 33% engedmény). Kiváló tisztelettel a Pápa és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala