Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-12-19 / 51. szám

X. évfolyam. Pápa, 1915 szeptember 409. 39 . szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap, A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. Ideigl. teielös szerKesztő: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A sajtó-erkölcs háborús miazmái. — Irta: P. Mattoska J. Libór. — Ilyen is van? — Van, Sajnálattal és nagy szívbeli fájdalommal kell felelnem: van .... Az élelmiszeruzsora, a hadseregszállítók üzérkedése és keserű anomáliája mellé még csak ez hiányzott. De hála a nemzet kebelében kifejló'dött nemzetközi írók díszes gárdájának, — megszületett ez is és most boldog lehetsz nemzetem! Mondom, boldog lehetsz! Nem vérzel hiába, áldozataid és nagylelkűséged megtermi gyümölcsét. Csak előre! Harcolj, küzdj, áldozzál, nélkülözzél; türj, szenvedj, rád virrad a hajnal, a béke, a boldogság hajnala. És ti vérző harcosok, kik a szerb hegyek magaslatain kapaszkodtok és a doberdói fensik pokoli tüzében álltok; kik dideregtek és fáztok, kik nélkülöztök és ontjátok a drága honfiúi vért; ne aggódjatok, ne remegjetek fiaitok és leányaitok miatt, ne rettegjetek az otthon, a családi fészek tisztasága miatt, van ki vigyáz rájuk, van ki védelmezi és oltalmazza őket, van ki fönntartja bennük az egészséges erkölcsi erőt. De várjatok!-Eszméljetek ! Figyeljetek! Talán az ágyuk dörgése mellett is meghalljátok Chopin Marche Funebréjét ... . . . Tizenhat éves leány holttestét viszik ki a temetőbe. A fehér koporsó bizonyára »drága« halottat rejt méhében. Fiatal volt, üde és kedves. A szülők egyetlen boldogsága. Féltették és büszkék voltak rá; a széltől is megvédték törékeny tagjait. Tiszta volt a tekintete és a liliom fehérsége sugárzott orcáján. És a magasba törő, remekbe öntött liliomszál megtörött az élet boldogságának kezdeté .. Egyszerű az egész történet. Meleg őszi nap délután éles pisztolydurranás rázkódtatta meg a család békés otthonát. A mit sem sejtő szülők a kertbe siettek, ahol már csak gyermekük holttestét találhatták. Nyitott könyv volt mellette, amelyen ott feküdt a még füstölgő fegyver, alatta aláhúzva ez a mondat állott: »Ha ábrándjaid nem teljesedtek és a tagjaidban lüktető erős érzékiséged jogos kielégítést nem nyert, akkor az élet nem érdemes arra, hogy éljük . . .« Én úgy képzelem, hogy ezt a fiatal, élete hajnalán álló leányt nem a füstölgő fegyver, hanem ez a két igénytelen sor fosztotta meg az élettől. Nem a fegyveres ellenség golyója, hanem a hitetlenség, frivolság és erkölcstelenség sajtója ölte meg őt. A szellemi élet legnagyobb fegyvere, a toll oltotta ki virágzásnak indult életét. Az erkölcsi alacsonyságokbó! táplálkozó és az ember állati ösztönös szenvedélyeit vakon hirdető író perverz tendenciája mérte rá a halálos csapást. És csak most kezdem érteni annak az egyszerű magyar népfölkelőnek gondolkozását, aki azt kérte a szemlét tartó kir. hercegtől, osztanák be őt azon ezredbe, amelyben fia szolgál, hogy jobban vigyázhasson rá. Igen, értem. Értem azt az atyai aggodalmat, azt az alázatos, egyszerű és mégis sokatmondó könyörgést. Mert ott vagyunk, hogy a harcba induló atyák két teherrel mennek a csaták tüzébe. Az egyik a | Hanauer Zoltán. | Tartjuk akkora erkölcsi testületnek a pápai belvárosi Katholikus Kört, hogy ha valakit megválaszt tiszteletbeli tagnak, hát az illetőnek tiszteletre méltónak is kell lennie. Mikor a közeli napokban, városunkban elhalt Hanauer Zoltánról irjuk a nekrologot, első sorban ez a gondolat, ez a meggyőződés tolul agyunkba. Hiszen száz meg száz tagja, száz meg száz buzgó támogatója akadt már a Katholikus Körnek olyan, aki szívvellélekkel élthalt a körért és mégis oly ritka ember mondhatja, hogy a kör tiszteletbeli tagja. Itt kell, hogy valami különösebb, va lami nem mindennapi érdem jutalmazásáról legyen szó. Hanauer Zoltán határozottan kiváló ember volt. Zsentlmen a szó szoros értelmében. Gavallériája fogalommá vált. Atyjától, az öreg Hanauer Bélától, aki nemcsak egy nagy vidéknek, nagy forgalmi körnek volt, a legtekintélyesebb vaskereskedője, hanem Pápa városának ugyancsak egyik legtiszteletreméltóbb polgára, a legelső pénzintézetnek éveken át vezérigazgatója, a kath. hitközségnek ugyancsak huzamosabb időn át világi elnöke, mondom, atyjától nemcsak a jóhangzásu nevet, a vagyont, a fényes céget, hanem a vezérszereplésre való egyéb tulajdonságot is örökölte. Igy történhetett, hogy már fiatal korában úgy a közügyek, mint a társadalom terén a szeniorok között foglalt helyet. Ámbár alig van ága a közéleti tevékenységnek, melyben Hanauer Zoltán részt ne vett volna, mert, hogy egyebet ne mondjunk, mar mint virilis jogon városatya jó- \ formán minden bizottságnak tagja, és pedig, mig betegsége meg nem akadályozta, igen hűséges, sőt egyik-másik szakbizottságban, pl. a szinügyi bizottságnak mondhatni határozottan értékes és lelkes tagja volt, mégis nem pusztán ebben merült ki működése. A közügyeken kivül a felekezeti ügyeknek és az interkonfesszionális társadalmi ügyeknek áldozta fel szabad idejét. A pápai r. k. hitközségnek sok éven át előljárósági tagja volt s mint ilyen ugyancsak megállta a helyét. Mikor a Pápai és Vidéki Kaszinó alakult (1907-ben), ezen új kaszinó élén Mihály Géza és Mikovinyi Ödön mellett Hanauer Zoltán állott mint igazgató. Minket azonban különösen a mi körünk, a Pápai Katholikus Kör érdekében kifejtett buzgósága érdekel inkább és megörökitendőnek tartjuk, hogy Hanauer Zoltán ott állott a kör bölcsőjénél s már a köri élet első éveiben mint a vigalmi bizottság elnöke, számvizsgáló, választmányi tag hervadhatlan érdemeket szerzett. Egyidőben 1899től 1900-ig társelnöke is volt a körnek, melynek a legutóbbi évekig buzgó választmányi tagja maradt. Mikor betegsége megakadályozta abban, hogy a gyűlésekre eljárjon, akkor saját kértére helyét a választmányban mással töltötték ugyan be, de a