Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-10-10 / 41. szám

1915 november 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7. időben hajótörést szenvedetten teljes sikertelenségbe fulladt. Pedig de httnyszor kongatták meg az emberiség ezen legféltettebb kincse fölött a lélekharangot tudósok és bölcsek! A csalódás azonban mindig fenomenális volt. Nemcsak hogy markukba szakadt a lélekharang kötele, de az egyetemes emberiség antúl tüntetőbb büszkeséggel ragaszkodott kincséhez, mentől durvább és vakmerőbb kezekkel próbálták szívéből kilopni, kipusztítani! Sőt a legújabb korban némelyeket szinte idegesített az ateisták szemérmetlen támadása. Nemcsak nem elégítette ki őket az a kicsinyes felfogás, mely a jelen élet szűk horizontjain kivül képtelen életet felfogni, de már e törpe létben akarták a theocentrikus világrendet takaró fátyolt föllebbenteni. így jött létre a spiritizmus, mint visszahatás a kicsinyes antropo- és geocentrikus felfogásra, ami csak amellett tör lándzsát, hogy az egyetemes emberiség öröklét-hitének csillagát a kisstilusu sehonnaiak, a megtévedt földbefulók sem akarják szívük egéről leakasztani. Az emberiség ezen egyetemes hitének, meggyőződésének horderejével minden gondolkozó tisztában van. Ezen tény erejében találja meg a Cicerótól ekként formulázott igazságot: az emberiség közmeggyőződését természeti törvénynek kell elfogadnunk. Ellenvetik: a népek egybehangzó hite mitsem bizonyít a halhatatlanság mellett. Így több évezreden át azt is szentül hitte az egyetemes emberiség, hogy a nap forog a föld körül és mégis csalódott. Mily mosolygásra való ellenvetés! Hisz itt nem optikai csalódásról, hanem egy ősösztönről, mindnyájunkat mondhatatlanul közelről érdeklő, valamennyiünk életirányát megszabó kérdésről van szó

r melyben az egyetemes emberiség, a természetes ész ősfilozófiája sohasem tévedhetett! A felhozott nehézség különben is ép az ellenkezőjét igazolja. Mert, míg a napnak a föld körüli forgását azért hitték, mivel — tévesen bár -—• de úgy tapasztalták, nekik úgy tetszett, addig a halhatatlanságban mindennemű tapasztalatuk és Látszatuk ellenére is hittek és hisznek. Azt is mondják, hogy az emberiség részéről önző óhaj csupán a sírontúli élet. — Igen, annak volna minősíthető: ha merően boldog, de nem egyúttal boldogtalan örökkévalóságban hinne. Minden időben kizárólag azért minősítették sokan agyrémnek a sírontúli irányzatot, mivel a pokol is ott van fogalmi körében, mert a bűn sűrű ködöt úsztatott lelki szemük elé, melyen át értelmetlennek, céltalannak látták az életet és csupán a kéj buta rögeszméjén kérőztek. Pedig hát a sírontúli sejtelmek zenéje csakis tiszta szívben zsong! . . . P. Agnell. A hadi árvák elhelyezése. Veszprém vármegye árvaszéke közhírré teszi, hogy a hadi árvák elhelyezése és segélyezése tárgyában beadott kérelemre a következő jótevők jelentkeztek: Dr. Ováry Ferenc országgyűlési képviselő, Reiner Gyula apátkanonok, veszprémi lakosok és a veszprémmegyei takarékpénztár egy-egy, a veszprémi takarékpénztár pedig két gyermek után a menhelyi költségeket fedezik. Gróf Esterházy Pál és neje Andrássy Ilona grófnő nagybirtokosok egy fiu és egy leánygyermeket magukhoz vesznek és kiképzésükről gondoskodnak. G. Borsos Sándor birtokos csajági lakos egy 7 éven felüli ref. fiúgyermek ingyen tartását. Zarjeczky Viktor esperes-plébános, fokszabadi lakos egy 12—14 év körüli r. kath. leány tartását és kiházasítását. Juhász József küngösi lakos egy 10 éven felüli leánygyermek örökbefogadását. Hajos Géza máv. pályafelvigyázó, dunavecsei lakos egy 2—3 év körüli leánygyermek ingyenes tartását, esetleg örökbefogadását magukra vállalni hajlandók. Az »Országos protestáns patronage egyesület« Devecserben a »Balog Dénes szeretetházat« megnyitotta, hol elsősorban veszprémmegyebeli lakosok árvái, még pedig 30 helyre 8—14 éves korig leányok és 20 helyre 5—10 éves korig fiúgyermekek vétetnek fel. Amikor ezt a gyámhatóság örömmel köztudomásra iiozza, felhívja a községek elöljáróságait, a köz- és magángyámokat s mindazokat, kik a hadi árvák sorsát szivükön viselik, hogy a hadi árvák elhelyezésénél a felsorolt nemesszivü jótevőket vegyék figyelembe s ha oly hadi árvákról szereznek tudomást, kik a fentirt feltételeknek megfelelnek, azok neveit, családi körülményeit a közvetítés eszközölhetése végett Veszprém vármegye árvaszékénél azonnal jelentsék be. Veszprém, 1915. szeptember 20.-én. Takách Ádám s. k. vm. árvsz. elnök. Sajtóhiba. A mai szentségimádás c. cikkünkben a napirend utolsó sorában ez olvasandó: fél 6 Órakor szentségeitétel. alig egy-két ezer korona) most azonnal ? — tette fel kíváncsian a kérdést az egyik tisztviselő. Terézia asszony nagy zavarba jött s valami összefüggésnélküli, érthetetlen szavakat dadogott meglepetésében. Ez a jelenség azoknál szokott előfordulni, akiknek nem a sajátjukat képezi a kért összeg. így nagyon sok tolvajt fognak meg. De Rózsánét ismerték személyesen s vele szemben nem is tételeztek volna fel ilyesmit. Annál különösebbnek találták viselkedését. Keresztkérdések alá vették tehát. De (gy sem vettek ki belőle semmi fontosabbat, amiből következtetni is tudtak volna az igazságra. — Édes asszonyom! A felmondási idő nyolc nap, aminek eltelte előtt az egész öszszeget nem is kaphatja meg — szólt végre az igazgató. — Kérem az urakat, nem mondhatom meg miért, de nekem most van szükségem rá. Ha nem kapom ma meg, nagy baj éri •családomat . . . — Ha így áll a dolog, mondja csak el minékünk, mi fenyegeti mindnyájukat és ha lehet, mi segíteni fogunk annak elhárításában — ígérték a hivatalnokok. Nagynehezen rábírták és elmondotta a történteket. Szónélkül fizették ki azután a betétet. Egyben biztosították őt, hogy a pénz vissza fog kerülni tulajdonukba s bátran oda adhatja, ha megjelenik érte az a titokzatos lélek. Ezzel haza küldték. Az est újra szántani kezdi homály-ekéjével a földet, a puha, kemény rögöt egyformán . . . Mielőtt a hold sugaraival átfűzhette volna a sötétet, két alak lopódzott nagy titokban az őrház felé ... Az égboltozatról jövő első fényvonalban lassan, minden zörej nélkül haladnak előre; itt-ott megvillan valami, embermagasságon felül, majd eltűnik az épület mögött az udvaron. A hallgatag éjjelen remegve, lélegzetét is visszafojtva várta Terézi asszony — együgyű hite szerint — a pénzsóvár halál megjelenését. — Kipp . . . kopp . . . kop . . . kop . . . bumtn . . . Valaki nagyot ütött az ablakra s a tört üveg csörömpölve hullott alá. Ott állt a tegnapi látomás. Az őr felesége az ablakhoz sietett s a párkányra helyezte a pénzt. Nagy volt a meglepetése — mert nem az eddig látott csontos kéz nyúlt érte, hanem egy harmadik, ép j emberi kar látszott ki a lepel alól ... A teg' napi hangon szólt: —• Amint mondottam, ahhoz alkalmazkodj. Ha elárulsz, keservesen fizetsz érte . . . Nem engedték tovább mondani azok, akik a »kísértetet« földre rántották és megkötözték. A koponya estében messze gurult s egy váltó-súlyiioz csapódott, mint valami üres fahordócska, nagyot koppant. így a nagy kasza, a fából faragott kezek is a földre estek. A fehér lepedőt lerántották a csendőrök. Az alak ekkor talpra állt. Az egész műveletet némán nézte végig az asszony, de most felkiáltott: — Nini, ez Tüske, a szomszéd őr . . . A csapdába került gonosz fogát vicsorgatva állt bilincsei között. De égy árva szó sem hagyta el ajkát. Vallatóinak kérdéseire sem felelt ... A rabolt pénzt elvették tőle, azután eltávoztak vele. Az asszony sokáig nézett utánuk, közben a vasúti sinek úgy ragyogtak a holdban, mintha ezüstből volnának . . . A vasút mentén, a tizenhármas őrháznál megállt a menet. A tőrbe csalt akasztófavirág könyörgésre fogta a dolgot. — Kérem a »biztos« urakat, ez itt a lakásom — összekötött kezét nem • bírván használni, jobblábával mutatott az épületre. — Engedjék meg, hogy a néhány perc múlva itt elrobogó vonatnál még szolgálatot telje-