Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-10-10 / 41. szám

4. pápa és vidéke 1915 november 14. A mai szentségimádás. Fegyvereink győzelméért. Báró Hornig Károly, veszprémi biborospüspök úr ő Főmagasságának — lapunk más helyén ismertetett — legutóbbi körrendelete értelmében ma, vasárnap az egyházmegye összes templomaiban szentségimádás tartatik fegyvereink győzelméért s a mielébb eljövendő diadalmas békéért. Ez alkalommal a pápai összes templomokban az Oltáriszentség egész nap imádásra lesz kitéve a főoltáron és a buzgó katholikus társadalom, egyesületek, társulatok és különösen tanintézetek bizonyára örömmel látogatják majd a templomokat, hogy a seregek Ura megsegítsen bennünket. A plébániai főtemplomban és az Anna-kápolnában — a plébániai hivataltól nyert értesítés szerint — az alábbi rend lesz: Főtemplom: 6 órakor szentségkitétel, csendes mise, 7 „ csendes mise, 8 „ exhortatio, csendes mise, 9 „ nagymise, szentbeszéd, 11 „ csendes mise, 3 „ délutáni ájtatosság, 6 „ szentségeitétel. Annatemplom: 6 órakor szentségkitétel, 7

S8 „ exhortatio, csendes mise, 10 „ nagymise, 2 „ letenye, 7,6 „ exhortatio, csendes mise sítsek. Amire a másik jönni fog, úgy is viszsza fogok térni . . . — Gondolja? Mi nem! — vágott közbe az egyik csendőr. — Nem követtem el bünt s így remélhetek. Tréfát akartam űzni szomszédommal — beszélt cinikus ravaszsággal a bűnös. — Nem gátoljuk kötelességében, de azt, amit most mondott, mégsem hisszük el. Kezeit felszabadították a bilincs alól, hogy a jelző-tárcsát megfoghassa. A mozdony lihegése a reggeli levegőben jó messziről már ide hallatszott s a fordulónál láthatóvá vált, amint sebesen robogott az őrház felé.. A jelzőtábla magasra emelkedik, de nem azért, hogy jelezzen a vonatvezetőnek, hanem hogy lecsapjon s tehetetlenné tegye a törvény embereit. Ezek félreugrottak a csapás elől s megrohanták a támadót. A rabló törekvése oda irányult, hogy a csendőröket a vágányokra szorítsa és eltiprassa, a kerekekkel darabokra vágassa. A csendőrök a nagy ellenállás dacára sem használták fegyverüket. Pedig életveszélyben forogtak. A ritka gazembert egészségesen akarták birái elé állítani. Tüskének terve nem sikerült, hanem ő esett abba a verembe, amit kísérőinek eszelt ki. — A szuronyok elől hátrálva a rohanó lokomotív kerekei alá került s azok izekre szaggatták . . . A nap kibuggyanó sugara a nagy küzdelem helyén már csak a két csendőrt találta és az alaktalanná roncsolt véres hustömeget... Az elemi iskola növendékei az istentiszteletek közötti órákban rózsafüzért imádkoznak és pedig a fiuk délelőtt a főtemplomban, délután az Annakápolnában, a leányok pedig délelőtt az Annakápolnában, délután a főtemplomban mondják az Olvasót, természetesen osztáiyonkint felváltva. A polgári iskolai irányok a főtemplomi főistentiszteleteken vesznek részt és énekelnek. A buzgó hivek között bizonyára nem lesz senki, aki e hazafias motívumon nyugvó szép ájtatosságon meg ne jelennék s a szent Rózsafüzért, vagy legalább a Miatyánkot el ne imádkozná, hogy az Úr áldja meg fegyvereinket s a döntő győzelem után mielébb virradjon ránk a béke áldott napja! A veszprémvármegyei tanítónőképzők ügye. Dr. Vértesy Gyula, kir. tanfelügyelő egy átiratot intézett tankerülete tanítónőképzőinek igazgatóságaihoz a növendékek fegyelmezése tárgyában. Az átirat, melyet mi is ismertettünk, úgy látszik bizonyos félreértésekre adott alkalmat. Legalább arra vall ez az alábbi levél, melyet dr. Vértesy a veszprémvármegyei tanítónőképzők igazgatóihoz intézett: Tisztelt Igazgató Úr! Miután nagyon sajnálnám, tankerületem tanítónőképzőinek jó hírneve érdekében is, ha a tanulók szigorú fegyelmezésére irányuló felkérésem, melyet a lapok is szóvá tettek, félreértésekre adna alkalmat — kijelentem, hogy felkérésemet egyáltalában nem előfordult speciális esetekre való tekintetből tettem, mert magam részéről mindössze azt láttam, hogy a mai fiatal generációban általában hajlandóság van a háborús idők cégére alatt, kissé fegyelmezetlenebb viselkedésre — hanem igenis tettem, tekintettel a jövőre, legjobb szándéktól vezéreltetve, hogy elejét vegyem a veszélyekre való figyelmeztetéssel annak, hogy tankerületem tanítóképzőinek növendékeiről, a jövő generáció nevelőapostolairól, ne beszélhessenek az emberek, esetleg látszat után indulva, meg nem érdemlett hangon. Annak akartam és akarom elejét venni, hogy a jövendőbeli tanítónők ne vegyék fel azt a nyegle tónust az utcán, a férfiakkal szemben, amelyet fájdalom a nők egy részénél, most sokhelyt találhatunk, mert ha a többieknek joguk is van úgy viselni magukat, ahogy akarják, a jövendő tanítónőinek már most szigorú kötelességeik vannak jövő pályájuk iránt. — Felhívásom, illetve felkérésem csak azt célozta s ha tán erősebb hangon ecseteltem is a léháskodó magaviselet következményeit, ezt csak azért tettem, hogy elrettentsem őket a jövőben, esetleg meg nem felelő magaviseletük — szomorú következményeitől. = Egyházmegyei Könyvnyomda (Veszprém) értesíti a ft. plébánosokat, hogy kiadásában párbérnapló és párbérnyugta nyomtatványok kaphatók. Püspöki körlevelek. Báró Hornig Károly veszprémi biborospüspök a közelmúltban rövid időközökben két körrendeletet intézett egyházmegyéje papságához. Ezeket alábbiakban ismertetjük: A f. évi szeptember 12.-én kelt XV. sz. körlevélnek a következő 14 pontja van: 1. Szép emléksorokat közöl Vaszary Kolos, elhunyt biboroshercegprimásunkról. 2—7. pont alatt vannak különböző római bizottságok döntvényei a temetés, misében való megemlékezés, a szentképek, szent Pál levele, búcsú és kiváltságos oltárra vonatkozó felmerült kérdésekre. 8. Okt. 10,-ére egész napos szentségimádás elrendeltetik. 9. A szederfalevél és 10. a gubacs gyűjtésre vonatkozó miniszteri rendelet. 11. A vasárnapi munkának, ahol okvetlenül szükséges, megengedése. 12. A központi gyermekkórházra iskolai gyűjtés elrendelése. 13. A »Tábori levelek« ajánlása és 14. személyi változások, mint Sárközy Lajos spirituális több társulatnak igazgatójává neveztetett ki, Szánthó Géza volt tüskevári káplán megkapta a dióskáli plébániát, Körmendy Lajos Dióskálról Pacsára, Mérei Artúr Pacsáról Zalamerenyére, Nagy Lajos Németladrói Szentbalázsra helyeztetett káplánnak. A f. é. szeptember 20.-án kelt XVI. sz. körlevél tartalma ez: 1. A halottak napján mondandó három misére vonatkozó apostoli konstitúció. 2. E konstitúció alapján a sz. rítusok bizottsága által kibocsátott dekretum. 3. Hodács »Imádkozoi-e még?« c. füzetének ajánlása. 4. Magyarország Tiszti Cím- és Névtára (1916) megjelenéséről értesítés. 5. Misestipendiumok felajánlása. 6. A halottak napján mondandó 3 mise szövegének egy füzetben való megjelenéséről és áráról szóló értesítés. IRODALOM. Lapunk egy barátja szerkesztőségünkbe beküldött egy újságot azzal, hogy ismertessük a lapunkban. Az újság címe »A Szív.« Csak a napokban indult meg ez a lap,, mely a Jézus-Szíve-Szövetség heti értesítője,, és okt. 2.-án jelent meg a 3. száma. Tüzetesen és fokozódó érdeklődéssel néztük át a lapot s végre is arra a meggyőződésre jutottunk, hogy gondosan szerkesztett, tiszta katholikus szellemben irt és emellett rendkívül olcsó lappal állunk szembe.. Hogy egy 8 oldalas hetilapnak előfizetési ára egy egész esztendőre 3, azaz három K legyen (egyes lapszám vidéken 5 fillér), arra a mai drágaságban egyedül álló példa A Szív.. Hiszen papirosban és nyomdafestékben csaknem több a rezsije a lapnak, mint az előfizetési ára. Nyilvánvaló tehát, hogy itt, mint általában a katholikus sajtótermékeknél, szintén nem az anyagi előnyök után törekesznek, hanem a főcél az, hogy a lap minél szélesebb körökben elterjedjen. Épp mostanában olvastuk a pécsi megyéspüspök legutóbbi körrendeletének a kivonatát, melyben ott találjuk A Szív ajánlását. »A Szív megindítását üdvözlöm, erőteljes fejlődését és széleskörű elterjedését szivből kívánom s-