Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-10-10 / 41. szám
X. évfolyam. Pápa, 1915 október 10. 41. szám. PÁPA ES VIDÉKE. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai esperesi kerület papságának es a paoa-csóthi ssperesi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Ideigl. telelös szerkesztő: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Fény és árny. — Irta: Peohászka Ottokár. — Jó s rossz együtt járnak a világban, mint fény és árny s vannak, kik mondják, hogy a jónak árnyéka a rossz. Ez azonban csak mondás és hasonlat, mely az élet esélyeit s a lét változandóságát jelzi, ahol jó, rossz össze-vissza váltakozik s nem azt jelenti, mintha a rossz a jóból folynék. Só't, ha valami kapcsolatot keresnénk a jó s a rossz között, akkor nem azt kellene állítanunk, hogy a rossz a jóból való, hanem inkább azt, hogy nincs rossz, mely valamiképen a jót nem sürgeti s annak eló'teremtésén nem dolgozik. Ezt látjuk s tapasztaljuk főleg a mai világban.Van-e nagyobb földi rossz, nagyobb kín és baj népek s nemzetek számára, mint a háború — az a sötét éjszaka, telve bűnnel s bajjal?! Mily sötét ez az éj s mennyi szenvedés nehezedik benne a világra! S mégis hozzá kell tennem, hogy egyszersmind mennyi szeretet s lelki fényesség fakad belőle! Szenvedünk — ez a rossz — s szeretünk — ez a jó — s azért szeretünk jobban, forróbban s áldozatosabban, mert nagyon szenvedünk. Tehát minél sötétebb az éj, annál világosodóbb a lélek s minél égetőbb a szenvedés, annál lángolóbb a szerelet. A sötétségre a lélek világossággal, a kegyetlenségre könyörülettel, a szenvedésre enyhülettel felel. Ez annyira igaz, hogy saját legbensőbb természetünkkel jutunk ellenkezésbe s a lelkünk legnagyobb igényét ismerjük félre, ha a sötétségre sötétséggel s nem világossággal s a rosszra rosszal s nem jóval felelünk. A lélek attól enyhül leginkább, ha hisz, ha bízik és szeret s megfordítva: a lélek attól szenved leginkább, ha a sötétség elnyeli világító hitét s ha szenvedés kioltja szeretetét. Értsük tehát meg önmagunkat — ismerjük föl lelkünk hangját, azt a nagy kiáltó szavát, mely hirdeti, hogy bármi történjék s bármit szenvedjünk, mégis szeressünk, szeressünk s jobban szeressünk. Míg bízom és szeretek, addig én vagyok felül, bármily tengere a kínnak szakadjon is rám; mikor pedig kételkedem s hűlök szeretetemben, akkor merülök s nem kell hozzá tenger — azaz valami roppant nagy szenvedés — hanem elég ahhoz egy hínáros mocsár — azaz mindennapi kisebb baj is — hogy végleg elmerüljek s benne vesszek. Igy van ez a harctéren, így van ez itthon. Ott hős katonáink vívnak s küzdenek, mert szeretnek s csak addig van bennük igazi lélek és hősiesség, amíg a környékező rosszat, a bajt, a nélkülözést, sebeket s halált egy erősebb szeretet erejéből elviselni tudják; itthon pedig apák és testvérek s a nemzet egész fegyvertelen zöme dolgozik, szenved s áldoz; mindegyik vívja a maga csatáját; de ezek is, azok is, csak addig, míg a tevékeny s áldozatkész szeretet sugalmazza őket. Azért oly fontos dolog s ugyanakkor jóleső érzés, ha szeretni s mindig jobban s kitartóbban lelkesíteni tudunk s ha megtapasztaljuk azt, amit az irás mond, hogy a nagy vizek nem birták kioltani a szeretet tüzét! TÁR CA . Vasút mentén. — Irta: Madarász József. — Azon a vidéken, ahol a Rába minden tavaszi áradásánál elsőben önti el a megszokott területet — ilyen már azonban kevés van — vasútvonal visz el. A vicinális két nagyobb állomása között két országút vágja keresztül a síneket. Mindenik sorompónál egy-egy őr vigyáz a pályatestre. Tüske Gyula a tizenhármas számmal jelzett épületben lakott, igaz, hogy még csak egy félév óta. Hosszú, vékony termetű, vöröshajú ember volt. Őt valami nagyobb állomásról tették el e világ szeme elől elrejtett helyre. Akkor az a hír ütötte fel fejét, hogy nem teljesítette ott kötelességét. Ez lett büntetése. Akiknek itt tartózkodása alatt dolga akadt vele, azt állították, hogy kapzsi, pénzsóvár, rosszhajlamú ember. Ezen rossz tulajdonságaiért nem látták szívesen sehol, még akkor sem, ha leányos házakhoz mint háztüznéző kopogtatott be, mert még nőtlen ember volt. Ellentéte volt a tizennégyes számú őrház lakója, Rózsa Dániel, akire még tréfából sem lehetett ráfogni semmi hasonló rosszat. Több mint egy évtizede, hogy ide költözött. Azóta zavartalan békében él kis családjával és a környék népével. Míg ő dolgait intézi vagy a bérelt földön van elfoglalva, azalatt felesége, Terézia asszony a házi teendőkön kívül ahol csak teheti, mindenben segítségére van férjének. Jártas már a jegykiadásban is. Ezt a gyakorlatot itt szerezte, mert az őrház egyúttal feltételes megállóhely is. Két kis családjuk volt. A fiúk adták örömüknek egyetlen tárgyát. De jók is voltak mindig s ami a fő, szorgalmas tanulók. Pistika az elemi iskola második osztályába fog kerülni a jövő iskolaév elején, Danika pedig már gimnáziumba. A gyerekek most vakációznak otthon. Majdnem tíz hónapot töltenek a szülői körtől távol a városban nagynénjüknél, aki gondozza mindkettőjüket a tanulás alatt. Igy érthető, hogy az aranyszabadság valósággal nyargalt vége felé, nem kis bánatára a fiuknak. Megérkezett az az idő is, amikor meg kell válni újra a virágos réttől, a madárdalos zöld erdőtől- s a pillangó-kergetés élvezetes sportjától — s újra megfogni a komoly munka nyelét. A szülőknek is gondot adott ez természetesen. Vacsora-fogyasztás közben így szól Rózsa nejéhez: — Adjuk el a »ruzsó«-t. A másik tehén is elegendő tejet ád. A fiúk elmennek, nem lesz rá szükségünk a ház körül. No meg a pénzre is szükségünk van most úgy is. Kell a tandíjra, könyvekre és más egyebekre. — En is azon a véleményen vagyok, amin te. Cipőt, új ruhát kell beszerezni, hogy a városi kényes fiúk körül ne legyen olyan kirívó, hogy puszta helyről kerültek oda. Gondoltam ezekre én is. Ami kevéske van már félretéve, ahhoz ne nyúljunk, mfg nem kell feltétlenül.
