Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-09-26 / 39. szám

1915 szeptember 26. PÁPA és videke. 3. választotta. A gróf a nép embere volt. Az iskolaszék ne hozzon emlékére szégyent, uralkodjék kebelében a megértés, bizalom és a közügy iránti szeretet. Adja Isten, ha kihűltünk, a Szeretet Napjában találkozzunk elhalt hősünkkel. A háború sikere tőlünk is függ és attól, hogy mily áldozatokra vagyunk készek, mennyit türünk s hogy eltudjuk-e viselni a legnagyobb veszteségeket is ? Szilágyi Erzsébet a Nándorfehérvár ellen induló Hunyadi Jánosnak maga kötötte fel a kardját, a hadizászlóra a nemzeti jelvényt. Mi is •hasonlóan cselekedjünk! A megható beszéd végén Martonfalvay Elek indítványozta, hogy a gyönyörű emlék beszéd szószerint vétessék a jegyzőkönyvbe, mely indítványt az iskolaszék el is fogadta egyhangúlag. Somogyi József pedig azt indítványozta, hogy a gróf emléke az elemi fiúiskolában elhelyezendő márványtáblán megörökíttessék. Ezt az indítványt is egyhangúlag elfogadta az iskolaszék. Ezek után az elnök bejelenti, hogy a haláleset alkalmából a hitközség nevében minő intézkedéseket tett s hogy a családhoz részvétiratot intézett, azután felolvastatta az uradalmi igazgatóságnak a család nevében kifejezett Írásbeli köszönetét, nemkülönben Andrássy Gyula gróf külön hálanyilatkozatát. Bejelenti továbbá az elnök, hogy midőn köztudomásu lett a hitbizomány új örökösének s így a pápai r. k. hitközség új kegyurának neve, azonnal feliratilag üdvözölte aztEsterházy Jenő gróf rögtön válaszolt. A levelet ezennel bemutatja, illetve felolvastatjaAz iskolaszék fokozódó megelégedéssel, látható örömmel hallgatta végig a gyönyörű sorokat s elhatározta, hogy ezt a levelet is teljes szövegében felvéteti a mai ülés jegyzőkönyvébe. Ezzel a gyűlést az elnök berekeszti, kijelentvén, hogy a tárgysorozat többi pontjait a másnapra ezennel elhalasztott folytatólagos ülésen fogják tárgyalni, hogy így a mai díszgyülés csakis a gróf halálának s az azzal szorosan egybefüggő hitközségi ügyeknek legyen szentelve. Rendes ülés. — 1915 szept. 19. — Miután a szept. 18.-Í ülést a határozatképesség hiánya miatt megtartani nem lehetett, az elnök szept. l9.-re újra összehívta az iskolaszéket. Itt jegyezzijk meg, hogy a hétköznapi ülések tényleg a legtöbb esetben alig tarthatók meg, miután az iskolaszék iparos- és különösen földmivestagjai, pláne a háború következtében beállott segédmunkáshiány miatt, a legjobb akarattal sem képesek azokon részt venni. Kriszt Jenő elnök mindenek előtt elparentálta Marton Antal, elhalt iskolaszéki tagot. Dicsérte buzgóságát, tevékenységét, melyet a kath. iskolaügy érdekében évtizedeken át kifejtett Jegyzőkönyvbe vétetik az emléke. Helyébe Pados József póttag hivatott be az iskolaszékbe. Szóba kerülvén az Esterházy Pál gróf hősi halála következtében megürült világi elnöki tiszt betöltése, dr

t Telt Anasztáz, az iskolaszék tetszése mellett indítványozta, hogy miután az alapszabályokban, illetve a nm. püspöki kar által kiadott legújabb Rendszabályokban nincsen előírva, hogy világi elnöknek feltétlenül kell lennie, tekintettel arra, hogy a volt elnök hitközségünknek igazán nagy alakja volt és az elnöki tisztre egyelőre méltó utódot alig találhatnának, végül pedig a mély gyász külső jeléül — a világi elnöki állás egyelőre betöltetlen maradjon. Az indítványt egyhangúlag határozattá emelték. A hitközségi iskolák mult tanévi Értesítőjéről szóló elnöki jelentést tudomásul vették. Elhatározta továbbá az iskolaszék, hogy miután Szalmásy György iskolaszolga, aki a legutóbbi népfelkelői szemlén katonai szolgálatra alkalmasnak találtatott, egyszersmint a hitközségi adó beszedője, s különösen e minőségében nehezen, vagy éppen nem volna pótolható, mivel itt nem erőltetett nélkülözhetetlenségről van szó, Szalmásy Györgynek a bevonulás alóli felmentéseért a kellő lépéseket meg fogja tenni. Hosszabb tanácskozás után elhatározta az iskolaszék, hogy a biborospüspök úrhoz feliratot intéz a kálváriái temetkezés ügyében. Az ügy előzményei — lapunk útján — már ismeretesek. A katonai kincstár u. i. a gróf által ajándékozott új kálváriái temetőterület szomszédságában járványkórházat építtetett s nehogy ebből a fertőző és ragályos betegségben elhaltakat a városon végig kelljen vinni az alsóvárosi temetőbe, azt kívánta, hogy e halottait valláskülönbség nélkül a r. kath. kálváriái temetőbe temettethesse el. A hitközség úgy vélekedett, hogy az új temetőben kihasítható egy rész a fertőzött betegségben elhaltak számára közös temetőnek. A kincstár azonban a régi, eddig tisztán a katholikus vallásban elhaltak pihenőhelyül szolgáló kálváriái temetőhöz ragaszkodott s egyenesen az egyházmegyei hatósághoz folyamodott engedélyért. A biborospüspök (még julius 21.-én) nem tett kifogást a katonai parancsnokság kérése ellen »hogy az ottani kórházban elhalálozó katonák a pápai u. n. kálváriái temetőben temettessenek el«. Az iskolaszék attól tart, hogy amennyiben a püspök úr a régi temetőt gondolta, a ragály a halottas kamrában való felravatalozás folytán a temetőben kegyeletből megforduló nagyközönségre könnyen átszállhat. Martonfalvay Elek javaslatára elhatározta az iskolaszék, hogy feliratában kéri a biborospüspök Főmagasságát, hogy mérlegelve a feliratban bővebben kifejtendő okokat, az engedélyt prónaiak megfordultak, mint az egyházmegye papjai. A szerzetesrendek között a piaristák, minoriták, premontreiek, bencések, ferenciek, ciszterciták, szóval valamennyinek volt már prónai tagja, vagy van a jelenben. Sőt a külföldön, a szanktpölteni egyházmegyében is volt egy prónai származású plébános. Mielőtt még más témára tértünk volna át, Richter Mátyás kijelentette, hogy: — Bármennyibe kerül is, úgy pénzbe, mint fáradságba, de ha Isten éltet, összeállítom a németprónai származású papok névsorát és életrajzát. Még sokáig elbeszélgettünk; másnap, harmadnap is találkoztunk és mikor a két testvért kikísértem az állomáshoz, így szólt az egri tanár: — No, Karmester Ur, ha addig nem találkoznánk, annyit megígérek, hogy egy példányt majd küldök A németprónai származású papok címen megjelenő könyvemből. — Előre is köszönöm! — mondám. Elváltunk, azóta sem találkoztunk. Egy-két éven belül a vicerektorral néha elbeszélgettünk a prónai papokról, annyit is hallottam, hogy a tanár, akit felettes hatósága időközben Székesfehérvárra helyezett, tényleg gyűjti az adatokat nagy művéhez, — de aztán én is elkerültem Besztercebányáról és ezzel az egész dolog mindinkább feledésbe ment nálam. Egyszer, az 1907. esztendő karácsonyi szünidejében, mikor Rássy Paulin, akkoriban újmisés székesfehérvári cisztercitatanár meglátogatott és rendtársairól is elbeszélt egyetmást, hát Richter Mátyásról is szó esett. Felelevenődött a régi ismeretség emléke és azonnal Németpróna jutott eszembe. Rássy csak annyit tudott mondani, hogy Richter sok szépet beszélt az új németprónai templom nemrég történt felszenteléséről, Lányi püspökről, aki mint németprónai végezte a felszentelést, a templom sok mellékoltáráról, melyek közül egyet ő, egyet a bátyja csináltatott, és más ilyen közelmúlt eseményről. — A németprónai származású papok című könyvről nem beszélt semmit ? — kérdém érthető érdeklődéssel. — Annyit hallottam, — feleié Rássy Paulin, — hogy adatokat gyűjt valami ilyesmire, de magáról a könyvről nem tudok semmit. Ezzel ezt a témát megint lezártam. Az idei vakációban azonban Marosi Arnold cisztercita-tanár úrral beszélgettem, aki a szünidő egyrészét Pápán töltötte. O is székesfehérvári tanár és mikor Richter Mátyás után kérdezősködtem és a németprónai papok könyvét említettem, rögtön elmondotta, hogy — Igen, megjelent a könyv. Hatalmas, szép kötet, tele arcképekkel és egyéb fényképmellékletekkel. — Végre tehát sikerült! — kiáltottam fel. Képzelem milyen öröme lehet benne a szerzőnek. — Tény, hogy igen örül a művének, de joggal, mert több, mint másfélévtizedes szorgos kutatásnak és terhes utánjárásnak az eredménye az. Még aznap leültem és írtam Richter Mátyás úrnak. Mondanom sem kell, hogy a legrövidebb idő alatt kezemben volt a könyv, melynek ismertetését lapunk mai számában találja a nyájas olvasó. Mielőtt szerény soraimat befejezem, e helyen is a legnagyobb elismerés hangján emlékezem meg a szóban levő munka szerzőjéről. Aki az anyagi előny teljes kikapcsolásával, sőt éppen anyagi áldozat meghozásával ennyi fáradságot, ennyi utánjárást tud magára vállalni, csak azért, hogy nem anynyira magának, mint szülőfalujának és paptársainak örömet szerezzen, méltó arra, hogy nevét a legőszintébb tisztelettel említsük. Szentgyörgyi Sándor.