Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-09-26 / 39. szám

4. pápa és vidéke 1915 szeptember 26. csakis az új temetőre, illetve annak külön kijelelt részére kiterjeszteni, illetve értelmezni kegyeskedjék, miután adott esetben a jelen viszonyok között elkerülendő és gyűlölködő magyarázgatásokra alkalmat adható konfliktus merülhet fel. Kéri a püspök urat, hogy világosan és határozottan az új temetőt jelölje ki a nevezett célra. A felirat megszerkesztésére Martonfalvay Eleket kérte fel az iskolaszék. Bejelentette továbbá az elnök, hogy a hitközségi iskolákban több kisegítő tanerő működik. Nevezetesen az irgalmas nővérek vezetése alatt álló elemi leányiskolában Mátz Margit és Mátz Mária oki. világi tanítónők, kik már az elmúlt tanévben is kiváló sikerrel tanítottak hasonló minőségben; a polgári leányiskolában, a jelen tanév kezdetétől pedig Luttor Teréz és Szentgyörgyi Erzsébet oki. világi tanítónők, mindketten a budapesti Erzsébet-nőiskola polgári tanítónőképzőjének magántanulói. E tanerők alkalmazása azonban az iskolafentartó hitközségre új terhet nem ró. Tudomásul szolgált. Két folyamodó polg. leányiskolái tanulónak, tekintettel a szülők szegénységére és a folyamodók jeles tanulmányi előmenetelére, a tandíjat elengedte az iskolaszék. Elhatározta továbbá az iskolaszék, hogy hadbavonult tanítóiért folyamodik. Kérni fogja az iskolaszék a kormányt, hogy négy tanítóját (az ötödik u. i. hadifogságban van, a szerk:) a katonai szolgálat alól mentse fel s bocsássa vissza iskolájához. Iskolalátogatókul kijeleltettek Martonfalvay Elek és Pados József isk.-széki tagok. Végül dr. Teli Anasztáz iskolaszéki tag, mint a pápai r. k. bencés főgimnázium igazgatója szép szavakban köszönetet mondott az iskolaszéknek, mint amely a főgimnázium épületének hadikórházzá való lefoglalása idejére a főgimnázium céljaira tanhelyiségül a hitközségi r. k. elemi fiúiskolát a délelőtti órákra e tanévben is átengedte. Miután még tudomásul vette az iskolaszék, hogy a Pápa és Vidéke új szerkesztője is megjelenhetik az ülésein, az elnök az ülést bezárta. A Kath. Sajtóegyesület. Közeledik újra október első vasárnapja. Ezen a napon van egyházmegyénkben a gyűjtés a kath. sajtó támogatására. Éppen kapóra jött most a Kath. Sajtóegyesület ezévi jelentése, amelyben két esztendőről: 1913—14. és 1914—15-ről számol el a központi iroda, a közgyűlésről adott tudósítása keretében. Igen nagy nyomatékkal ajánljuk olvasóink figyelmébe ezt a jelentést, melynek főbb pontjait alább adjuk. Ajánljuk pedig azért, mert tudjuk, hogy olvasóink velünk együtt meg vannak győződve arról, hogy a kath. irányú sajtó ügye a mi elsőrangú feladatunk, s ezen meggyőződésnek megfelelően támogatásukat sem vonják meg tőle. Hát ez a jelentés arról győz meg mindenkit, hogy a nyújtott támogatás a legjobb célra lesz fordítva; arra a célra, amelyre szánva van: a kath. sajtóra. Ezt azért hangsúlyozzuk most, mert közöttünk és a Kath. Sajtóegyesület központi irodája közt merültek fel félreértések. Nevezetesen a Pápa és Vidéke érdekében beadott kérvényeinkről azt a benyomást merítettük, hogy a központi iroda azt kellően figyelemre sem méltatta. ^Evvel kapcsolatban merült fel aztán egyesek aggodalma: mire fordítja a központ a befolyt összegeket újabban, ha a régi segélyezést megtagadták tőlünk ? Ezen aggodalom annál is inkább tápot talált itt-ott, mivel tavaly nem adott kimutatást a központi iroda, ami pedig a lapokban megjelent: sokak figyelmét kikerülte s így a Katii. Sajtóegyesület iránt érdeklődők közül sokan nem tudtak irányítást találni annak működését illetőleg. Azért jó most, hogy hiteles adatokkal lehet kimutatnunk, hogy az utóbbi két esztendő nehéz éve volt a Sajtóegyesületnek. A számok rideg beszéde győz meg bennünket, hogy a tavalyi háborús esztendőben egyáltalán nem volt módjukban nekünk segítséget nyújtani s az előbbi évben is csak nagy nehézségek közt történhetett volna meg ez. 1913 — 14-ben az egyesület elkölthető jövedelme 103,244^ K 8 fillér volt. Ebből lapok segélyezésére 75,747 K 22 fillért fordítottak, tehát a jövödelem %-ed részét. Pénztári maradék 5471 K 21 fillér volt. A többit az egyesület életének kiadásai kapták. Ezt kellőleg méltányolni különösen akkor tudjuk, ha az évi főtitkári jelentésben ismertetett Pius-Verein költségvetésével hasonlítjuk össze. A Pius-Verein az osztrák katholikusok Sajtóegyesülete. Ez évi jövödelmének csak mintegy 30—40%-át fordítja lapok segélyezésére, a többit az egyesület élete maga emészti fel. Ezt jó megjegyezniük azoknak, akik a kath. Sajtóegyesület aránylag csekély életköltségeit is sokallják és redukálni szeretnék. Az 1914—15-iki évben csak 73,600 K volt a rendelkezésre álló, tehát elkölthető összeg. Ebből lapok segélyezésére ment kb. 75%, azaz: 46,651 K 55 f., pénztári maradvány: 10,467 K, tehát majdnem kétszer annyi, mint tavaly. Hogy ezen összegek fenntartásával mit akar a központi iroda: nem tudhatjuk. De azt hisszük, hogy fontos célt szolgálnak vele, Hogy a vidéki lapokon — rajtunk is — ezeket a néhány ezreket megspórolják. A jelentésből egy-két dolgot akarunk még lapunk olvasóival közölni. Üj világ tárul fel előttünk azon sorokban, ahol az egyesület jótevőifői olvasunk. Eddig nem lehetett hallani, hogy végrendeletekben, akár csak az egyháziak is, megemlékeztek volna a Kath. Sajtóegyesületről. Tornai Kováts Imre, nyug. alistáli plébános 1913 dec. 14.-én történt halálozásával hátramaradt vagyonának jórészét: 70,000 koronát az egyesületre hagyta. A rokonoknak is jutott még 30,000 K; egyébre is jutott. De végrendeletileg gondoskodott arról, hogy a legnagyobb rész odajusson, ahol legnagyobb a szükség rája: a kath. Sajtónak. Braun Ferenc kerületi esperes hagyatékából 3000 K-át kapott; Igl Nándorné 1000 K-át rendelt hagyatékából neki. A többit nem soroljuk fel. Nem nagy összegek. De valamennyi arról tesz bizonyságot, hogy kezdi a magyarság méltányolni kath. sajtóját. S ha a pártolásnak ez a stílusa megszokik közöttünk, akkor a kath. Sajtóegyesület erős és hatalmassá lett. A háború az egyesületet eléggé sújtotta. Az anyagi kár nem érdemel említést sem azon veszteség mellett, mely munkás embereinek elvesztével érte. Huber Nándor, Freyler József dr., Szabó Albert dr., oly nevek az egyesület életében, amelyek nehezen pótolható munkaerőt jelentenek, ha elvesznek. A harctéren haltak meg. Ott is nagy ügyért és nagy lélekkel dolgoztak. Ezekhez a nevekhez csatolhatjuk Gerely Józsefét, aki a napokban halt el. Főtitkára s elmondhatjuk, hogy főharcosa volt az egyesületnek, noha hosszantartó betegsége már több, mint egy éve, hogy ágyhoz szegezte. A jövő évre nem is csináltak költségtervezetet, mivel az idők nehéz állása miatt a jövödelmek befolyása felől nem lehet ítélkezni. A közgyűlés úgy határozott, hogy csak a legszükségesebb adminisztratív kiadásokat folyósítja. Ezzel kapcsolatban nem lehetne-e saját magunk biztosítására felvetni a tervet, hogy a sajtóvasárnap eredményét visszatarthassuk a Pápa és Vidéke számára ? így, ha sokhoz nem is, de legalább egy kis összeghez bizonyosan hozzájutna lapunk. Erre pedig igen-igen nagy szüksége van már most is és ez a szükség napról-napra növekedni fog. Mátrai Guidő. IRODALOM. A németprónai származású papok. Irta és kiadja Richter Mátyás István, ciszterci r. főgimnáziumi tanár Székesfehérvárott. (Stephaneumnyomda r. t. Budapest). 1914. (1-34S old.) Richter Mátyás, aki 1865-ben született a nyitramegyei Németprónán, már évtizedek óta előszeretettel foglalkozik etnografiávalA néprajz köréből vett cikkei annak idején nagy,feltűnést keltettek a különböző helyi lapokban és szakfolyóiratokban. Kölönösen szülőföldjének népszokásait ismertette szivesen és nagy szakértelemmel, nemkülönben ritka hozzáértéssel irt a németprónaiak idegenszerű, német dialektusában hol komoly, hol meg humoros dolgokat. Legutóbb pedig szülőfalujának egy másik ugyancsak ritka speciálitása keltette fel és kötötte le irodalmi tevékenységét, az a körülmény t. i.,. hogy, mint a szóban levő könyvének Előszavában maga irja, »Németpróna polgársága nemcsak manap fordít nagy gondot jobb tehetségű fiai magasabb kiképeztetésére, hanem az önálló plébánia megalapításától.