Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-09-19 / 38. szám

1915 szeptember 19. PÁPA ÉS VIDEKE. 3. tsék lelküket minden egyes tettükbe. Ne tekintsék azt hivatásnak, amit most nagy bajjal elértek, mert nem hivatás. Mindegy, hogy mit csinálnak, nem lényeges a tett magában, de amit tesz, azt tegye szívvel. Ne legyen ebben hiúság, szórakoztatási kedv, a szokatlan újdonságnak vonzása. Nem az a legjobb ápolónő', ki legszebben tud kötözni, nem az az erős asszony, ki nyugodtan végig nézi az operációkat, gyönyörű fehér rnhában, kifestett arccal, lorgnonnal a kezében, nem — de az, ki saját szenvedéséből tanult másokkal szenvedni, ki könnyekkel tanult másokkal sirni, ki azért tesz mindent, hogy igazán segítsen, ki végre megértette az emberiséget. Nem kell az asszonyoknak tudomány, nem kell más, mint bátorság a sorssal szemben és szeretet. Legyen az egy sziv, mely künn hősiességgel, otthon pedig szeretettel dobog — a nemzet szivének hatalmas dobogása. Valami nagy családnak képzelem az otthonmaradottakat. Rokonok lesznek a szenvedésben. Egyforma emberek, kik ugyanazt érzik, ugyanazt várják, ugyanazt remélik, összefűzi őket a sors; egymásra vannak bizva, hogy egymásban keressenek vigaszt és erőt. Képződjék egyszersmint egy nagy lánc is, melynek minden egyes kis szeme, saját hatáskörében, de egész erőből megteszi a maga kötelességét. Fűződjenek egymásba azok a kis szemek azáltal, hogy egymás munkáját folytassák, de legyenek nagyon erősek, hogy valaA meghökkent cigányt észreveszik amazok s rákiáltanak: — Hé, cigány! Mi a vakarcsos langalót bámulsz úgy? — Paliska! Te vagy az? Jer ide! A cigány néhány lépést tett előre, de mintha egyszerre megtagadta volna lába a szolgálatot, a másik kerek asztalnál újra megállt. — Gyere, moré. Vagy mit csinálsz — kiáltott rá Bódis. — Hát . . . hát . . . — Mit hát..? Lábolj ide az asztalunkhoz — hivta Takó Mihály. — Hát csakugyan jók a szemeim, hogy Takó gazd'uramat itt találom ? — a vékony cigánytipus hegedűjét szorongatva hóna alatt az asztalhoz tipegett. — Oszt' mondd csak, miért nem lehetnék én itt, vagy egyátalán miért csudálkozol ezen, hogy itt vagyok ? — Izé . . . hogy is mondjam . . . — Bökd ki no! — Instálom az urat, azért, mert épen ma reggel holt hirét hallottam . . . Mán el is sirattam .. . Kzen már azután nagyot kacagott mindenki. — Nem baj, Paliska — vigasztalta Takó — most »csak azért is« rángasd vohogyan el ne szakadjon a lánc. Ne tépje el senki, ne álljon ki egy ember sem. így győzedelmesen fog lefolyni a csendes küzdelem, igy lesz megvédve, megerősítve az ország a határokon belül is. így fog képződni valami bevehetetlen erődítmény, mely büszkén kell hogy álljon — mindég, mindennel szemben — mindaddig, mig magyar ember lesz a földön. Városi közgyűlés. — 1915 szeptember 11. — Pápa város képviselőtestülete szept. 11.-én tartotta ez évi rendes közgyűlését, melyen a városi házi pénztár, közmunkaváltság, kövezetvám és vizvezeték 1916. évi költségvetését tárgyalta s azt a tanács, pénzügyi bizottság és állandó választmány csaknem tökéletesen egybehangzó javaslata alapján el is fogadta. Mintegy 40 képviselő jelenlétében folyt le a közgyűlés, melyet Mészáros Károly polgármester vezetett, aki megnyitván a közgyűlést, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte dr. Lőwy László, ifj. Eisler Mór, Sulyok József, Grátzer János és id. Szeleczky Ferenc v. képviselőket. Miután a v. főjegyző felolvasta a mult évi jegyzőkönyvet, a polgármester napirend előtt indítványozta, hogy a képviselőtestület üdvözölje a pápa-ugodi hitbizomány új birtokosát, Esterházy Jenő grófot, kérvén őt, hogy a város fejlesztésében a városi hatóságot támogatni kegyeskedjék. Az indítványt nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadták. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy Vaszary Kolos volt hercegprímás temetésén részt vett Elparentálta végül Gaál János elhunyt v. képviselőt. nódat azon az üresgyomru szárazfán, úgy mint régen — te tudod, mikor volt az . . . És a cigány szót fogadott.. Vonójával veszettül belenyúlt Mihály gazda szivébe, oda, ahová az apró-cseprő keservek szűrődnek az embereknél egybe s utat csinált neki a boros pohárig, amibe azokat társa ségítségével hosszú időre eltemette . . . Azon a három húron Paliska belejátszott a másnapba, amikor azután megunta a játékot a kámforosfejü beteg is. Haza készülődtek. Ilyen mámoros állapotban is eszükbe jutott az asszony. Takó kezdte el: — Mit szól majd a Zsuzsi? — A'bion, komám! — Sokat is ittam! — kesergett Mihály. — Soha sem iszik az ember sokat, csak eleget — próbálta vigasztalni Bódis. — Igen! Kendnek igaza lehet. De se orvos, sem patika! Pénz meg amugysem . . . Mihály, most hogy a friss szél kiszívta a mámort fejéből, kezdte bánni a legénykedést. Amaz pedig tovább beszélt: — Szent úgyse' jól mulattunk . . . — Kedves egissigükre váljék! — árulta el magát hirtelen a cigány, aki észrevétlen mászott fel a kocsira, s most ott kuporodik a saroglyán a szalmában, míg vászonbatakart hegedűje az ölében fekszik. Dr. Lővy László figyelmébe ajánlja a tanácsnak, hogy a hadikormány uj vadászzászlóaljakat állit fel, s ajánlja, hogy Pápa is igyekezzék egyet megszerezni, amit a polgármester megigért, mire áttértek a napirendre. A költségvetéseket egymásután tárgyalták és elfogadták. A házipénztár költségvetésénél figyelemreméltó felszólalások voltak a rendőrség és a köztisztaság kérdésénél. A költségvetéseket, melyeket javaslat alakjukban mult számunkban ismertettünk, elfogadván, azok 15 napig közszemlére lesznek kitéve s ellenük a vármegyéhez lehet felebbezni. A tárgysorozat többi pontjain is hamarosan átestek. A zárda és a nagytemplom közti járda még aszfaltozatlan részének, továbbá az Erzsébetliget-csatornának a Hunyady-utcáig való elkészítését hivatkozással arra, hogy a Belügyminiszter a háború alatt teendő befektetésektől a városokat eltiltotta, jobb időkre halasztották. A virilisták összeírására kiküldendő bizottság tagjaivá Saáry Lajos, dr. Kluge Endre, Steinberger Lipót és Hajnóczky Béla lettek megválasztva. Özv. Krancsákné és özv. Orbánné nyugdíjkérvényeit kedvezően intézték el. Hasonlóan végre elfogadták és teljesítették a v. tisztviselők, díjnokok és rendőrök drágasági pótlék iránti kérvényét. Néhány illetőségi ügy elintézése után a rendes őszi közgyűlést a polgármester berekesztette. = Sajtóhiba. Elnézést kérünk t. olvasóinktól, hogy mult számunkba egy sajnálatos sajtóhiba csúszott be. Az állt az újságban, hogy Kriszt Jenő Kéttornyulakon délután 2 órakor misézik. A mise ugyanis délelőtt 10 órakor volt. Ezentúl már a cigány is beleszól gyakran a társalgásba, mialatt lassan haza érnek... Mihály gazda otthon van ... A sötét szobában keresi a lámpát, amire nehezen rá is talál és meggyújtja. Az üveg kormos. Meglátszik rajta, hogy sokáig égett az éjjel . . . Várták őt haza. Elfogyván a petróleum a szobára boruló sötéttel mély álomba estek mindnyájan . . . örült, hogy alszik mindenki s így nem veszik észre hazajöttét . . . Sietve lefeküdt ő is . . . Reggel Zsuzsanna asszony meglepődve konstatálta, hogy férjeura az ágyban van és aluszik mélyen, jóizüeket horkantva úgy, amint betegsége alatt még sohasem. Amikor álmos szemhéjai felnyiltak Mihály gazdának, abban a minutában így kérdezősködött felesege: — No mit szólt az orvos kendnek ? Ez most a gazdának nagyon kényes kérdés volt. Nem is szólt rá semmit, hanem felelet helyett ásítozott és szemét dörgölte öklével. — Hát a patikaszer hol van, apjukom ? — Ejnye milyen kérdés ez megint — duruzsmolt Mihály— hát bevettem anyjukom. Már oszt' meg is gyógyított. Épen egy kicsit álmos vagyok és gyenge, de különben jól érzem magamat. Nem is fekszem tovább. •-