Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-09-12 / 37. szám

2. PAPA ES VIDEK.E 1915 szeptember 12. Nagy tudása, vonzó lelkülete emelte 85-ben mint győri gimn. igazgatót apannonhalmi főapáti székbe. Előkelő állása csak lépcső lett a legfőbb magyar papi méltósághoz: a hercegprímássághoz, melynek elnyeréséről 1891 okt. 30.-án, éppen nevenapján, értesítette gratulációjában Szapáry gróf miniszterelnök. Nemzeti létünk első évezredének alkonyán historikus lett az ország első főpapjává; kilencszáz év múlva az első bencés primás után újra a térítő szerzetesek szellemi unokája lett magyar földön Krisztus igéjének első hirdetőjévé. Méltóbban, szebben senki sem búcsúzhatott volna a letűnt ezredévtől s üdvözölhette volna az újnak pirkadó hajnalát. A gyenge szervezetű főpapnak a koronázási jubileum alkalmával prófétai erővel mondott beszéde méltónak mutatta Vaszaryt fényes hivatalára. A királyhoz és a nemzethez intézett ezen nagyszabású szózata azonban nem tudta eloszlatni a -fellegeket a magyar katholicizmus egén. Vaszarynak, a béke szelíd férfiának, meg kellett vívnia a jól ismert egyházpolitikai harcot. S szelid lelke — saját szava szerint — a tudomány és igazság fegyvereivel való küzdelmet választotta. Amit cselekedett, mindent a római szentszéknek előzetes beleegyezésével, az akkori vezető theologusoknak tudtával cselekedett. Az igazság és tudomány fegyverével vívott szellemi csatát — tudjuk — elvesztette. Millenniumi TÁRCA. Három esztendő. — Irta: Kincs István. — — Mit lóggatod fejedet, öcsém! — vert az öreg Mikó Náci az utcán egy fiatal ember vállára — olyan formád van szakasztott, mint a fiakkerlónak, mikor zabostarisznyájában kotorász. Föl a fejjel! Neki a reménységgel! Az ilyen fiataloké az élet, mint te vagy. Busulni még ráérsz hatvan éves korodban is. v — De ha egyszer némelyik emberbe korábban is beleüt a bánat, keserűség — emelte meg Kajdy Lenci azt a lekonyult fejét. — Tehát komoly baj ? Holmi adósság, böcsületszó, mi ? — No, nem egészen, — nevetett keserűen a fiatal ember — a kártya nem kenyerem. Más, sokkal nagyobb bajom van énnekem, kedves bátyámuram, — Azontúl már nincs nagy baj, édes öcsém — jelentette ki a meggyőződés fölényes hangján Mikó Ignác úr. — Hogyha a hitelezők nem szorongatnak, akkor mondass misét. Gyerekjáték már a többi. — Hátha mégse, — rázta fejét a csökönyös fiatal ember. — Bátyámuram igen nagy realista. Azért is nem érti az én bajomat. remek beszédjén, a leggyönyörűbb magyar beszédek és legáhítatosabb magyar imák egyikén, jövőbe vetett minden bizakodása mellett is, már átrezeg a csalódásnak ki nem mondott, de kiérezhető fájdalma. Az a megdöbbenés, mellyel az Istenéhez hűtlen Izrael sorsára emlékeztet, az a lelkünk mélyéig ható esdeklés, mellyel hazájáért imádkozik, mutatják lelkének felindulását. Érték Vaszaryt más csalódások is. Eredménytelen lett a katholikus autonómia ügyében kifejtett fáradozása. Megkapó társadalmi beszédei, páratlan arányú jótettei, adakozásai mellett is látnia kellett Budapestnek, az ország szívének szociális elvadulását. Testi ereje is rohamosan hanyatlott. Az ország sorsának intézői erős kézzel nyúltak bele gazdálkodásának legkényesebb ügyeibe is. Ezen okok hatása alatt lemondott méltóságáról s két év óta élt tragikus visszavonultságban füredi magányában. Legjobban fájt érzékeny lelkének, hogy le kellett egyetlen szenvedélyéről: az irgalmasság gyakorlásáról is szoknia. Hamvai már ott porlanak szeretett szülővárosának, Keszthelynek temetőjében, lelke pedig megtért Urához, ki nem az eredmények, hanem az önfeláldozó odaadás, szent törekvések szerint méri az emberek tetteit. Isten szíve szerinti, igaz ember volt. Átlátszóan tiszta lelkére, nemes alakjára hálás érzéssel gondolhat vissza minden magyar — Szóval asszony van a dologban ? — pislogatott a fiatalemberre tenger jóakarattal az öreg. Kajdy Lenci nagyot sóhajtott. Abból állott minden válasza. — No jól van öcsém — fogta karon Lencit az öreg Mikó Náci — gyere, kisérj el haza. Otthon rágyujtunk egy szivarra s amellett szépen meghányjuk-vetjük a dolgot. Azt szeretném én látni, hogy a te bajodra öcsém nem terein-e orvosság az én siffoneromban. Gyere, csak gyere! Húzni kezdte s a fiatal ember nem mert ellenkezni a tekintélyes városatyával. Kénytelen-kelletlen követte. Pár utcán végigbandukultak s azután fölkapaszkodtak egy erkélyes házban az emeletre. Mikó Náci szivart dugott szótalan barátja szájába, maga is rágyújtott. Azután, hogy egymással szemben ültek, elkezdte: — Asszonyban csalódtál, ennyi az egész. Leolvasom az ábrázatodról. Te szeretted. Eszményi lelkesedéssel csüngtél rajta, de . . . szivd öcsém a szivarodat, különben Isten uccse elalszik. Kajdy Lenci megrázkódott és erősebben kezdett pöfékelni. — Igy ni! — folyttá Mikó Ignác úr — Most már mehetünk odább. Tehát szeretted ? — Mint senki más talán még ez életben. ember, már csak azért is, mert első sorban rajta múlt, hogy vallási villongások nem lettek ünneprontóivá ezeréves jubileumunk nagyszerű Te Deumának. Y Vaszary Kolos Pápán. Komáromból Pápára helyezték. Itt 1856—1861-ig volt tanár. Egyik volt pápai tanítványa, még 45 év múlva is így ír az ő pápai tanári működéséről: »Mindnyájan rajongtunk- érte; szigorú, de igazságos és végtelenül lelkes professzor volt; kivált történeti óráinak örültünk. Gyermeki szívünket senki sem tudta olyan lelkesedésre lobbantani, mint ő; csupa láng, csupa rajongás voltunk igéi nyomán a hazáért«. De a hazafias, vallásos lélek nevelése mellett növendékei testi nevelésére is gondja volt Pápán. Akkor még rendszeres tornáról nem igen volt szó, azért felhasználta mindazon gyakorlatokat, amelyek a testedzést szolgálták. Nyáron együtt labdázott tanítványaival, télen együtt korcsolyázott s ilyenkor is mindegyikhez volt egy-egy nyájas szava, melyben benne rejlett a testedzésre való biztatás. Pápán kezdte meg irodalmi működését. Füssy Tamással együtt megindította az Ifjúsági Plutarch-ot, mely követésre méltó tulajdonságaikban mutatta be azok életrajzát, akiket az ifjúság elé lehetett állítani. Ebben a 4 évfolyamos füzetes vállalatban jelentek meg tőle az ő történeti jellemrajzai Hunyadi Jánosról, Festeticli Györgyről, Szilágyi Erzsébetről, Fejér Györgyről, stb. Keresztény szellem, hazafias hév, -pedagógiai él jellemezte ezen életrajzokat s örökbecsűek ma is az ifjúsági olvasmányok között. Azonban Pápán már nemcsak a tanári A házigazda összeráncolta homlokát sboszusan tört ki: — Hát azt gondolod, más nem tudott még tisztán, igazán szeretni ? — Annyi idealizmussal mint én, alig hiszem, hogy igy merj beszélni. A mai század olyan mint a bunda; más a szine s más a bélése. Manapság a legszebb idealizmusnak is önérdekből varrják a bélését. Látom öcsém, tekered a fejedet: kifogásom van ellene. No jó. Hadd kérdezzem hát, tudnál-e te két szép szem kedvéért három esztendeig szolgálni ? Kajdy Lency nagy szemeket meresztett a kérdezőre. Fogalma sem volt róla, hova akar ez kilyukadni azzal a kérdéssel. No, ugy-e, hogy rázod a fejedet? Mert hát ugy vedd, hogy én azt megcselekedtem. Három esztendeig szolgáltam mint gazdatiszt Kovácsy Dánielnél s összes fizetésem nem állott egyébből, mint ebéd s vacsora után egy pipa dohányból. S mégsem panaszkodtam. A világ megnevetne érte, de én boldog voltam, hogy azt a három esztendőt valakinek áldozatul hozhattam. Kovácsy Márta volt az a valaki, az uraság leánya. Hogy szép volt, azt elképzelheted. Az Úristen remekelt, mikor, megteremtette. Nem akartam szememet felemelni hozzá, de bűbája megvesztette eszemet. Futottam előle s mégis nyomában voltam min-