Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-08-15 / 33. szám

i X. évfolyam. Pápa, 1915 augusztus 15. 33. szám. PAPA ES Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Kathoükus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Kathoükus Kör. Ideigl. telelős szerkesztő: Szentgyörgfyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Nagyasszony, Boldogasszony. Most, midőn a föld feneketlen gyűlöletben forrong, ebben a borzalmas felfordulásban fényesen beigazolódott, bogy a merő anyagi kultura mennyire nem hozta meg az erősen remélt szaturnuszi aranykorszakot, mennyire nem fakadt nyomában az értékesebb, boldogabb élet aloévirága. Ellenkezőleg. A lelkek millióit szörnyen eldurvította. Mert míg a szellemet meghódította, a szemet csodálatba ejtette, addig a szívet Aeolus-barlangba zárta: gyöngéd érzéseit, meglátó erejét, az életet átható ideáljait mind megsemmisítette. Pedig csak annak az életébe költözik összhang és béke, aki nemcsak tudománnyal, de ethikával és esztétikával is töltekezik lelkében, akinek szívétlelkét mélyes-mélyig finomságok, gyöngéd, uri vonások töltik be. És az öntudatos kath. magyar lélekben nincs gyöngédebb vonás, nincs úribb erezet, mint az a bájos viszony, amely Szűz Máriához fűzi. Mihelyt a kereszténység isteni napja fölvirradt fölötte, előkelő természetéből kifolyólag nyomban megsejtette, hogy sehol jobb helye nem lehet, mint ha az Istenanya térdére ül, mert azesetre bizton szemtől szembe találja magát az Ur Jézussal. Hogy a szív elevenében nyíljék a Mária-tisztelet illatos virága s a hozzá való rendíthetetlen ragaszkodás mennyei rózsája, erre oktatta a nemes szülő hős gyermekét, a század a századot. Sz. Gellért, csanádi püspök és vértanú élettörténetében olvassuk: »Szent Gellért tanácsának ;r.:ésétől akkoron kele fel, bogy a Szűz Máriát e Magyarországon Bódogasszonynak avagy Nagyasszonynak hívnák«. A magyar nemzet bölcsőjénél ott találkozunk már azzal az édes névvel, amely alatt a nemzet évszázadokon keresztül az idők végéig tisztelni fogja a teremtés remekét, a kegyelem csodáját, Szűz Máriát. Együtt is volt a nemzettel azuros napjaiban úgy, mint kínos éjszakáiban. Ott volt a csaták förgetegében, mikor százezreiket zúdították fel ellenünk a legnagyobb hatalmak, kezdve a kétszinü görögöktől a vad tatárok, a rajongó törökök s az ellenséges érzülettel telített szlávokig; ott van a mostani orosz—talián verésben is segítő erejével, istenanyai pártfogásával, a romokon kesergő árvák és özvegyek szenvedéseinek éjjelében kiszenvedett lelkének kiapadhatatlan vigaszbalzsamával . . . A kath. Egyház azért szentel napokat az O tiszteletére, hogy aki az élet szerzőjének anyja, az legyen életünk fenséges ereje, pártfogója, vezető ideálja és útja a szív közvetlen jóságát sugárzó uri, napsugaras, kulturlelkek Táborhegyére. Következéskép Szűz Mária követésével, másolásával tudjuk leginkább az életet önmagunknak és másoknak nagy stílusúvá, kellemessé varázsolni. Mert szent igaz, hogy társadalmunknak, környezetünknek csak úgy válunk hasznos tagjaivá, ha az értelem eleven erejével TÁRCA. Nemzeti fogadalmi templom. — Irta: Samassa Désy Annie. — Kilencszáz éve annak, hogy állami létünk megalapozója, akinek felkent homlokát a magyar szent korona először övezte, akkor, amikor szent és sérthetetlen életére az orgyilok akart lecsapni, Szent Pál szavaival így kiáltott fel: »Ha Isten velem, ki ellenem?« És a fegyver kihullott a gyilkos kezéből, aki bűnbánatot esdve, térdre borult. Egy ember, egy ellenség akart első szent királyunk életére törni. De ő, Istennek nevével, lefegyverezte azt. Ma az ellenségek milliói csaknem tűzgyűrűbe szorítják nemzetünket. És felkent királyunknak homlokán a korona töviskoszorú, amelynek szúrásait a nemzet sebei okozzák. De velünk van az Isten. A magyarok Istene, aki látva a magyarok évezredes küzdelmét, évezredes hitét, a magyar szent korona töviseit babérokká változtatja át és új győzelmek dicsőség-fényének sugarait szórja majd reá. A magyarok Istene a magyar koronára, a magyarok királyára, tejjel-mézzel folyó, bős vérrel áztatott országára. Az Isten, akinek keze Szent István király óta megóvta a nemzetet. Az Isten, akinek nevével sokkal gyakrabban találkozunk azóta, amióta a világháború vérdrámája lángbaborította csaknem egész Európát. Mert a világháború tizenkettedik hónapjában minden kétséget kizárólag megállapítható, hogy a tömegek lelkében mélyen gyökerezik az eleven istenhit. Az, amelyik a békében elszunnyadni látszott, de a félrevert harangok első ütéseire, mint komoly és mélységes vallásosság újra az előtérbe lépett. Ha nem mindenkinél, de nagyon sókaknái. Amikor Isten segítségét, Isten oltalmát mindenki kéri, a hadvezér és a sorkatona, a trónoknak ura és a nemzetek koldusa, akkor talán mi sem áll olyan közel a nemzet lelkéhez, .nint az a kővé vált gondolat, mint az a templommá vált ima, amelyet nemzeti fogadalmi templomnak nevezhetnénk el. Hogy az eszme hol született meg, egy meleg asszonyszívben, egy anyának a könynyében, vagy az egész nemzet lelkében úgy, mint ahogy a tavasz megtermi az ibolyát, a szeretet az imát, — az egyre megy. Az eszme felébredt. Az eszme elhangzott. A mag el van vetve és életet kér, mert az élethez joga van Sőt mi több, az életnek van szüksége reá. A hősöknek, a költőknek szobrokat állítanak. A művészeteknek csarnokokat építenek. A harcosokra csillag- és babéreső hull. Csak Isten ne részesüljön látható jelében a győzelemnek, amelyet az O segítségétől vá-. runk? Várunk, kérünk, remélünk? A háború emlékét, amelynek lelke most tisztító orkánként bömböl végig a földön, vérözönében annyi színaranyat és annyi salakot vet napvilágra, — igen, a háború emlékét lehetne-e méltóbb és maradandóbb módon megörökíteni, mint egy kővé vált