Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-07-25 / 30. szám

1915 július 25. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. előre ráterelje a tervbe vett interpellációra s annak okára. A drágasági pótlékot nem szavazták meg, az interpelláció sem pukkadt akkorát, mint aminőt pukkadhatott volna, de míg mindezeknek a végére értek, bát napnyugta lett. A közgyűlés lefolyásáról rövidre fogott referádánk ez: Megnyitás. Mészáros Károly polgármester egészen pontosan 3 órakor megnyitotta a rendkívüli közgyűlést és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte dr. Lőwy László, Becsey Ferenc, Grátzer János, Molnár István és Lie. Rácz Kálmán v. képviselőket. A szabadságon levő főjegyző helyett Szokoly Viktor aljegyző vezette a jegyzőkönyvet s ugyancsak az aljegyző olvasta fel a mult ülés jegyzőkönyvét is, illetve csak belekezdett és Kemény Béla v. tanácsos folytatta. Napirend előtt. Mészáros Károly polgármester bejelentette, hogy gróf Esterházy Pál, városunk első polgára junius 26.-án az északi harctéren hősi halált halt. A halál hirére kitüzette a városházára a gyászlobogót, táviratilag kifejezte a város közönségének részvétét a családnak, a ravatalra elhelyezte a város koszorúját és a tanács, illetve képviselete élén részt vett a gyászistentiszteleten, úgyszintén a nagygannai temetésen. Midőn ezen bejelentések tudomásul vételét kérte, indítványozta, hogy a gróf hősi halálát és dicső emlékét a mai közgyűlés jegyzőkönyvében örökítsék meg, s hogy az özvegyet a közgyűlés részvétfelirattal keresse fel. A közgyűlés a bejelentést egyhangúlag tudomásul vette, illetve az indítványokat elfogadta. Bejelentette továbbá, bogy a belügyminiszter jóváhagyta a v. nyugdíjszabályzatot. A rendőrök és napidíjasokra vonatkozó szabályzatot legközelebb a közgyűlés elé hozza. Tudomásul szolgált. Győri Gyula azt az interpellációt intézi a polgármesterhez, hogy Révész Arnold, v. főmérnök vesztegetési ügyében, melyből néhány iratot felolvasott, hogy áll a dolog ? Igaz-e, hogy a tanács a főmérnököt, míg dolgát a biróság előtt nem hozza rendbe, kitiltotta a tanácsülésből. Kérdi, mit tett a polgármester eddig, mert hogy nem sietett az ügy elintézésével, az már előtte bizonyos; mit szándékozik tenni? Végül a tanács fentartja-e határozatát a kitiltást illetőleg? Mészáros Károly polgármester szerint ez ügyben a fegyelmi megindult, befejeződött, az ítéletet azonban, miután a polgármester mint tanú szerepelt, az alispán fogja kimondani. Az ítélet jogerőssége után jön még a tanács határozathozatala ez ügyben. A választ tudomásul vették. Acs Ferenc amiatt interpellál, hogy az Alsóvárostól a Felsővároson át a gyepmesteri telepig húzódó vízlevezető árok betömődött s vizáradást okoz, ami a kertészetre nagy kárral jár. A polgármester megígéri, hogy amint a közmunkákra kért 30 orosz fogoly megérkezik, az lesz az első dolog, amit végeztet velők. Tudomásul szolgál. Fischer Gyula kéri és indítványozza, hogy a tárgysorozat első és hatodik pontját együtt tárgyalják. Elfogadták az indítványt. Napirend. A polgármesterek orsz. egyesületének állandó bizottsága a közélelmezés javítása tárgyában tett javaslatát, valamint az élelmiszerek árának mérséklése tárgyában tett javaslatot a tanács előterjesztvén, először Győri Gyula vadhússzék felállítását s a piaci rend szigorítását kérte, Fischer Gyula az árszabály revízióját és a húskivitel eltiltását sürgette (a mi álláspontunk volt, Szerk.), Becsey Ferenc a várősi zöldségkertről és a zsirbiztosításról beszélt, dr. Antal Géza a városi intézkedéseknek a vidékkel, a járással való összeegyeztetését, ez ügyben a járási főszolgabírónak hasonló eljárásra való felkérését indítványozta, dr. Kende Ádám azonban azt javasolta, hogy az első javaslat fölött térjenek napirendre, a másodikat adják ki a rendőrkapitánynak. Így is határozott azután a közgyűlés. A népkonyhánál felmerült 1056 K hiány megtérítését névszerinti szavazás útján egyhangúlag vállalta a közgyűlés. A kolera elleni védekezésre 5000 K-t ugyancsak névszerinti szavazással szintén egyhangúlag megszavazta. A közélelmezési bizottságnak az aug. 15.-ig tartó mandátumot további intézkedésig meghosszabbították. Keresztes Ferenc járásbirónak a városnak a Török Bálint-utcában levő bérházában egy emeleti kisebb lakást 3 évre évi 840 K-ért bérbeadták. Ugyancsak bérbeadták 3 évre Hajnóczky Bélának a Woyta-féle házban eddig bírt lakást évi 1500 K-ért. hazaérve, bevezetni próbálták az istállóba őket. Az esti szellő nem járt olyan gyorsan, mint amilyen hamar hire ment a különös eseménynek.Tanácsoltak sokfélét a jelenlévő emberek. Akadt olyan, aki szemét kötötte be a sárgáknak, a másik lábaikra szalmát csavart, a harmadik más egyebet próbált, hasztalanul. — Boszorkányság van a dologban — vetette közbe egy öreg anyóka. A többi asszony pedig rásütötte, hogy itt csak az elvégi javasasszony tud segíteni. Meghívását ajánlották. Rögtön, vagy három staféta is loholt érte . . . Ircsikné — így hivták — valahonnét messze idegenből szakadt ide a bakonyi faluba, ezelőtt körülbelül harminc évvel. Hogy mikor, azt pontosan még a legjobb emlékezőtehetséggel rendelkező öreg emberek sem bírják megmondani. Azelőtt hol lakott, mely tájon, azt ő maga nem árulta el senkinek. Követelni, nem követelhették tőle, hogy megmondja, így hát békén hagyták. Különben egész lényét nagy titokzatosság fonta körül. Itt, kenyere jórészét a javaslásból szerezte meg évről-évre. Amikor a küldöncök megérkeztek, az öreg asszony éppen harmincnyolc éves lúdját — egyetlen büszkeségét — etette a tornácon. Mindenki előtt emlegette, akárhánypuha, húsféle csomóval a félszerben lévő egyik szekér rúdját — amit mindennap használnak — és annak több részét kenegette szorgalmasan. — Pista, fogj be — kiáltott Borcsa apja a pitvarból. A béresgyerek, akinek ez a parancs szól, a kút körül lődörög s kora reggel lévén még, nehezen bírja kidörgölni az álmot szeméből, pedig ugyancsak rajta van! Ez okból most mosdik felkelés óta ^harmadszor. A fiu, úgy ahogy van, vizesen beszalad az istállóba, a parancs szerint a sárgákat elővezeti és befogni készül. Álmosan, mint valami fáradt gépezet cammog a kocsi felé s nem veszi észre, hogy a két angol-félvérfajta orrlyukát kitágítva, ugyancsak szimatolva nyújtja előre fejét a rúd felé. Egykettőt ugranak, amivel kiszabadítják magukat a kézből, a gyerek ezzel a rántással a földre esik, ott kitakarodik az álom a szeméből a rámülettől és a sárgák visszafutnak az istállóba. — Mit csinálsz a lovakkal hékás? — kérdezi Sárándi gazda — már befogni sem tudod őket ? Hagyd ! Szelídek azok, mint a kezesbárányok. Látom, ma nekem kell befogni ... A béresgyerek a fal mellé húzódott s ott tapogatta ütődött csontjait, míg gazdája újra elővezeti a makrancos paripákat. Ő sem járt különben. A lovak okulva az előbbi tapasztalatukon, erősen ficánkoltak s ráadásul, ha Sárándi uram meg nem ugrik, hamarosan patáik alá került volna. Mit volt tenni, mint a másik kocsiba fogni be. Ferenc gazda nem birván megérteni mi ütött az állatokba, ez az eset egész nap ott motoszkált a fejében. Izzó nap hevében dolgozott mindenki a határban. Otthon csak a betegek, öregek és az apró gyermekek vannak a ház körül. De nagyon sok házban még ezekből sem voltak s így üressen állt a legtöbb porta. Hertelendiéknél és a Sárándi családnál ugyanúgy volt. Még a kapukat sem csukták be, mert nem látták soha annak szükségességét. A faluban nagyon jó emberek laknak, akik sohasem nyúltak a máséhoz. Idegen, rosszhajlamú ember pedig kevés fordúlt meg a környéken, mivel nagyon kiesett a hely az utforgalomból. Ezen a napon Mátyás a ház végében settenkedett. Könnyű volt néki bejutni a szomszéd udvarra ilyen körülmények között. Most meg az istálló ajtónál sürgött-forgott. Kifogyhatatlan volt a ravaszságban ez a szerelmes legény, annyi bizonyos. Nagy számítással, terv szerint dolgozott. Lett is nagy riadalom s babonás félelem lepte meg az együgyüeket. Este összecsődült a nép. A lovak rúgtak, haraptak, amikor a mezőről