Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-07-11 / 28. szám

X. évfolyam. Pápa, 1915 július ix. 28. szám. P P Szépirodalmi, közgazdaság és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Ideigl. telelös szerkesztő: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Gróf Esterházy Pál, huszárkapitány, hősi halálára. / I. Az eskető oltár előtt. Oltár előtt a menyasszony, Habfátyollal letakarva. S odalép a vőlegénye: »Isten őtet úgy segélje S magyaroknak Nagyasszonya, Hogy e szeretett aráját Soha, soha el nem hagyja. Soha, soha el nem hagyja, Míg csak szíve egyet dobban!« Az oltáron a sok gyertya Fénye reszket, lángja lobban. Fönn a karban ének csendül, Szárnyat öltő, zengő ének: »Óvja őket védő karja A Kegyelmek Istenének!« Oda künn tél . . . Benn két szívben Tavasz lágy fuvalma szállá, Szép virágok, ifjú álmok Fakadoztak a nyomába . . . Szép virágok, ifjú álmok Hej! de gyorsan elmulátok. Boldog napok, röpke évek! Jaj! de hamar eltünétek! II. A Haza oltára előtt. Oltáron áll a Menyasszony, Szívünk oltárán a haza. Menyasszony is, meg anya is, Mindnyájunknak édes anyja. S ezt az anyát megrohanja A fél világ bűne, népe. Látja ezt az ifjú főúr És felbuzog ősi vére . . Szive gyullad, arca lángol S ősi kardját leakassza. S félelmetes buzogányát Esküvésre tartja karja: »Szivem örök szerelme Tied, Én ifjú Hitvesem! Hazám! drága Hazám Neked Éltemet szentelem! Lelkemet meg Te fogadd el Kegyelmes Istenem!« Felszállott az eskü hangja, Fel egész a magas égbe . . . . S válaszul rá Amen-t monda A sok csillag rezgő fénye. III. A Hősök oltára. Sikoltoz a kürtszó: Huszárok előre! Es rohannak ~ LLcCí-ek, Anyjuk védelmére. Elül kapitányuk: A hős Esterházy. Mint atyjukat, úgy követik Daliás huszári. Vitéz karja acél, A szíve oroszlán. Tudja, hogy a Haza sorsa Függ a hősök kardján. »Fiaim! előre!« S mint a szélvész mennek Neki a legszebb Halálnak S örök Dicsőségnek. A mi nagy Hősünkért Leszállt mind a kettő . . . Vaskeresztjéről hiányzott Még a piros ékkő. Azért őt a Halál A szívén csókolta. S rögtön kinyílt csókja helyén A legszebb vérrózsa. Leroskad a Haza Rózsás vőlegénye. Arany kalász, tarka virág Hajolnak föléje. Föléje hajolnak, De nem veszi észre .... Haza felé száll a lelke, A nagy messzeségbe. Fölemeli fejét, Elnéz messze... messze. .. Mintha otthon Valakitől Búcsúzni szeretne S íme! már meglátta, Mert suttog az ajka . . . S üdvözültek mosolygása Jelenik meg rajta. Talán azt susogja: »Soha el nem hagyja, Vagy, ha el is, nem örökre — A viszontlátásra!« Megcsendül a harang Szombati imára . . . S száll az égbe a haldokló Ave Mariá-ja. Arcát csókolgatják A mező virági . . . S dicskoszorút fonnak Köré A napnak sugári. Í S felszáll a lelke Boldogok hónába, Ahol őt már őseinek Fényes serge várja. Leborulnak minden Az Úrnak elébe »0 fogadd be imájukat Nagy Ur Isten 1 ó jó Isten! Szíved kegyelmébe!« * '* * Elment, de hős emléke A Haza oltárán örökre él . . . S egy nemzet fog hálaáldozattal ide járni, Amíg dobog szíve s míg mozdul benne ér. Neki örök fény és dicsőség, De gyász jutott nekünk. Mily jó, hogy az imádságban Vigaszt kereshetünk. Németh Gyula. Lapunk mai száma 10 oldal.