Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-07-04 / 27. szám

X. évfolyam. Pápa, 19x5 július 4. 27. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági é** társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Ideigl. teielös szerKesztö: Szentgyörgyi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóezky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. In memóriám. Hatalmas tölgyről, amelynek gyökérzete évszázadok rétegein tör át, friss, életerős, fiatal ágat tört le a vihar. A veszteségi lajstromba, ebbe a szomorú kötetbe, amelybe hideg statisztikával, kegyetlen rövidséggel megrázó tragédiákat rovogatnak napról-napra, belekerült az Esterházy-név. A hétfő esti harangzúgást nem fogom elfelejteni. A vár ormáról szomorúan lecsüngő gyászlobogót sem. Megkövült impresszóim maradnak: szomorú meghatódott, de szomorúságukban is fölemelő emlékei egy fiatal életnek, amelynek jóságos szív volt a hordozója, amelyen sok, igen sok volt a már bimbózó, kifeslő remény . . . Mindig fájó föladat gyászkeretbe szőni egy-egy nevet. Fájó, különösen akkor, mikor fiatal, alkotni vágyó erőktől feszülő élet fut bele a gyászkeretbe. De sohasem oly fájó, mint mikor letört, a halál kegyetlen érintésétől elhervadt remények borítják el a gyászkeretet. Pedig mi reméltünk. Reméltünk, mert mind sűrűbben éreztük ennek a most már kihűlt szívnék melegét, örült a lelkünk, mikor láttuk, mint nő egyre a kör, mint tolódnak ki egyre a korlátok, amelyeken belül munkálkodott, dolgozott, mint verődik ki mindegyre jobban, erősebben nemes, jóságos lelkén az ős Esterházy-vonás: az izzó, mélységes vallásossággal átszőtt hazaszeretet. A szó legnemesebb értelmében lendülő élet tört ketté: ez a mi gyászunk szomorú fokozója. Fáj ez a korai lenyugvás, de miért tagadnék, hogy szomorúságában is szép volt. Érezzük, hogy ez a fiatal élet oltáron lobbant el, amelyhez hazaszeretete vezette. Mikor majd a nemzet Pantheonjába helyezi ezeknek a nagy napoknak hőseit, ennek a százada élén küzdő, rohamokat vezető mágnás huszártisztnek ott lesz a helye az első sorokban. Mélységes gyászunkban is büszkén, szomorúságukban fölmagasztosúlt érzelmekkel várjuk a mi halott Hősünket, aki magas rangjának előnyeit abban találta, hogy a legelső sorban küzdjön. Szép volt ez a halál, önmagát fölemésztő föllobbanása a hazáját tettekkel szerető szívnek: ez a mi nagy gyászunk enyhítője . . . Áldozatos, nagy hazaszeretetének követői, emlékének imádságos őrzői mi leszünk, babért, örök nyugodalmat adjon az Ur . . . S akinek sebe mélyebb, fájóbb a mienkénél is, aki nálunknál is többet vesztett, keressen s találjon ugyanott vigaszt, enyhet, ahol mi . . . Blazovich Jákó.