Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-06-06 / 23. szám
1915 áprili s 3. pápa és vidéke 3 . Mária-leányok szülői és testvérei közül sokan, ott láttuk azokat is, akiket a Mária-leányok egyesülete iránti tisztelet vitt oda. Szentgyörgyi Erzsébet ügyesen megírt prológját Arany Mariska szavalta el kedvesen. Utána kellemesen hangzott a Szűz Máriához intézett gyönyörű ének »Téged áldjon«, melyeta Mária-egvlet tagjai lelkük szeretetének melegségével énekeltek. Tomor Árkádnak szép költeménye: »Szűz Mária« szerepelt a programm 3. pontján. A csodálkozás erényein, a felbuzdulás követésére, a gyermeki bizalom Abban, aki kétszeresen Anyánk, főleg e nehéz időkben, egészen átjárták a szavaló Brukker Vilma lelkét és hatották meg a mi lelkünket is, midőn a szép szavakat hallottuk. Kiemelkedő pontja volt a műsornak Váradinak »A szent látomány« c. melodrámája, melyet művésziesen adott elő Lengyel Rafaella III. éves képzős. A szép és kedves énekeket a IV-ed é. képzősök énekelték, a kíséret remek volt. Utána az egylet igazgatója fejtegette a Mária-leányok életének módját. Az imában való buzgólkodás, a kegyelmeknek bőséges megnyerése és felhasználása, Szűz Mária erényeinek buzgó utánzása, az utánzás segédeszközeinek elsajátítása, a felebaráti szeretet kitartó gyakorlása azok, amik minden Márialeány életében sokszor előfordulnak, a Mária-leényoknak sokszor szereznek boldogságot és lelki örömet. Midőn a jubileumi ünnepen összejöttek, nem önmagukat akarják ünnepelni, hanem a Boldogságos Szüzet, azt az édes Anyát, aki gondot viselt reájuk és igen sok jót tett velük. Azért nem emlegetik az ötven év történetét, azért nem emlegetik azok jóságát, akik velük vesződtek, hanem áldják az ő édes Anyjukat, aki iránt érzett hála nemcsak azért támad lelkükben, mert velük jót tett a Szent Szűz, hanem azért is, mert ötven éven keresztül az ő testvéreik is igen sok jóban részesültek. A hála adta ajkukra az ígéretet, hogy minden erővel, egész szeretettel fognak mindenkor ragaszkodni a szent Szűzhöz. Amit az igazgató fejtegetett, azt mutatta be az életből ellesve a következő pont: »Mária gyermeke« (Allegória). A Szent Szűznek tett Ígérete után Róza megkapja a Csodás érmet, amelynek viselése szent és jótékonysággal teljes életre bírja őt és szerzi meg számára a mennyei boldogságot. A nehéz szerepekben igazán kedvesen és ügyesen játszottak a Mária-leányok. A Szent Szűzhöz való ragaszkodás Francz Erzsi szereplésében igen szépen nyilvánult meg. Kedves volt a Boldogságos Szűz szerepét és az őrangyal pártfogását bemutató Farkas Julia és Keliár Erzsébet. Ügyesek voltak a maguk feladatának hű megoldásában Téringer Mariska, Tóth Teréz és Ondó Anna. Hűen játszotta a beteg szerepét Takács Teréz és megható volt a beteg anyáról gondoskodó és érte aggódó Hegyi Teréz. Sokaknak szemében jelent meg könny, midőn az utolsó képben a Mária-leány megdicsőülését láttuk, amint a Szent Szűz és az Úr Jézus (akit Némelh Julia mintázott) a bájos kis angyaloktól körülvéve fogadják őt a dicsőségbe. Legyen feledhetetlen e kedves tinnep úgy a Mária-leányokra, akiket buzAzután gyors egymásutánban egy egész csomó kép. Feri bácsi kedves gondossággal jegyezte fel, mikor van a feleségem születése, nevenapja, mikor van a házasságunk évfordulója. Húsvétra jött egy kép, tojásból kikelt nyúllal. Néha már minden alkalom nélkül, csak azzal a hízelgő megjegyzéssel: »Tudom, hogy ti műértők vagytok«. Minden kép érkezése után aggodalmasabb arccal nézett rám a feleségem: — Mi lesz ennek a vége ? Feri bácsi nem gondol a szűk pesti lakásra. — A szűk pesti spájzra! — tettem hozzá. — Minek köszönted meg olyan szépen az első képet ? — fordult hozzám a feleségem. — Te vagy az oka. A nimfákkal még csak megbirkóztunk volna! Szóval én voltam a hibás. — Jó — feleltem. — Ezt a képet egyáltalán nem köszönöm meg. Meg se mukkanok. A feleségem arca erre hirtelen elszomorodott. — Ezt még se tehetjük. Szegény, jó Feri bácsi. Gondolj arra, hogy engem a karján hordott. Én azonban erős akartam maradni. — Nem és nem. Talán beszünteti a képküldözést az öreg. Nemhogy barackot küldene. A feleségem sóhajtott. •— Bizony most is két korona kilója. De ő a barackot is csak festve küldi. Rámnézett, hozzám simult s gyengéden kérlelt: — De azért írj neki. — Megmondtam, hogy nem — feleltem szigorúan. Az asszony vállat vont. Harmadnapra Feri bácsitól levél érkezett a feleségem nevére. A feleségem dugdosta előlem, de láttam, hogy szörnyen meg van ijedve. Végre sikerült megkaparítanom a levelet. Feri bácsi írt. A feleségem levelére válaszolt. Boldog volt, hogy legutóbbi képe úgy tetszett neki. Hálából azt ígéri, hogy egy otthon levő fényképe után megfesti az arcképét s ezt »személyesen« hozza fel. »Ide-oda az az utálatos Pest, már csak megnézlek benneteket és a képeimet!« Elsápadtam. A feleségem elé tartottam a levelet s bosszúsan rászóltam: — Ezt te csináltad! Az asszony pityeregve válaszolt: — Hát mit tegyek ? Ölj meg. Végigsimítottam a homlokom. — Ez borzasztó — suttogtam magam elé. — Egy reménységünk volt, hogy nem jön fel soha Pestre s most beállít. Azután hirtelen dacos bátorság fogottéi. — Nem bánom! Hát csak hadd jöjjön az öreg. Egyszer meg kell tudnia az igadítson fokozott szeretetre boldogságos Szűz iránt, mint a nagy számban összegyűlt vendégek számára, akiknek lelkében ezáltal is fokozódjék a szeretet a jubiláló egyesület és annak édes Anyja iránt. így folyt le a jubileum. Fényesen, ünnepélyesen! Vajha ebből is sok jó fakadna! * A műsort kevés változtatással csütörtökön délután a sebesült katonák számára újból előadták. Ég felé. - Kosa Rezső verseskönyve. — (Ára 2 korona). A magyar költészetet mindenkor a vallásos és hazafias érzés hatotta át; e két magasztos érzelmet kapta a magyar költő elődeitől s a mult hagyományaihoz ragaszkodva, bele is vitte mindkettőt verseibe. A jelen század elején, mintha lanyhult volna e ragaszkodás; előretörtető, szilaj pegazuson száguldó fiatal óriások ósdiaknak találták ez eszméket s örök emberi érzelmek gyanánt olyanokat állítottak elénk, melyek nekünk idegenek voltak. Kozmopolitákká, a test rabjaivá akartak bennünket tenni s nem egy közülünk megörült az új, veszedelmes áramlatnak, mint a nemesi család utolsó sarja, ki hagyományoktól megszentelt ősi birtokát csillogó aranyakra váltja. A világháború e téren is tisztító viharként hatott. Megtanított bennünket a hazafias, a nemzeti érzés szítására, hiszen a nyugati eszmék magvetői is ellenünk törtek; megtanított bennünket a vallás kultuszára, amely nélkül nincsen igazi érték, nincsen zat! Valamikor csak meg kell tudni, hogy kontár! A feleségem ijedten nézett rám: — És ezt mi tőlünk tudja meg? Majd elhalkult hangon folytatta: — Mit gondolsz kérlek . . . Alapjában szeretem Feri bácsit... És te is szereted ... Sok kellemes pillanatot szerzett nekünk. Azután ott nálunk, a környezetében hízelegnek neki... Megbocsátják azt akis gyengéjét... Mi ne bocsássuk meg neki? Miért? Azért, mert tudjuk, hogy rosszak a képei? Hát éppen ezért. — No jó — feleltem indulatosan —, de idejön. Bejön a lakásunkba. Mit csináljak én akkor a képeivel? Bevezessem a spájzba? — Nem. Arra a pár napra, míg itt lesz, berakjuk a képeket a lakásba. Azután úgyse jön többé hozzánk. Szelíden, kérőn nézett rám, amint folytatta: — Ennyi gyengédséggel tartozunk neki. — Jó. Nem bánom. Legyen két napig festékes bolt a lakásom. Néhány hét múlva Feri bácsi megírta, hogy mikor érkezik. Egész felfordulás volt a lakásban. A »Nimfák« a nappali egész falát elfoglalták. Az ebédlő falára felaggattuk a csendéleteket. A merev, viaszszínű almákat, körtéket és kemény kalarábékat. A nappali szobánkba még egy görbelábú Amor is került,
