Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-05-23 / 21. szám

4. hitükben szerencsétlenségnek tartják, ha pap­pal találkoznak. Tovább mentem és remegő szívvel mondtam magamban: íme ezt cselekszi a háborúban az Isten! A nagykörúton jártam. Egyszer csak nótát hallok. Népfölkelők jöttek. Nagy tömeg kisérte őket a vasúthoz. A járdákon megálltak a járókelők: férfiak, asszonyok kendőik után nyúltak, sírtak, zokogtak. Mi hatotta meg annyira okét? A hadsorok között az apákkal egy sorban léptek tíz, tizenkét éves fiaik, kik, hogy apjuk terhén könnyítsenek, vitték he­lyettük a puskát. íme, ezt cselekszi a hábo­rúban az Isten! Megindítja a fiak szívét és megtölti a szülők iránti szeretettel. Mit cselekszik a háborúban az Isten? Kereszteket oszt szét. Ő osztja az özvegység, az árvaság, a nélkülözés, a sebek, megvakulás megcsonkítás, örökös koldusság és a halál keresztjét. Csak egy keresztet nem oszt az Isten: az aranykeresztet. Ezt mások oszto­gatják. Ha ezt is az Isten osztaná, száz közül kilencvenkilencet magyar katonának adna... Nagy időket élünk, hősök raja támadt, így óvja meg Isten mi magyar hazánkat!... Nem folytatom tovább. Aki még ezek után is arra kíváncsi, hogy mit csinál a há­borúban az Isten, az nézzen a saját lelkébe és megtudja . . . Átmegy a világon. Hatal­masokat sújt porba. Elveket zúz pozdorjává. Trónokat recsegtet és forgat fel. Új szíveket formál. Nemzeteket idéz maga elé, hogy meg­fedje őket a bűnről, az igazságról és Ítéletről... Nagy időket élünk! Míg kint dörögnek az ágyúk, bent, a lelkek mélyén, Isten járja a világot! — Ilyentormán a meghalást el kell halasztanom legalább addig, míg valami jóra­való virrasztót találok — mondá rezignált hangon. Reggelre kelve Mary lejött az emeletről és megállt hallgatózni a betegszoba ajtajában. Hallott pediglen bévülről mély lélegzetvéte­leket. Nem zavarom őket, — gondolta — hadd aludják ki magukat. Csak mikor a reg­gelivel elkészült, akkor nyitott be. A lát­ványra, ami eléje tárult, még a száját is nyitva felejtette. Cephas Blake, a virrasztó, az ágyon feküdt egész öltözetesen, apja pedig békességesen szundikált a karosszékben. — Hát jobban vagy atyám — kiáltott a betegnek. Az öreg fölugrott és mikor meglátta eányát, mosolygott. — Amint látod, jobban érzem maga­mat. Eleget aludtam, de még többet alud­hattam volna, ha Cephas nem hortyog oly hatalmasan. Kapunk reggelit? — Az asztalon van, csak jöjj. — Várj, előbb fölkeltem a virrasztót. Odament Cephashoz, megrázta emberül és a fülébe harsogta: — Ébredj Cephas, megvirradt. Regge­lizünk. Neked is jót tesz ilyen kemény vir­rasztás után. pápa és vidéke V/árosi közgyűlés. — 1916 május 17. — Rövid ötnegyedórás rendkívüli köz­gyűlése volt a hét első napján Pápa város képviselőtestületének. Talán ennyi ideig sem tartott volna, ha annyi interpellációval nem halmozták volna el a polgármestert. A napirend letárgyalása várakozás ellenére elég si­mán ment, sőt éppen ott volt a leg­hosszabb felszólalás, ahol azt senki sem sejtette volna. Igaz, hogy ennek alapján egyhangúlag elvetették az állandó vá­lasztmány és v. tanács javaslatát. Az érdeklődés egyebekben nem volt valami túlságos nagynak mondható. A megnyitáskor tán 15—20 képviselő volt jelen, s ez a szám, mikor a tár­gyalás folyamán legmagasabbra rúgott, sem érte el a 40-et. Az interpellációkban különösen a háború okozta közélelmezési bajok ke­rültek szóba. Nem csoda, hiszen beszélni lehet azokról akármennyit, — de az a baj éppen, hogy segíteni nem lehet a bajokon. A részletekről ezeket közölhetjük: Megnyitás. Mészáros Károly, polgármester pont 3 órakor elfoglalta az elnöki széket és üdvözölve a megjelenteket, a közgyűlést megnyitotta, majd pedig a jelen ülésről felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére fel­kérte Lőwy László dr., Kristóffy Gyula, Szeleczky Ferenc, Becsey Ferenc és Ács Ferenc v. képviselőket. Csoknyay Károly, v. főjegyző fel­olvassa a mult közgyűlés jegyzőkönyvét. Napirend előtt. Mészáros Károly, polgármester be­jelenti, hogy Marton Antal választott városi képviselő 1 1914 március 19.-én elhalálozott és indítványozza, hogy em­léke a jegyzőkönyvben megörökíttessék, a képviselőtestület részvéte pedig a gyászoló családnak tudtul adassék. Az indítványt egyhangúlag elfogadta a köz­gyűlés. Becsey Ferenc a közélelmezési mi­zériákról interpellál. Elmondja, sőt egy magával hozott és a tanács asztalára helyezett »hadi«-kenyérdarabbal illusz­trálja, hogy a hatósági lisztből készült kenyér élvezhetetlen. Ma egy 4—5 kilós kenyér 3 koronájába van a szegény embernek és még csak nem is élvez­heti. A helytelen keveréssel a liszt csak elpazarlódik, de nem lesz felélve. Szinte kár akkor kiadni a lisztet, mert kárba vész, ha nem fogyasztható el. Jobb lisztet kér. Mészáros Károly polgármester ki­jelenti, hogy a nehezményezett liszt­készlet már elfogyott, néhány nap múlva már az új lisztből élünk, mely úgy minőség, mint mennyiség tekintetében jobb lesz és meg fogja szüntetni a liszt­1915 május 23. 1 — .—. mizériákat. Ami pedig a bemutatott kenyeret illeti, kéri Hajnóczky Béla v. képviselőt, hogy szakértői véleményt adjon. Hajnóczky Béla szerint a kenyér élvezhetlen volta nem csupán a liszt minőségében leli magyarázatát, hanem az elhibázott elkészítésben és sütésben is. A hadiliszttel való bánásmódot még a mi háziasszonyaink nem ismerik. Szak­szerűen megmagyarázza, hogyan kell mostanában kenyeret sütni. 0 is az új kenyér jobb minőségében bízik. A választ tudomásul veszik. Muli József egymásután négy inter­pellációt terjeszt elő. Először kifogásolja, hogy a város a rozson nyerészkedik. Másodszor helyteleníti, hogy Béká­son »tikász«-ok járnak. Harmadszor méltatlankodik, hogy a Bock-féle kertek nincsenek megmívelve. Negyedszer sürgeti a Tapolca-part rendbehozatalát. Mészáros Károly polgármester a következőkben válaszolt e nem is inter­pellációkra : A város a rozson nem nyerész­kedik, mert viseli a szállítási és requi­rálási költségeket is, mit Muli nem vett fel a számításaiba; a járásban járó tyukászok ellen nem tehet a város semmit, de úgy tudja, hogy éppen a pápai és enyingi főszolgabirák az igazolvány nélkül járó tojáskereskedőket kiüldözik a járásaikból; a Bock-féle kertekhez szintén nincs köze a városnak, mert a tulajdonos dolga, hogy kiadja-e bérbe és mennyiért a kertjét, a hatóság gondoskodására csak a hadbavonultak földjei vannak bízva; a Tapolca-ügyet azonban a rend­őrkapitány figyelmébe ajánlja a jövő heti vízfogás alkalmából. A válaszokat tudomásul vették. Becsey Ferenc egy újabb interpellá­cióban szóvá teszi, hogy a Celli-úton villanyvezetéki vasoszlopok hevernek, melyek a honvédhuszárok által erősen frequentált utcában akadályul szolgálnak. Kéri az oszlopok felállítását, vagy el­rendelését. Mészáros Károly polgármester ki­jelenti, hogy amennyiben az oszlopok nem keresztben, hanem hosszában fek­szenek az útszélen, nem hiszi, hogy forgalmi akadályt képezzenek, mert ak­kor már maga a helyőrség parancs­noksága is kérte volna azok eltávolítását. Felállításuk egyébként azért késik, mert a villanytelep személyzete igen meg­csappant és ennél sürgősebb dolgait sem tudja ellátni. A választ tudomásul vették. Lippert Sándor figyelmezteti a pol­gármestert néhány hó előtt tett ígére­tére az aszfaltjárdák kijavítására vonat­kozólag. Mészáros Károly polgármester vá­laszában ismét a személyzet elégtelen­ségére hivatkozik, de jelenti, hogy az aszfaltozás, illetve javítás már megkez-

Next

/
Thumbnails
Contents