Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-05-23 / 21. szám

1915 ápr ilis 169. PÁPA ÉS VIDÉKE 3 . dődött, most még az Esterházy-úton folyik. Majd, ha a Belvárosba érnek a munkások, sorra kerülnek a gyalogjárdák javítási munkálatai is. Ezt a választ is tudomásul vették, A napirend. I. Freund, Ferenc, v. főszámvevő elreferálta az elhagyott gyermekek se­gély-alapjának 1914. évi zárszámadását s az állandó választmány ama javaslatát, hogy államsegélyért folyamodjék a kép­viselőtestület. A közgyűlés úgy a számadást, mint a javaslatot egyhangúlag elfogadta. II. Csoknyay Károly, v. főjegyző ismerteti Hujber Józsefné, szül. Tamás Anna közsegélyügyét. A városi szegé­nyek közé volt felvéve Hujberné, aki mintegy 300 K összeget segélyképen fel is vett már, mikor kitűnt, hogy va­gyona van. A tanács és az állandó vá­lasztmány a.segélyösszeg visszautalásának a kérését javasolja. Dr. Steiner József ez ügyben leg­illetékesebbnek véli magát, hogy fel­világosítással szolgáljon, mert az időben, hogy Hujbernét felvették a segélyezettek közé, ő volt a v. főorvos és ő ajánlta a tanácsnak a felvételt. Részletesen is­merteti nevezett asszony aját-baját, csa­ládi körülményeit és sikerült is neki meggyőzni a képviselőtestületet, hogy a segély visszakérésével méltánytalanságot követne el, mert az asszony azért an­nak idején sepert és jelen nyomorúsá­gában úgy is az a legnagyobb baja, hogy a segélyezést beszüntették. A képviselőtestület egyhangúlag el­határozta, hogy eláll a kifizetett segély­összeg visszaperlésétől. III. A betétszerkesztési munkálatok érdemében az állandó választmánynak és tanácsnak ama javaslatát, hogy a veszprémi kir. törvényszéki elnöktől a befejező tárgyalások megtartását kérjék, Csoknyay Károly, v. főjegyző referálása alapján egyhangúlag elfogadta a köz­gyűlés. IV. Ugyancsak egyhangúlag elfo­gadta a közgyűlés a Freund Ferenc, v. főszámvevő által ismertetett pénzügyi bizottsági javaslatot, melyet az állandó választmány és a tanács is helyeselt, hogy a város kezelésében levő alapok­ból (szinház-alap, vizvezetéki-alap stb.) 70.000 K-t jegyezzen az új hadikölcsönre. V. Lampert Lajos, v. tanácsos refe­rádája alapján egyhangúlag elhatározta a képviselőtestület, hogy 100 orosz hadi­fogolynak mezőgazdasági munkálatokra való kirendelését fogja kérelmezni, s ebből 50-et az Alsóváros, 50-et a Felső­város gazdáinak juttat. A határozat meghozatala előtt dr. Steiner József közegészségügyi szem­pontból óvást emelt a hadifoglyok be­hozatala ellen, miután eddig járvány­mentes városunk általuk könnyen infi­ciáltathatnék. Mészáros Károly polgár­mester is megemlíti, hogy tudtával az aratási és cséplési munkálatokra úgyis hazaeresztik a hadbavonult mezőgazdák nagy részét 1—l 1/« hónapra. Muli Jó­zsefnek aggályai vannak, hogy ez az ingyenes, vagy csekély pénzösszegbe kerülő munkaerő a pápai földmives­napszámosok nyomorát még csak fo­kozni fogja. Ács Ferenc azonban ki­jelentette, hogy földmives-munkásnak igen nagy hiányában vagyunk. Csak öreg emberek és gyermekek vannak jelenleg Pápán, azok sem kellő szám­ban, munkás tehát kell. Mészáros Ká­roly polgármesternek ama kijelentése után, hogy végtére is bármikor vissza­küldhetők a foglyok, ha nem lesz rájok szükség, a képviselőtestület meghozta már fennebb jelzett egyhangú határo­zatát. VI. Kemény Béla, v. tanácsos elő­terjesztése alapján a képviselőtestület elfogadta a következő tanácsjavaslatokat: Steiner Hugo és dr Schlesinger József­nek a magyar állam kötelékéből való elbocsátásához hozzájárul; Danis Anna és János, valamint Neudauer Károly pápai illetőségét elismeri; Kovács Gá­bor, Némethy Kálmán, Szabó József, Császár Domonkos és Odor István pá­pai illetőségét megtagadja. A közgyűlésnek ezzel 7*5 órakor vége volt. Tavaszi képek. 1. Sárga fény verődött vissza a tenger homokos partján. Hatalmas karajban fogadta a föld ölébe a vizet. A parttól jó távol szür­kés-zöldes sziklák csipkézték az emelkedéses oldalt. Köztük fű, bokor, fa sűrűn egymásba fonódva zöld hátteret adott a tájképnek. Előtte, a sárga homokkarajban kék víz rin­gatózott. A levegő nem mozdult. A viz épen csak borzongott, amint a nagy erőkön is végig-végig fut egy kis borzongás épen pi­henés idején. Akaratlan, tudattalan reflex rángatózás. így mozog szélcsendben a tenger színe is. A kora reggeli párás levegőt a nap kezdte tisztítani. Mint a kis gyermekek köny­nyes szeme is mosolygóvá lesz, ha valami csillogó játékot mutatnak nekik, vagy ha a kedves mamájuk valami végtelenül kedves szót súg fülükbe. Amilyent csak. a mamák tudnak súgni. így csillogott az öböl levegő­jében a nap. így súgott finom sugárhangokon valamit a párának, a harmatnak s az sietett feléje. S kitisztult a játékos partszegély. Kedves és finom a nagy vizek érint­kezése a laposan emelkedő parttal. Itt min­den durvaságuk finom fogássá lesz. Mint a nagy testű paraszt kezében a virágszál. A nagy erő itt gyöngédséggé halkul. Csigákat hajszol a kis hullám. Kidobja a partra. Az őt követő társa visszaszalad vele. Kicsiny halacskák hófehér teste ki-kidobódik a kékes, zománcos selyemfényű vízből. A kergetőzés örökös. A játék nem fárasztó. Vagy talán a kis halak is álmosan bújnak meg estére kelve a fenéken vagy a sás, a nád szára mellett ? Vagy akkor is folytatják játékukat ? Hát semmi komolyság nincs bennük ? Alig tudom hinni. Akármint van is, a nap végtelen ko­molysággal csalogatja, vonja a párát a sárga szegélyű, zöld hátterű kék öböl fölött. Azok előbb lassan, aztán gyorsabban kelnek a magasságok útjaira. És hófehér ruhában jár­ják meg az utakat. Csak ők, meg a hófehér lelkek tudnak oda felhatolni. Nekik nincs viasszal kötve szárnyuk tollazata. Őket nem buktatja le a mélybe a magasra-vágyódás. 2. Leeresztett függönyök homályba bo­rítják a szobát. A függönyön fönnakadt nap­fény csak úgy dereng át, mint a lecsukott szemhéjon. Amit bezárt szemmel is észre lehet venni, de viszont a szemhéjon is meg­látszik a szem kis kerek ablakának dombo­rulata, s ha nagyon finom a szemhéj és na­gyon sötét a szem, még a sötétsége is. Egyik oldalon a fény, másikon az alkonyat lakik s a fény ad lassanként helyet az alkonyainak a másik oldalon is . . . Fölrándul a függöny s az ablak s a szoba a lenyugvó nap fényében sárga szint ölt. A levegőben mozdulatlan tavaszi frisseség, a szobában felébredt csönd. A napsugár keltegeti. Fényujjakkal tapogatja végig a csipkefüggönyt, a karosszéket, a kis asztalt, az ágyat-.. Aztán a képeken babrál. Leg­tovább az ágy fejénél kis Krisztus-fejen. Épen szembe-néz a kép a lenyugvó nappal. Lehajtott fej, leomló hajfürtök, kegyetlen töviskoron a. S végtelen nyugalom, mit csak a nap kelt föl. Égni kezdenek a színek. A kékes gloria világol, a barna haj mintha vö­rös aranyfényben csillogna. A töviskorona megvonaglik. A szem megrebben s a lesütött szemhéj mögött szinte él a mélység, látszik a szembogár. A szemhéjon keresztül, amint a napsugárban finoman rezeg. Néz az ágyra, becsukott szemmel. Keres fájdalmat, keres örömet, becsukott szemmel. Melyik fájhat neki jobban? A nagy fájdalmat átérzi-e? A nagy örömet siratja-e? Olyan örömet, ami neki fáj ? És süt az alkonyuló estben a le­nyugvó tavaszi nap. Az ablakig villogó leve­gőn jutott, az ablaktól a képig pihenő búto­rokon járt. Közben sárga fénybe vont egy élő fejet s a falon élővé tett egy lehajtott, bús Krisztus-fejet. Megrebbent mindkettő szempillája, remegett mindkettő ajka. Vára­kozás volt mindkettőn s mintha mindkettő félt volna a jövőtől. A fájdalomtól vagy a gyönyörűségtől ? 3. Erősen, fullasztóan tűzött a déli nap domboldali fenyves erdő fölé. S megfojtott minden mozgást. Csak nehéz, gyantaszagú fenyőillat szálldozott az erdő fölött s szürke undorító pókok a barna földön. Egy szál fű sem nyílik ott, hova fenyőfák tűlevele holtan leborul. Meghal a zöld, gyönge, selymes fű, amint meghal a fenyőfák alsó ága is, mind. Barna a fenyőerdő mélye s száraz karok merednek benne. Ráncosak, barnák, mint a nagyon vén asszonyok kezeszára. A kék ár­nyékok menekülnek. Föl, a még zöld ágak közé . .. A nap átszövi sugaraival a fenyveserdőt. Lehatol a barna tűleveles földre. S meglát­szik minden sugár útja a faágak közt, mint templomok csöndes mélyén a reggeli nap­sugár ujja. S az erdő barna, halott talaján kék, piros ruhára esik a napsugár. Erőszakos, merev, mozdulatlan gyűrött kék, piros ru­hára. Egy fiatal katona ruhájára. Mellén meg­szakadt egy pillanatra a ruha. Kilátszik a fehér ing, amint hanyatt fekszik a barna föl­dön. De a fehér ingen át piros vére csordult

Next

/
Thumbnails
Contents