Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-05-23 / 21. szám

1915 ápr

ilis 169. PÁPA ÉS VIDÉKE 3 . dődött, most még az Esterházy-úton folyik. Majd, ha a Belvárosba érnek a munkások, sorra kerülnek a gyalogjárdák javítási munkálatai is. Ezt a választ is tudomásul vették, A napirend. I. Freund, Ferenc, v. főszámvevő elreferálta az elhagyott gyermekek segély-alapjának 1914. évi zárszámadását s az állandó választmány ama javaslatát, hogy államsegélyért folyamodjék a képviselőtestület. A közgyűlés úgy a számadást, mint a javaslatot egyhangúlag elfogadta. II. Csoknyay Károly, v. főjegyző ismerteti Hujber Józsefné, szül. Tamás Anna közsegélyügyét. A városi szegények közé volt felvéve Hujberné, aki mintegy 300 K összeget segélyképen fel is vett már, mikor kitűnt, hogy vagyona van. A tanács és az állandó választmány a.segélyösszeg visszautalásának a kérését javasolja. Dr. Steiner József ez ügyben legilletékesebbnek véli magát, hogy felvilágosítással szolgáljon, mert az időben, hogy Hujbernét felvették a segélyezettek közé, ő volt a v. főorvos és ő ajánlta a tanácsnak a felvételt. Részletesen ismerteti nevezett asszony aját-baját, családi körülményeit és sikerült is neki meggyőzni a képviselőtestületet, hogy a segély visszakérésével méltánytalanságot követne el, mert az asszony azért annak idején sepert és jelen nyomorúságában úgy is az a legnagyobb baja, hogy a segélyezést beszüntették. A képviselőtestület egyhangúlag elhatározta, hogy eláll a kifizetett segélyösszeg visszaperlésétől. III. A betétszerkesztési munkálatok érdemében az állandó választmánynak és tanácsnak ama javaslatát, hogy a veszprémi kir. törvényszéki elnöktől a befejező tárgyalások megtartását kérjék, Csoknyay Károly, v. főjegyző referálása alapján egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. IV. Ugyancsak egyhangúlag elfogadta a közgyűlés a Freund Ferenc, v. főszámvevő által ismertetett pénzügyi bizottsági javaslatot, melyet az állandó választmány és a tanács is helyeselt, hogy a város kezelésében levő alapokból (szinház-alap, vizvezetéki-alap stb.) 70.000 K-t jegyezzen az új hadikölcsönre. V. Lampert Lajos, v. tanácsos referádája alapján egyhangúlag elhatározta a képviselőtestület, hogy 100 orosz hadifogolynak mezőgazdasági munkálatokra való kirendelését fogja kérelmezni, s ebből 50-et az Alsóváros, 50-et a Felsőváros gazdáinak juttat. A határozat meghozatala előtt dr. Steiner József közegészségügyi szempontból óvást emelt a hadifoglyok behozatala ellen, miután eddig járványmentes városunk általuk könnyen inficiáltathatnék. Mészáros Károly polgármester is megemlíti, hogy tudtával az aratási és cséplési munkálatokra úgyis hazaeresztik a hadbavonult mezőgazdák nagy részét 1—l

1/« hónapra. Muli Józsefnek aggályai vannak, hogy ez az ingyenes, vagy csekély pénzösszegbe kerülő munkaerő a pápai földmivesnapszámosok nyomorát még csak fokozni fogja. Ács Ferenc azonban kijelentette, hogy földmives-munkásnak igen nagy hiányában vagyunk. Csak öreg emberek és gyermekek vannak jelenleg Pápán, azok sem kellő számban, munkás tehát kell. Mészáros Károly polgármesternek ama kijelentése után, hogy végtére is bármikor visszaküldhetők a foglyok, ha nem lesz rájok szükség, a képviselőtestület meghozta már fennebb jelzett egyhangú határozatát. VI. Kemény Béla, v. tanácsos előterjesztése alapján a képviselőtestület elfogadta a következő tanácsjavaslatokat: Steiner Hugo és dr Schlesinger Józsefnek a magyar állam kötelékéből való elbocsátásához hozzájárul; Danis Anna és János, valamint Neudauer Károly pápai illetőségét elismeri; Kovács Gábor, Némethy Kálmán, Szabó József, Császár Domonkos és Odor István pápai illetőségét megtagadja. A közgyűlésnek ezzel 7*5 órakor vége volt. Tavaszi képek. 1. Sárga fény verődött vissza a tenger homokos partján. Hatalmas karajban fogadta a föld ölébe a vizet. A parttól jó távol szürkés-zöldes sziklák csipkézték az emelkedéses oldalt. Köztük fű, bokor, fa sűrűn egymásba fonódva zöld hátteret adott a tájképnek. Előtte, a sárga homokkarajban kék víz ringatózott. A levegő nem mozdult. A viz épen csak borzongott, amint a nagy erőkön is végig-végig fut egy kis borzongás épen pihenés idején. Akaratlan, tudattalan reflex rángatózás. így mozog szélcsendben a tenger színe is. A kora reggeli párás levegőt a nap kezdte tisztítani. Mint a kis gyermekek könynyes szeme is mosolygóvá lesz, ha valami csillogó játékot mutatnak nekik, vagy ha a kedves mamájuk valami végtelenül kedves szót súg fülükbe. Amilyent csak. a mamák tudnak súgni. így csillogott az öböl levegőjében a nap. így súgott finom sugárhangokon valamit a párának, a harmatnak s az sietett feléje. S kitisztult a játékos partszegély. Kedves és finom a nagy vizek érintkezése a laposan emelkedő parttal. Itt minden durvaságuk finom fogássá lesz. Mint a nagy testű paraszt kezében a virágszál. A nagy erő itt gyöngédséggé halkul. Csigákat hajszol a kis hullám. Kidobja a partra. Az őt követő társa visszaszalad vele. Kicsiny halacskák hófehér teste ki-kidobódik a kékes, zománcos selyemfényű vízből. A kergetőzés örökös. A játék nem fárasztó. Vagy talán a kis halak is álmosan bújnak meg estére kelve a fenéken vagy a sás, a nád szára mellett ? Vagy akkor is folytatják játékukat ? Hát semmi komolyság nincs bennük ? Alig tudom hinni. Akármint van is, a nap végtelen komolysággal csalogatja, vonja a párát a sárga szegélyű, zöld hátterű kék öböl fölött. Azok előbb lassan, aztán gyorsabban kelnek a magasságok útjaira. És hófehér ruhában járják meg az utakat. Csak ők, meg a hófehér lelkek tudnak oda felhatolni. Nekik nincs viasszal kötve szárnyuk tollazata. Őket nem buktatja le a mélybe a magasra-vágyódás. 2. Leeresztett függönyök homályba borítják a szobát. A függönyön fönnakadt napfény csak úgy dereng át, mint a lecsukott szemhéjon. Amit bezárt szemmel is észre lehet venni, de viszont a szemhéjon is meglátszik a szem kis kerek ablakának domborulata, s ha nagyon finom a szemhéj és nagyon sötét a szem, még a sötétsége is. Egyik oldalon a fény, másikon az alkonyat lakik s a fény ad lassanként helyet az alkonyainak a másik oldalon is . . . Fölrándul a függöny s az ablak s a szoba a lenyugvó nap fényében sárga szint ölt. A levegőben mozdulatlan tavaszi frisseség, a szobában felébredt csönd. A napsugár keltegeti. Fényujjakkal tapogatja végig a csipkefüggönyt, a karosszéket, a kis asztalt, az ágyat-.. Aztán a képeken babrál. Legtovább az ágy fejénél kis Krisztus-fejen. Épen szembe-néz a kép a lenyugvó nappal. Lehajtott fej, leomló hajfürtök, kegyetlen töviskoron a. S végtelen nyugalom, mit csak a nap kelt föl. Égni kezdenek a színek. A kékes gloria világol, a barna haj mintha vörös aranyfényben csillogna. A töviskorona megvonaglik. A szem megrebben s a lesütött szemhéj mögött szinte él a mélység, látszik a szembogár. A szemhéjon keresztül, amint a napsugárban finoman rezeg. Néz az ágyra, becsukott szemmel. Keres fájdalmat, keres örömet, becsukott szemmel. Melyik fájhat neki jobban? A nagy fájdalmat átérzi-e? A nagy örömet siratja-e? Olyan örömet, ami neki fáj ? És süt az alkonyuló estben a lenyugvó tavaszi nap. Az ablakig villogó levegőn jutott, az ablaktól a képig pihenő bútorokon járt. Közben sárga fénybe vont egy élő fejet s a falon élővé tett egy lehajtott, bús Krisztus-fejet. Megrebbent mindkettő szempillája, remegett mindkettő ajka. Várakozás volt mindkettőn s mintha mindkettő félt volna a jövőtől. A fájdalomtól vagy a gyönyörűségtől ? 3. Erősen, fullasztóan tűzött a déli nap domboldali fenyves erdő fölé. S megfojtott minden mozgást. Csak nehéz, gyantaszagú fenyőillat szálldozott az erdő fölött s szürke undorító pókok a barna földön. Egy szál fű sem nyílik ott, hova fenyőfák tűlevele holtan leborul. Meghal a zöld, gyönge, selymes fű, amint meghal a fenyőfák alsó ága is, mind. Barna a fenyőerdő mélye s száraz karok merednek benne. Ráncosak, barnák, mint a nagyon vén asszonyok kezeszára. A kék árnyékok menekülnek. Föl, a még zöld ágak közé . .. A nap átszövi sugaraival a fenyveserdőt. Lehatol a barna tűleveles földre. S meglátszik minden sugár útja a faágak közt, mint templomok csöndes mélyén a reggeli napsugár ujja. S az erdő barna, halott talaján kék, piros ruhára esik a napsugár. Erőszakos, merev, mozdulatlan gyűrött kék, piros ruhára. Egy fiatal katona ruhájára. Mellén megszakadt egy pillanatra a ruha. Kilátszik a fehér ing, amint hanyatt fekszik a barna földön. De a fehér ingen át piros vére csordult