Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-05-09 / 19. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1915 május 4. A Szövetkezet. A Pápai Keresztény Fogyasztási Szövetkezet csak nemrég tartotta rendes évi közgyűlését, melyről előzetesen mi is hírt adtunk. Lehet, hogy sokaknak feltűnt, miként annak lefolyásáról nem hoztunk tudósítást. Meg volt rá az okunk. Most azonban, hogy a közgyűlés óta két hét eltelt, ha nem is éppen a közgyűlésről, hanem magáról a Szövetkezetről elmondjuk véleményünket. Maga a közgyűlés, a leszámolás, a különböző belügy jóformán nem is tartozhatik a nyilvánosság elé, ellenben mindazok a külsőségek, melyek a Szövetkezet működése körül támadnak, s nem tisztán a részvényesekét, hanem magát a nagyközönséget érdeklik, azok már igen is a nyilvánosság elé tartoznak s legfőképen oly irányú lap hasábjain, mint a minő a mienk, egyenesen megkívánják a helyüket. Tán egyik esztendő sem volt alkalmasabb arra, hogy a Pápai Keresztény Fogyasztási Szövetkezet életrevalóságát erős próbára tegye, mint a legutóbbi. S itt nem tisztán a háborús időre célzunk, hanem mint később látni fogjuk, más egyébre is. Ámbár tagadhatatlan, hogy a háborús állapotok általában a kereskedelmet óriási nehézségek elé állítják, melyeknek a leküzdésére nemcsak anyagi erő, hanem finom érzék, helyes tapintat, körültekintés, s amit tán legelőbb kellett volna említenünk, becsületes, igazi, üzleti jellem kell, — elsősorban figyelmünkre kell méltatni azt is, hogy a szóban forgó szövetkezet már a háború kitörése előtt is oly akadályokkal küzdött meg sikeresen, melyeket nem a háború, hanem az azt megelőző állapotok gördítettek útjába. Hogy többet ne is említsünk, ki vonja azt kétségbe, hogy pl. Varga Rezsőnek, a Szövetkezet megalapítójának, első elnökigazgatójának és úgyszólván lelkének a távozása rendkívüli kihatással volt, mert kellett, hogy legyen a Szövetkezetre. És íme, alig lehetett észre venni a zökkenést. Az új elnök, az új igazgató, ámbár kezdettől fogva tisztviselője a Szövetkezetnek, mintha egyszerre elsajátította volna nagynevű elődjének minden üzleti praktikáját, simán áthidalta mindazt, mit az elnökváltozás útjába gördíthetett a Szövetkezet fejlődő ügymenetének. Vagy nem bámulatosan oldotta-e meg a Szövetkezet a háború előtti drágasággal szemben már azt a nehéz feladatot, mely éppen a szövetkezés fogalmában rejlik ? Míg más kereskedők napról-napra emelték áruiknak árát, vagy egyszerűen beszüntették azoknak az árusítását, addig a Szövetkezet, sokszor ráfizetéssel, de a régi módon és csaknem a régi áron szolgálta ki érdekkörét, mindinkább terjedő és gyarapodó vevőközönségét. Szóval, helyesen fogta fel, s helyesen oldotta meg feladatát a legnehezebb időben is. Ez volt a próbaköve kilencéves fennállása óta az ő becsületességének és életrevalóságának. Ugyebár ma is, mikor pl. a lisztkereskedők egész csoportja becsukta a boltját, a kevés között a Szövetkezet az, mely rendületlenül szolgálja ki továbbra is a vevőit. Megerősödésének külső jeleihez tartozik a darálógép felállítása, a lótartás és más ehhez hasonló praktikus felszerelés, de sokkal szembeötlőbb, hogy ledöntve látjuk azokat a bizonyos válaszfalakat, melyek kinai falként látszottak körülvenni és elzárni egyes társadalmi rétegeket. Mit mondjunk ? Vidéki kisebb szövetkezetek közül egyre-másra jönnek a Pápai Keresztény Fogyasztási Szövetkezet vevőkörébe, azok, melyek éveken keresztül lehet, hogy antipátiából, lehet, hogy bizalmatlanságból, vagy lehet, hogy más üzleti okokból, pl. más oldalon való lekötöttségből, de következetesen távol tartották magukat. Sőt nemcsak a szó legszorosabb értelmében vett részvényesek és keresztények, hanem a nem részvényesek és nem keresztények száma is napról-napra növekedőben van. Sem a drágaság, sem az elnökváltozás, sem a háború ilyeténképen nem tudta megállítani a mi Szövetkezetünket természetes fejlődésében. Elismerés adassék tehát mindazoknak, kiknek ebben részük van. Neveket ne említsünk. Hiszen a »Szövetkezet« szó magában foglalja már azt is, hogy egyéni érvényesülés ott nem létezhetik, mert ott minden egy ember valamennyiért dolgozik. Kalapot emelünk azonban mindazok előtt, kiknek tiszta, becsületes kezemunkája emelte a Szövetkezetet arra a magas polcra, melyen most áll, s hová juttatni 9 évvel ezelőtt még a legvérmesebb reményű alapítók se merték volna reményleni. Szomorú hír. Egy földlnk hősi halála. A napokban az alább egész terjedelmében leközölt levél érkezett Pápa város tanácsához, mely levélben a kárpáti harctéren elesett s hősi halált halt földink, Viczay Mihály hadapródőrmesterről, ki mint negyedéves jogász állt fegyverbe hazánk védelmére, ir a volt századparancsnoka. Egyszerű, keresetlen szavaknak látszanak a sorok, de sok bajtársi érzés csillan ki belőlük. íme a levél: »Ápr. 23. Tek. V. TANÁCSNAK Pápa. Értesítem, hogy Viczay Mihály cs. és k. 19. gyalogezredben tart. hadapródőrmester f. hó 13.-án a haza védelmében hősi halált halt. Az ellenséges golyó szívét fúrta keresztül és szenvedés nélkül azonnal meghalt. Holtteste Magyarországban Határhegy községben van eltemetve Pócsy zászlóssal együtt közös sírban. Nagy kereszt névfelirással jelzi a közös sírt. A sír a falu nyugoti részén egy kis dombon, egy fasor mentén fekszik. Vitéz, bátor magyar katona volt mindvégig. Kérem ezen szomorú hírt özvegy Viczay Györgyné, pápai lakossal közölni. (A sírt le is fényképeztük és ha lehetséges, özv. Viczayné úrasszonynak fényképet küldünk). Hazafias tisztelettel: Rumpelten, főhadnagy századparancsnok«. Tudomásunk szerint a mélyen sújtott anya és hozzátartozói már is megtették az intézkedéseket a hős holttetemének Pápára szállítása iránt. Majd ha városunk falai között lesz már a drága halott s újra alkalmunk lesz megemlékezni a fiatal hősről, kegyeletünk adóját is újra lefogjuk róni. Addig is nyugodjék békében ott, hol élete legszebb, legmagasztosabb pillanatát érte meg! IRODALOM. Magyar Kultúra. Társadalmi és tudo-' mányos folyóirat. (Megjelen havonként kétszer: 5.-én és 20.-án, legalább 3 ívnyi terjedelemben). A keresztény nemzeti kultúrát szorgalmazó, öntudatos és cselekedni kész katholicizmus orgánuma. Több tagból álló szerkesztőbizottság szerkeszti, melynek nevében a szerkesztésért Bangha Béla S. J. felelős. Előfizetési ára: egész évre 12 K, félévre 6 K,. negyedévre 3 K; tiz példány egy címre rendelve: egész évre 8 K, félévre 4 K, negyedévre 2 K. Egyes szám ára 70 fillér. Megrendelhető: Budapest, VIII., Horánszky-utca 20. szám. Évzáró ünnepély az iskolákban. Most jelent meg az »Iskolai ünnepeink« 36-ik száma. Gazdag, választékos anyagot tartalmaz különösen a V. K. M. által legutóbb-