Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-05-09 / 19. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1915 május 4. A Szövetkezet. A Pápai Keresztény Fogyasztási Szövetkezet csak nemrég tartotta ren­des évi közgyűlését, melyről előzetesen mi is hírt adtunk. Lehet, hogy sokaknak feltűnt, mi­ként annak lefolyásáról nem hoztunk tudósítást. Meg volt rá az okunk. Most azonban, hogy a közgyűlés óta két hét eltelt, ha nem is éppen a közgyűlésről, hanem magáról a Szövet­kezetről elmondjuk véleményünket. Maga a közgyűlés, a leszámolás, a különböző belügy jóformán nem is tartozhatik a nyilvánosság elé, ellenben mindazok a külsőségek, melyek a Szövetkezet mű­ködése körül támadnak, s nem tisztán a részvényesekét, hanem magát a nagy­közönséget érdeklik, azok már igen is a nyilvánosság elé tartoznak s legfő­képen oly irányú lap hasábjain, mint a minő a mienk, egyenesen megkívánják a helyüket. Tán egyik esztendő sem volt alkal­masabb arra, hogy a Pápai Keresztény Fogyasztási Szövetkezet életrevalóságát erős próbára tegye, mint a legutóbbi. S itt nem tisztán a háborús időre cél­zunk, hanem mint később látni fogjuk, más egyébre is. Ámbár tagadhatatlan, hogy a há­borús állapotok általában a kereskedel­met óriási nehézségek elé állítják, me­lyeknek a leküzdésére nemcsak anyagi erő, hanem finom érzék, helyes tapintat, körültekintés, s amit tán legelőbb kellett volna említenünk, becsületes, igazi, üz­leti jellem kell, — elsősorban figyel­münkre kell méltatni azt is, hogy a szóban forgó szövetkezet már a háború kitörése előtt is oly akadályokkal küz­dött meg sikeresen, melyeket nem a háború, hanem az azt megelőző álla­potok gördítettek útjába. Hogy többet ne is említsünk, ki vonja azt kétségbe, hogy pl. Varga Rezsőnek, a Szövetkezet megalapítójá­nak, első elnökigazgatójának és úgy­szólván lelkének a távozása rendkívüli kihatással volt, mert kellett, hogy legyen a Szövetkezetre. És íme, alig lehetett észre venni a zökkenést. Az új elnök, az új igazgató, ámbár kezdettől fogva tisztviselője a Szövetkezetnek, mintha egyszerre elsajátította volna nagynevű elődjének minden üzleti praktikáját, si­mán áthidalta mindazt, mit az elnök­változás útjába gördíthetett a Szövet­kezet fejlődő ügymenetének. Vagy nem bámulatosan oldotta-e meg a Szövetkezet a háború előtti drágasággal szemben már azt a nehéz feladatot, mely éppen a szövetkezés fogalmában rejlik ? Míg más kereskedők napról-napra emelték áruiknak árát, vagy egyszerűen beszüntették azoknak az áru­sítását, addig a Szövetkezet, sokszor ráfizetéssel, de a régi módon és csak­nem a régi áron szolgálta ki érdekkörét, mindinkább terjedő és gyarapodó vevő­közönségét. Szóval, helyesen fogta fel, s he­lyesen oldotta meg feladatát a legne­hezebb időben is. Ez volt a próbaköve kilencéves fennállása óta az ő becsületességének és életrevalóságának. Ugyebár ma is, mikor pl. a liszt­kereskedők egész csoportja becsukta a boltját, a kevés között a Szövetkezet az, mely rendületlenül szolgálja ki to­vábbra is a vevőit. Megerősödésének külső jeleihez tar­tozik a darálógép felállítása, a lótartás és más ehhez hasonló praktikus felsze­relés, de sokkal szembeötlőbb, hogy ledöntve látjuk azokat a bizonyos vá­laszfalakat, melyek kinai falként látszot­tak körülvenni és elzárni egyes társa­dalmi rétegeket. Mit mondjunk ? Vidéki kisebb szö­vetkezetek közül egyre-másra jönnek a Pápai Keresztény Fogyasztási Szövet­kezet vevőkörébe, azok, melyek éveken keresztül lehet, hogy antipátiából, lehet, hogy bizalmatlanságból, vagy lehet, hogy más üzleti okokból, pl. más oldalon való lekötöttségből, de következetesen távol tartották magukat. Sőt nemcsak a szó legszorosabb értelmében vett rész­vényesek és keresztények, hanem a nem részvényesek és nem keresztények száma is napról-napra növekedőben van. Sem a drágaság, sem az elnök­változás, sem a háború ilyeténképen nem tudta megállítani a mi Szövetke­zetünket természetes fejlődésében. Elismerés adassék tehát mindazok­nak, kiknek ebben részük van. Neveket ne említsünk. Hiszen a »Szövetkezet« szó magában foglalja már azt is, hogy egyéni érvényesülés ott nem létezhetik, mert ott minden egy ember valamennyiért dolgozik. Kalapot emelünk azonban mind­azok előtt, kiknek tiszta, becsületes kezemunkája emelte a Szövetkezetet arra a magas polcra, melyen most áll, s hová juttatni 9 évvel ezelőtt még a legvérmesebb reményű alapítók se mer­ték volna reményleni. Szomorú hír. Egy földlnk hősi halála. A napokban az alább egész ter­jedelmében leközölt levél érkezett Pápa város tanácsához, mely levélben a kár­páti harctéren elesett s hősi halált halt földink, Viczay Mihály hadapródőrmes­terről, ki mint negyedéves jogász állt fegyverbe hazánk védelmére, ir a volt századparancsnoka. Egyszerű, keresetlen szavaknak lát­szanak a sorok, de sok bajtársi érzés csillan ki belőlük. íme a levél: »Ápr. 23. Tek. V. TANÁCSNAK Pápa. Értesítem, hogy Viczay Mihály cs. és k. 19. gyalogezredben tart. hadapródőrmester f. hó 13.-án a haza védelmében hősi halált halt. Az ellenséges golyó szívét fúrta keresz­tül és szenvedés nélkül azonnal meghalt. Holtteste Magyarországban Határhegy köz­ségben van eltemetve Pócsy zászlóssal együtt közös sírban. Nagy kereszt névfelirással jelzi a közös sírt. A sír a falu nyugoti részén egy kis dombon, egy fasor mentén fekszik. Vitéz, bátor magyar katona volt mind­végig. Kérem ezen szomorú hírt özvegy Vi­czay Györgyné, pápai lakossal közölni. (A sírt le is fényképeztük és ha lehet­séges, özv. Viczayné úrasszonynak fényképet küldünk). Hazafias tisztelettel: Rumpelten, főhadnagy századparancsnok«. Tudomásunk szerint a mélyen súj­tott anya és hozzátartozói már is meg­tették az intézkedéseket a hős holt­tetemének Pápára szállítása iránt. Majd ha városunk falai között lesz már a drága halott s újra alkalmunk lesz megemlékezni a fiatal hősről, ke­gyeletünk adóját is újra lefogjuk róni. Addig is nyugodjék békében ott, hol élete legszebb, legmagasztosabb pilla­natát érte meg! IRODALOM. Magyar Kultúra. Társadalmi és tudo-' mányos folyóirat. (Megjelen havonként két­szer: 5.-én és 20.-án, legalább 3 ívnyi terje­delemben). A keresztény nemzeti kultúrát szorgalmazó, öntudatos és cselekedni kész katholicizmus orgánuma. Több tagból álló szerkesztőbizottság szerkeszti, melynek nevé­ben a szerkesztésért Bangha Béla S. J. felelős. Előfizetési ára: egész évre 12 K, félévre 6 K,. negyedévre 3 K; tiz példány egy címre ren­delve: egész évre 8 K, félévre 4 K, negyed­évre 2 K. Egyes szám ára 70 fillér. Meg­rendelhető: Budapest, VIII., Horánszky-utca 20. szám. Évzáró ünnepély az iskolákban. Most jelent meg az »Iskolai ünnepeink« 36-ik száma. Gazdag, választékos anyagot tartal­maz különösen a V. K. M. által legutóbb-

Next

/
Thumbnails
Contents