Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)
1915-05-09 / 19. szám
1915 ápr ilis 5. PÁPA ÉS VIDÉKE 3 . kibocsátott rendeletben előírt háborús évzáró ünnepélyekre, úgy az elemi, mint polgári és felső népiskolák részére. E közhasznú folyóiratból jelenleg a 16—36. számok kaphatók. Minden — önálló — füzet ára 60 fillér. A pénz előleges utalványozása esetén azonnal küldi Szentgyörgyi Dénes szerkesztő, MarosVásárhelyen. Mária-Kongregáció. Hitbuzgalmi képes havi folyóirat. Szerkeszti Bangha Béla S. J. (Megjelen havonként egyszer). Előfizetési ára: tömegesen rendelve (20 példány) egy évfolyam 1 korona, külön rendelve 2 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Mária-u. 25. — Legújabb száma most jelent meg változatos és igen érdekes tartalommal. Szent Ferenc Hírnöke. Szent Ferenc harmadik rendjének lapja a katholikus valláserkölcsi és társadalmi élet ápolására. — Szerkeszti és kiadja: Tréfán Leonárd Ferencrendi áldozópap Kolozsvár. — Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. Sorsok. 1. Éles visítás hangzott a feketén erezett, zölden prémezett kőszikla egy nagyobb üregéből. Hatalmas, fekete árnyék szállt a fák koronája fölött kecskebakkal az üregbe. Anyasas vitte fiainak s a fiak az éhségtől, vágytól visítottak. Fekete árnyékok közt tüzes szemvillanások piros-zöld szingyürükben karikáztak s meg-megzörrent a fészek száraz ága, amint a fejlett sasfiókák a nyilás felé kapaszkodtak. Ott vonaglott előttük a félig döglött kecske. Fekete szőre meg-megremegett, amint érccsőrrel belevágott húsába az éhes társaság. S kitépték belőle az életet. Élete egy lett elrablóival, megszűnt önéletet élni. Szétosztotta húsát, vérét, életét s csak az járt eszében utolsó pillanatban is, hogy lesz-e folyása tovább az ő vérének, lesz-e élete tovább, másutt valakiben az ő életének. Szerette volna, ha vére méreggé keserült volna s mindenkit megmérgezett volna kigyilkolt életével. S jóllaktak a sasok. Nagyot nyújtózkodtak. Előbb egyik, aztán a másik lábukat nyújtották ki fejlett szárnyaik alatt hátrafelé. Elrendezték tollaikat. S készültek a legfontosabbra, az életre, a repülésre. Anyjuk kiállt a nyilás szélére. Nekilendült s a fák koronája lölötti levegőt lassú szárnyalással bekerengte. Fiai nézték. Egyenként felszálltak. Előbb billegve, aztán mohó biztossággal csapkodták a szárnyaik alá szorult levegőt. Kergetőcskét, fogócskát játszottak s volt sivalkodás, ha egyikük-másikuk lebukott a fák lombjaira. Az anya ilyenkor utánuk csapott, erőt bátorított beléjük s előttük szállt a barlang nyílásához. Egy sasfióka, a leggyengébb, a legvéznább nem szállt ki testvéreivel. Visszahúzódott. Még mindig látta a véres kecskét, még mindig érezte nyelvén a keserű vért s forralta vérét amannak kioltott, megrablott élete. S szemében, mint szent borzalom, feketén tükrözött a barlang sötétje, a kiömlő, párolgó vér, az elszálló lélek pillantása. Most, hogy anyja visszatért, ő is megmozdult. Öntudatlanul. Csak anyja kemény csőrütésére tért magához. Felállt lábaira, kitipegett a barlangnyilás szélére s a fekete borzalommal szép szemében nekilendült a levegőnek. Belevágott az erdő lombjai fölött párázó kék levegőbe, hogy soha vissza ne forduljon. 2. Lenn, a föld alatt mélyen, nagy vizanya csicsígatta aranyos, kékes, fehéres ruhájú leánykáit. Önvérével táplálta őket s örökké cuppogón csókolgatta, mert bennük az ő élete folytatódott. Ezerszer megnézte őket s belenézte lányai szemébe saját szeme hófehér habcsillogását és egetrabló kékségét. Aztán utolsó, nagy ölelésből kiengedve őket elbocsátotta a nagy életbe. S elindultak a lányok. Anyjuk jó tanácsai hű kísérőjük volt kanyargós útjukban s megnyugodtan, sorsuk boldogságában éltek a forró homok néhány fájú oázisán, vagy a nagy folyók izmos teste közelében. Vidámság volt életük, ha szikláról sziklára alázuhoghattak, hiszen dobogó kőszívek fölött jártak. Még akkor sem zúgolódott a pusztai leány, ha kiszáradt mellel halottá vált. Akkor sem elégedetlenkedett a vizmenti, ha a folyó tavaszi áradáskor forró öleléssel megfojtotta, s nem panaszkodott a harmadik, ha megtört szemekkel, összetört szívvel ért a szikla durva lábai elé. S a negyedik forrás, a nagy vizanya legkékebb szemű leánya, nem hallgatott az okos tanácsra. Elindult saját feje után, elindult anyja tanácsa ellenére s zöld moha, fényes kavics, zöldelő bokrok s fák közt tört a magasba. Villogott a szeme, csókolt az ajaka s gyöngyök születtek minden csókjától. Örökös pihegés volt élete. Örökös mosoly s anyja kék szemepárja csillogott minden mozdulatában. Benézett az égbe s visszanevetett rá. Meglopta a merész napsugarat s meleggé csókoltatta fényes ábrázatát. S aztán mindig várt valakit. Valakit, aki csak az övé legyen, úgy, mint a gyöngyszem, a kavics, a napsugár s a kék ég. Aki örökké őt lássa s akitől ne legyen elszakadása. De nem tudta ki lesz az. Várt, várt s nem tudta mikor jön az igazi. Mert nem hallgatott anyja tanácsára, csak saját magára, bolondos kis szívére. S örökké lesett, várt. Ele. HiREK— Személyi hir. Kránitz Kálmán, felszentelt püspök, veszprémi énéklőkanonok tegnapelőtt este Pápára érkezett, tegnap délután ismét elutazott. A püspök a Szentilonayház ügyében jött Pápára. — A keresztjáró-napok. A jövő hét 3 első napján Pápán a következőképen tartják meg a keresztjáró-körmeneteket. Naponkint nyolc órakor a plébániai főtemplomban mise, mely utánhétfőn a bencések templomába, kedden a kálváriái kápolnába, szerdán pedig az Annatemplomba indul a körmenet. E templomokban tartott szentmise és az előírt szertartások elvégzése után a körmenet visszatér a plébániai főtemplomba, hol befejező ájtatosság tartatik. Kedden és szerdán szentbeszéd is lesz a Kálvária-, illetve Annatemplomban. — Kilencnapi istentisztelet. Jövő péntektől kezdve pünkösdvasárnapig kizárólag boldogult XIII. Leo pápának 1897 május 9.-én kelt és a veszprémi püspöknek ugyanazon év aug. 4.-én kelt rendelete szerint minden plébániaés szerzetestemplomban, sőt ha a körülmények megengedik a nyilvános kápolnákban is a Szentlélek Úr Isten tiszteletére kilencnapi ájtatosság tartandó. A mondott napokon a szentmise, illetve a délutáni ájtatosság végén a Ciborium kitétele mellett a Szentatya szándékára 3 Miatyánk és 3 Üdvözlégy, nemkülönben a Szentlélek segítségülhívására előírt ima mondandó a nép nyelvén, végül pedig a Ciboriummal áldás osztandó. Ez ájtatosságokon való részvét búcsúval jár. — Áldozócsütörtök. Krisztus Urunk mennybemenetelének emlékünnepét üli az Egyház a jövő csütörtökön. Pápán ezen az ünnepen régi szép szokás szerint a főtemplomi plébániai mise előtt az Oltári Szentséggel körmenetet tartanak a templom körül. Megjegyezni kívánjuk, hogy ezt az ünnepet azért nevezzük így, miután ezzel záródik a húsvéti szent gyónás és szent áldozás időszaka, amiért is az összes áldozópapok jogosítva vannak e napon a gyónóknak még a püspöknek fenntartott bűnök alól is megadni az abszoluciót. Jellegzetes továbbá az az egyházi rendelkezés is, hogy ezen ünnep nagymiséjén az u. n. húsvéti gyertyát, mely Nagyszombat óta minden ünnepélyes misén az evangélium és áldozás közti időben égett, már a mise kezdetén gyújtják meg s az evangelium e szavainál »és felméne a menyekbe« eloltják. — Püspöki körlevél. Báró Hornig Károly, veszprémi biborospüspöknek legutóbbi, ez évi VIII. számú körlevele a következőket tartalmazza: A mezőgazdasági munkák elvégzéséről és az újabb hadikölcsönről szóló miniszteri átiratokat közli, ezek tartalmát a papság figyelmébe ajánlja; az elemi iskolák tanévi bevégzésére vonatkozó miniszteri felhívást közli; további ugyancsak miniszteri felhívást közöl, melyben az összes tanítókat kérik, hogy a növendékek előtt a háború nagy horderejét és a hazafias kötelességeket hirdessék; kötelezővé elrendeli a nm. püspöki kar által elfogadott s a kisdedóvóintézeteknél alkalmazott óvók és óvónők fegyelmi szabályzatát; közli O felsége új arcképének sokszorosítását, illetve beszerzési forrását, végül ajánlja terjesztésre a Szent-István-Társulat által kiadott »Egyházzenei kiadványokat«. — A körlevél 1915. ápr. 20.-án kelt Veszprémben. — Körmenet a kálváriára. Mult hétfőn ülte az egyház a Szent Kereszt feltalálásának emlékünnepét. Régi szép szokás szerint a rákövetkező vasárnapon, azaz ma reggel 8 órakor Németh Imre káplán vezetése mellett körmenet indul a plébániai főtemplomból a kálváriára, ahol a szabadág alatt szt.bészéd, utánna a templomban nagymise lesz, mire a körmenet ismét visszatér a plébániai főtemplomba, ahol kivételesen 1/ l9 órakor lesz a deákmise s a rendes időben 11 órakor a szokásos csendes mise. A tanítóképezdei ifjúságnak ma 8 órakor az Annakápolnában lesz exhortatio-juk és szentmiséjök, melyet Dragovics István hittanár tart nekik.
