Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-04-18 / 16. szám

1915 április 18. pápa és vidéke. 5. — fiainak révén —, egy heti pihenő után a tűzvonal felé marsolt. A vitézek szótlanul haladnak egymás mellett. Hogy ismét tűzbe mennek, gondolataik otthon járnak, nagyon sokan pedig imádkoznak. Felfejlődnek s arccal az ellenség felé haladnak rajvonalban. Golyók süvítenek el füleik mellett, egyszer csak felhangzik egy torokból: »Söprik a pápai utcát...« Az egész ezred rázendített s mire a dal minden ajkon elhalt, már sokan a túlvilágon hallgatták . . . Dalolva haltak meg — a hazáért. Madarász József. EGYRŐL-MÁSRÓL. ív. Az Annakápolna környéke. Bizonyára nem minden ok nélkül történt, hogy a városi hatóság az Annateret, melynek közepéről kiemelkedik a csinosan renovált, nyúlánk Annatemplom, jó egynéhány évvel ezelőtt planiroztatta, a dombról való nyaktörő lejáratok helyett kényelmes kőlépcsőzeteket készíttetett, a hepehupás földszintet kiegyenesítése után beíásíttatta, sőt a kápolna közvetlen közelében, annak négy sarkán tetszetős dísznövényzetet ültetett és azt elkorlátozta. Terekben úgyis annyira szegény városunk hatósága bizonyára értékelni tudta az Annatér szép fekvését, amikor nem sajnálta szépítésére a költségeket, Annál különösebbnek tetszik most ezekután az, hogy az Annakápolna környékével most meg nem igen törődik a város. Tessék csak megtekinteni, milyen elhanyagolt állapotban sinylenek a templomsarki diss- (?) ültetvények. Az előttük levő kerítéseket kutyába sem véve, nemcsak kutyák, hanem az illemtudással hadilábon álló emberek is e sarkok ültetvényeit és zöldjét teljesen félremagyarázzák s ezzel, szándékos tévedéseikkel a jóizlésü emberekben undort keltenek. Ezek után most az következhetnék, hogy, ha már ez irányban felemeltük tiltakozó szavunkat, rendőri őrszemet s más eféle intézkedést kérnénk az Annatérre. Dehogy is! Ezt nem tesszük, hanem ismét a közönséget rójjuk meg. Azt vádoljuk mulasztással és izléshiánnyal. Az ilyen visszaélések megszüntetését a járókelők, szóval a polgártársak magánúton, erélyes fellépéssel sokkal elébb és radikálisabban érhetik el, ha akarják, mint az olykor odatévedő rendőrszem. Nemcsak szépészeti, hanem közegészségügyi szempontból itt jogos minden, még a legkíméletlenebb eljárás is, sőt kérünk mindenkit, hogy alkalomadtán ily irányban éljen a jogával, hisz' ezzel csak kötelességet teljesít. IRODALOM. Háborús idők Imakönyve. Pázmány Péter nyomán összeállította a Szent-lstván-Társulat. Ami bátorítja a harcost s megvigasztalja az itthonmaradottat, ami felemel és erősít, azt Pázmány Péter csodálatosan szép imádságos könyvéből mind összegyöjtötte a Szent-lstván-Társulat a »Háborús idők imakönyvé«-ben. Pázmány gyönyörű magyar nyelvén, a nagy prímás végtelen erős hitével és rendíthetetlen bizalmával szól ez az imakönyv a küzdő harcoshoz és a szomorú itthonlevökhöz. S van-e széles e hazában, kinek rte lenne bánata és rá ne szorulna lelket felemelő, bátorító, vigasztaló jóbarátra ? Szülő, hitves, gyermek egymásba borulva, zokognak a háború szenvedései alatt. És ekkor bekopogtat a kaosba egy olyan könyv, amelynél jobban és kifejezőbben nem szóltak még lélekhez, nem vigasztaltak még szenvedőt. Pázmány Péter gyönyörű imáit, az áhítat szellemét, az otthonmaradt és a harcos lélekemelő esdeklését hozza ez az imakönyv, melyben az van, amit szivünk érez s lelkünk sugall. Szinte érezzük, hogy az áhitat szárnyain emelkedünk az ég felé, lelkünk megkönnyebbül, ha elolvastuk. S Pázmány Péter századokat áthidaló szelleme új erővel nyilatkozik meg az imádságos könyv végén, ősz királyunk egy hosszú élet sok tapasztalatán át teltörő, megnyugvásért és áldásthozó békéért könyörgő fohászában, szövetségesünknek, a német császárnak férfias és a mindnyájunkkal rendelkező hatalom hódoló tiszteletében megerősödött biztató szózatában, továbbá Csernoch János hercegprímásnak, Prohászka Ottokárnak, Giesswein Sándornak és Mihályi! Ákosnak lelkesítő, íelemelő és meggyőző imádságaiban. Hozassa meg mindenki ezt az imakönyvet, melyet Ízléssel és bámulatosan olcsón állított ki a Szent-lstván-Társulat. Csinos vászonkötésben mindössze 1 korona^ gyémántkiadása elegáns bőrkötésben 2 korona. Megrendelhető a Szent-lstván-Társulat könyvkereskedésében: Budapest, IV., Kecskemétiutca 2. Felhívás előfizetésre. A Pápa és Vidéke alapítása óta elmúlt kilenc esztendő'. Nehéz küzdelem között elérte tizedik évfolyamát a Pápa és Vidéke, melynek születésétől kezdve az volt a célja, hogy a szépirodalmi, társadalmi és gazdasági élet minden ágán keresztül átvigye a katholikus szellemet az olvasók szívébe. A katholikus egyesülés és összetartás megerősítette a lapot küzdelmeiben, melyekben immár részt vesznek mindazok, kiket annak előtte bizonyos válaszfalak elkülönítettek egymástól. A régi nyomokon fogunk haladni ezentúl is. Hogy ezt anyagi gondoktól mentesen tehessük: szükségünk van régi, hű előfizetőink további kitartására és támogatására, de szükségünk a világháború mindent felforgató viharában megfogyatkozott előfizetőink pótlására is annál inkább, mert a régi előfizetési árak és a megnövekedett kiadások mellett csak is így állíthatjuk elő lapunkat a kezdet óta megtartott 8 oldalos terjedelemben. Lapunkra az év bármely hetében lehet előfizetni, miután úgy régi, mint új előfizetőink egy-egy negyedévi előfizetési összegére 13—13 lapszámot küldőnk a kivánt címre. Tisztelettel kérünk mindenkit, hogy az alábbi táblázatban foglalt díjszabás mellett lapunkra mielőbb előfizetni szíveskedjék. Egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K, egyes lappéldány ára 26 fill. (Tanítóknak 33% engedmény). Egyéb tudnivaló lapunk homlokzatán ! Kiváló tisztelettel a Pápa és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. HIRER. Ahol a vérrózsák hegednek... Vonat robogott be az állomásra. A szanitézek hordágyra fektetik a sebesülteket... Néhányan kocsira ülnek, akik járni tudnak, tovább bicegnek, — így ér a menet a kórterembe . . . Látogatók érkéznek! Megállnak az ajtó előtt s a »figyelmeztetésit nézik. Nekik szól! A látogatási időt korlátozza rideg szavakkal. A vendégek megállnak, bátorságuk vesztve töprenkednek. Vissza is fordulnának, de éppen jön egy karszallagos nő, ki mosolyogva betessékeli őket. A szelídség, az öröm sugara fogadja a látogatókat; kint zord idő van, de bent meleg; a rögtönzött kórteremben a gyógyulás reménye dereng .. . Fürge ápolónők betegtől-beteghez mennek, nem kiván-e valamit — kérdezősködnek. Nehéz beteg enni nem bír . . . De az ételt annyira dicsérik, hogy étvágya jön a betegnek. Ifjú hősök szomorú, beesett arcára derűt csalnak egy szempillantásra. A fájdalom barázdái elsimulnak, — a vérrózsák lassan gyógyulnak. Az épület külső ridegsége bent felolvad. Ha pedig kint meleg van, bent hűvösre talál, a messze tájról idehozott beteg, ki sebére gyógyírt keres. Kopogjatok és megnyittatik a humánizmus menhelye számotokra, melynek sokhelyen csak látszata él az emberi szívekben. Itt él és nem is fog meghalni. . . Egyik betegen jön, a másik gyógyultan távozik. Bátortalanéi lép be — új otthonra talál — könnyezve megy el. Az orvos, ápolónők, kik mosolyogva fogadták — meghatva, majd zokogva fogadják a búcsúzó szavát... így van ez, mióta az érctorkok halált ordítanak! De jön majd a fehér galamb olajfaággal, békét hoz szép hazánkra s minden tájra .. . Felvirúl az emberiesség fehér tulipánja s hálából »vöröskereszt« lesz reája róva. Ki a keresztet vitte, hirdette: »szeresd lelebarátodat, mint tenmagadat«. O adta a keresztet neked, amit isteni vére vörösre festett . .. Becsülje meg mindenki, aki hittel, szívvel bír, mikor adóját vérével rója, hogy hogy méltó legyen a »vöröskeresztre«.