Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-04-18 / 16. szám

1915 április 18. pápa és vidéke 3. humános szívverése összeforrott a legénység lelkesedésével és bátorságával úgy, hogyha valahol, hát az ő századáról el lehet mondani, hogy parancsnokáért — a tűzbe megy. Egyik legfőbb gondját képezi, s ebben nem sajnálja a maga vagyonát sem, hogy legutolsó embere is minden, a létfentartáshoz tartozó szükséglettel el legyen látva. A harcban, tűzben ő az első, a nyugalomratérésben, pihenésben az utolsó. Vitézségéről, egyéni bátorságáról napról-napra tesz fényes bizonyságot s úgy ő, mint a lelkesedéstől vérig áthatott csapata nem egy páratlan hőstettet vitt véghez, melyért a legfelsőbb helyről is elismerést kapott. Őfelsége a király először Írásbeli elismerésben részesítette, melyet nemsokára követett a »signum laudis«. Most halljuk, hogy már felterjesztették a vaskeresztrendre is. A Kárpátokban harcoló gróftól alig néhány mérföldnyire, Kassa székhellyel, az önkéntes automobil mentő- és ápolócsapatban teljesít önfeláldozó, terhes, de ugyancsak nemes szolgálatot a grófné, szül. Andrássy Ilona grófnő is. A nemesség nem ismer nemkülömbséget. Nem grófi férjének a közelléte, hanem a szükség, a veszély nagysága vonzotta a gíófnét is a Felvidékre, a Kárpátok tövébe, hogy amit erős férfikezek kardjai és fegyverei sebet ütöttek, azt gyöngéd női kezével gyógyítgassa. cukrot adni néki, mintha csak te látnád, mintha csak te volnál közelemben, édes! Olyan bolgogság így őgyelegni néha, mintha velem volnál s figyelmedet hívni házak szépségére, megmutatni titkon kirakatok kincsét s álombeli gazdag Dárius módjára neked adni mindent, hogyha tetszik, édes! Olyan boldogság így kiöltözni szépen, kabátomra szelíd, fehér szegfűt tűzni s mintha hozzád mennék, boldogan sietni utcából utcába s az utolsó háznál tétován megállni s visszatérve búsan, hitetni magammal, könyező szememmel: nálad voltam édes! Olyan boldogság így hazamenni végül, nem gyújtani lámpát, sötétben feküdni s azt várni órákon, majd talán elalszom s mire reggeltájon rám mosolyg a napfény, veled leszek, édes! Olyan boldogság így álmodni, remélni, ezer vágyat űzni, gondolkozni rólad, mindig reád várni valamelyik sarkon, boldog, titokteljes szeretettel édes! Én kicsi Szépségem, szerelmes tavaszban nem lehet mást írnom üzenetül néked, nézd csak a verőíényt, hallgasd a madárdalt, vagy a szíved lázas, forró dobogását s minden azt dalolja, falomb azt susogja, amit én is írtam, hogy amíg csak élek s tavasz lesz a földön, én szeretlek, édes. Szolgálni kívánta ő is a hazát, nem kényelmes dunántuli kastélyaiban, hanem idegenben, nélkülözések és fáradalmak között. Az Andrássy-címer és az Esterházy-címer így küzdi át a világháborút karöltve. Minket pápaiakat, s általában a Pápa—Ugodról elnevezett hitbizományhoz tartozó számtalan veszprémmegyei község minden lakosát igazi büszkeség, végtelen öröm foghat el, midőn nemes grófi párunk e páratlan önfeláldozásáról veszünk hírt. A háború szerencsés, dicsőséges befejezése után, ha majd a jóságos Ég ismét vissza fogja vezérelni nyugalmas otthonába a mi vitéz grófunkat és fenkölt lelkületű hitvesét, módunkban lesz nemcsak írásban, hanem tettleg is meghajolni — nagyságuk előtt. Adja Isten mielébb! A németországi katholikus népszövetség munkája. A németországi katholikus népszövetség, a Volksverein für das katholische Deutschland, a háború kitörése óta fokozott buzgalommal dolgozik a megváltozott viszonyok közt a német nép hitéleti, gazdasági és általános kulturális érdekei előmozdításán. Amint a háború kitörése után a közlekedési viszonyok nehézségei némileg javultak, a birodalom minden részében hazafias gyűléseket, konferenciákat rendezett, amelyeken a hatóság képviselői, a papság és a tanítóság rendszerint résztvettek. A gyűléseken a népszövetség kiküldöttei a világháború jelentőségét, a háborús jótékonyság kérdését s az ipari és mezőgazdasági munka akadálytalan folyásának a fontosságát fejtegették és különösen súlyt helyeztek arra, hogy a népet az élelmezés biztosításáról kioktassák. A háború korlátozta a népszövetséget rendes tevékenységének a kitejtésében és ezért a népszövetség annál nagyobb súlyt helyezett arra, hogy különböző háborús írások terjesztésével felvilágosítsa, oktassa és bátorítsa a népet. Március végéig a népszövetség 1,500.000 tábori levelet, 910,000 hadilevelet és 300.000 egyéb időszerű kiadványt terjesztett a nép körében. A hadilevelek a városi és falusi népet a gazdasági életben való kitartás kötelességéről és a hadi intézkedéseknek a mezőgazdasági életre való jelentőségéről oktatták ki. A népszövetség által rendezett háborús előadások közül 9 füzetben is megjelent és ebből mintegy 33.000 forog a nép kezében. Ezekben az előadásokban arról van szó, miként folyt a legutóbbi évszázadokban a világpolitika, különösen pedig mi volt ellenségeink politikája; mi volt Németország szerepe és jelentősége a világpolitikában, melyek azok a gazdasági és kulturális javak, amelyekért küzdünk és végül két előadás a népélelmezés kérdéséről szólott. A hadi törvények és intézkedések népies ismertetése 10.000 példányban terjedt el. A mezőgazdasági, kézműves és kereskedői kérdéseknek a háborúhoz való viszonyáról szintén kiadott a szövetség egyegy füzetet. Az Arbeiter Wohl nevü szövetség háborús háztartási utasításait 123.000 példányban terjesztette a népszövetség. Ezenkívül hetenként 350 laphoz elküldotte a Socialpolitische Korrespondenz című kiadványát, amelyben 5—6 cikk foglalkozott időszerű kérdésekkel. A népszövetségnek a háborúban való tevékenységét a hatóságok többször elismerően méltányolták. A porosz kereskedelmi miniszter különösen azért a felvilágosító tevékenységért adózott meleg elismeréssel a népszövetségnek, amelyet ez a népélelmezés biztosítása érdekében fejtett ki. A hadilevelekből a hatóságok maguk terjesztettek több százezer példányt. A porosz belügyminisztérium a háborús háztartási utasításokból 50.000 példányt vett át. A porosz kultuszminisztérium pedig melegen ajánlotta az isk. hatóságok figyelmébe azt a füzetet, amelyet a népszövetség" a tanítók számára adott ki. Ebből a füzetből, amelynek a címe Wie erzieht die Schule die Jugend zum sparsamen Brotverbrauch, eddig 13.000 példány fogyott el. A német katholikus népszövetség a háború kezdete óta folyvást arra törekedett, hogy a hadbavonultakkal megtartsa az összeköttetést és hogy kulturális és hitéleti szükségletüket kellőképen kielégítse. Ezért eddig öt tábori levelet adott ki számukra és a levelekből 1,500.000 példányt küldött a harctérre. Kiadott ezenkívül egy imakönyvet, Das Feldgebet. Ein Andachts büchlein für unsere Krieger címmel. Ebből 110.000 forog a harcosok kezében. A népszövetség saját tevékenységén kívül súlyt helyezett arra is, hogy erejéhez mérten segítségére siessen a többi katholikus szervezetnek is. Ezért nyomdáját és íróit rendelkezésére bocsájtotta a berlini Katholischer Caritasverband-nak, amely hetenként 90.000 példányban kiadja a Heimatsgruss című röpiratot, mely a hárctéren és a kórházban levő katonáknak szól. A máltai lovagrend áldozatkészsége folytán a Caritasverband a népszövetség kiadásában megjelent Dimmler-féle Lukas-Evangéliumból 180.000 példányt küldött a harctérre és a lazarettekbe. Valamennyi német szervezet közül a népszövetség az egyedüli, amely ilyen hatalmas arányban tudja a nép legszélesebb körében a győzelemakarást erősíteni, a kitartást és bátorságot fokozni s a lelki egyensúlyt megtartani. A nómet katholikus népszövetség mai eredményei mutatják, mily hasznos és szükséges volt eddigi tevékenysége, A 25 éves munka most termi legszebb gyümölcsét. Árváinkért. (A vármegyei árvaszék hivatalos közlése). A háború következtében árván maradt kiskorúak érdekében Veszprém vármegye árvaszéke által a vármegye társadalmához intézett kérelemre újabban a Veszprémi Takarékpénztár két árva 1915. évi tartására 240 kor., a Veszprémmegyei Takarékpénztár egy