Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-01-03 / 1. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1915 január 3. vallottan vallásos aláfestésü lapot akarunk adni, anélkül, hogy apologetikus orgánum lennénk; a katholikus érdekek jogos érvényesüléseinek harcosaivá szegődtünk, anélkül, hogy akár a felekezeti türelmetlenség ápolói, akár más vallású testvéreink jogszerű érdekeinek hívatlan támadói lennénk. Senki, aki évfolyamainkat figyelemmel kisérte, nem mondhatja, hogy el rte ismertük volna az érdemet, akárhol volt azt alkalmunk látni, s hogy födetlen fővel ne hódoltunk volna a lelki nagyság, az irgalmas emberi szív, a kiváló közéleti érdemek társadalmunkban megnyilatkozott példái előtt, adták légyen azokat az Istent akármely templomban imádó polgártársaink. De voltak ~ tagadhatlan, -- kemény harcaink is, ám mi ezekben is elkerültük, hogy azokat felekezeti terekre vigyük át, sőt letompítani igyekeztünk az ily irányban itt-ott felmerülni kívánkozó éleket. Nem is voltunk munkásai ilyen színezetű érdekcsoportosításnak, és folyton az volt a törekvésünk, hogy segítőtársakat szerezzünk azokban a harcokban, a melyeket, — ha elsősorban minket érintettek is, — mégis tulajdonkép a közérdek s a közerkölcs védelmében folytattunk. Néha sikerült is e2 nekünk, s adná Isten, hogy az az egész országban örvendetesen, bár még csak szórványosan feltünedező nízus, hogy azok, akik a pozitív vallás alapján állanak, saját jól felfogott közös érdekükben, fogjanak kezet, vessenek Miniato al Monte kolostorban 16 freskót festett a Dialogusok alapján. Komoly és tartalmas képek ezek. Látszólag kevésszavú az elbeszélőmódja Aretino-nak, de amit mond, annak nagy a súlya. Egyszerű, átlátszó kompozíció, kitűnő jellemzés, erős és biztos vonalvezetés jellemzik. Sz. Benedek-je néha közel jár a fenségeshez, (Totila-val való találkozása c. képén), szerzetesei ideális típusok. Aretinot mindenesetre azon művészek közé kell számítanunk, akiknek művészete teljesen összhangban áll Sz. Benedek hatalmas egyéniségének jelentőségével. Aretino után sokáig kell várnunk, mig olyan ciklust találunk, melyben Sz. Benedek élete oly részletesen lenne feldolgozva, mint nála. Mint mellékszeméllyel azonban sokszor találkozunk az u. n. »Sacra Conversazionesban, vagy egyéb képeken, melyek jellegük szerint kénytelenek a szentek seregét szemünk elé állítani. Orcagna (f 1368) Mennyország c. képén, Giottino keresztlevétel (Florenz, Uffizi-képtár) képén találkozunk Szent Benedek alakjával. Négy képet hagyott ránk Sz. Benedek életéből Don Lorenzo, (f 1425), kamalduli szerzetes (Florenz, Uffizi). Ezekben a képekben szelid, tompított érzések uralkodnak, hangulatuk igen emlékeztet Fra Angelico vállat vállhoz, a destrukció hidrája elleni harcban. * Lapunk a tizedik évfolyamba lépést szerény határkővel megjelelve, sem új programmot nem ad, sem Ígéreteket nem tesz. Mindössze annyit, hogy igyekezni fogunk a jövőben is készséggel és önzetlenül megfelelni az önként vállalt feladatoknak, úgy a célt, mint az eszközöket illetőleg. Igyekezni fogunk, hogy a közérdeknek épúgy, mint a magánosok jogos érdekeinek szószóllói legyünk; közönségünknek éber tájékoztatója, kellemesen szórakoztatója, Deák Ferenc ismeretes sajtótörvényjavaslatának, hogy irni csak igazat szabad, hűséges követői. Amit adjon az Isten. Olvasóközönségünktől függ azonban, hogy ebben a készségünkben megmaradva tovább működhessünk. Ha, — és fokozottabb mértékben —, támogat, úgy mi rajtunk nem múlik semmi, ha ebben ellanyhul, s magunkra hagy, a zászló elbukásáért nem minket érend a vád. Az új év első napján fohászunk szálljon az ég felé: Dram hozz ránk víg esztendőt! y

k. Üj esztendő napján. Eliramlött végre fölöttünk a mozgalmas 1914-ik esztendő, de az emléke sokáig élni fog mindenki lelkében. Olyan lesz mint valami hazajáró kisértet, leiidézése ritka embernek fog megnyugvást szerezni, hanem inkább megrettenést. Feltépődnek a szív heggedő sebei, kiujúlnak a fájdalmak, ameképeire. Sz. Benedek fehér ruhában jelenik meg (ez a kamalduliak öltözete), szerzetesei is; ez okozza, hogy a képek nagyon egyhangúak, minden szinhatás nélkül valók. Fra Angelico, Andrea del Castagno (f 1457), Benozzo Gozzoli (y 1498), Mezzo Baldovinetti (y 1499) Cosinu Rosselli ajándékoztak meg bennünket egy-egy Sz. Benedek portrait-val képeiken a quatrocento művészei közül. Ez a kor egyébként igen sokszor visszatért Sz. Benedekhez. Ennek oka mindenesetre a rend művészi igényeiben található. Az ekkor virágzó olivetánus kongregáció nagy gondot fordított kolostorainak művészi kiképzésére; az ő szolgálatában dolgoztak Spirello Aretino, Signorelli és Sodorna. A páduai S. Fustina reformkongregáció szintén élénk érdeklődést tanúsított a művészetek iránt. (Hogy mást ne említsek: Ráfael hires Madonna di San Sisto-ja — sixtusi Madonna — a piaceusai bencések megrendelésére készült; templomuk főoltárképe maradt a XVIII. századig, amikor a dresdeni muzeumba jutott.) Az olivetanusok anyakolostora, Monte Oliveto Maggiore, Luca Signorelli di Cortona és Giovanni Antonio Bazzi, (Sodománok elnevezve) művészi Sz. Benedek cyclusával dicsekedhetik. Signorelli kilenc freskót készített el a Dialogusok alapján. Ezeket a év véres eseményeivel. Nem is csoda tehát, ha az új esztendőt kelleténél nagyobb vágyakozással vártuk. Mindenkiben van egy kis babonás érzés, s azt hiszi, hogy az esztendő fordulása meghozza az események fordulását is. Ki tudja vájjon igy lesz e ez? Ki tudja vájjon az új esztendő nem-e méltó párja lesz-e a letűntnek ? Több mint valószínű, hogy ez is küzdelmeket, megpróbáltatásokat hoz nemcsak minekünk, hanem Európa minden nemzetének. Több mint bizonyos, hogy az események gyors torlódása most sem fog szünetelni. Mindennap fog hozni valami új meglepetést, valami új nagyszabású eseményt, melynek legtöbbje csak azért sajnálatos, inert az emberiség sorsának a mérlegét sem jobbra, sem Dalra nem billenti le. A történő események legnagyobb része meddő, az egyetlen dolog ami ma számottevő eredményt bir akármely irányban biztosítani: az- a harcoló fegyver, s az az izomerő, amely ezt a fegyvert irányítja. Az új esztendő hajnalhasadását tehát egészen más szemmel nézzük most, mint valaha. Az embernek nincsenek speciális vágyai, az egész ország, az egész nemzet vágyakozása egy dologban összpontosul: vajha győznénk. Tudjuk nagyon jól, hogyja várvavárt győzelem a legtöbb ember számára elhozná egyéb más vágyainak is a teljesülését. A várva-várt és hőn óhajtott győzelem a beköszöntője annak a békés munkának, aminek a nyomán megterem a gazdasági és kulturális fellendülés, megterem a jólét, megalapozódik a társadalmi egyetértés, egyszóval mindaz, ami az embereknek egyenkint és összesen vágyaiknak tárgya lehet. Mit tegyünk tehát a megszületett újév napján ? Ha valamikor úgy most van az ideje annak, hogy szivünket és elménket a magasságbeli Istenhez emeljük. Most van az ideje annak, hogy imádkozzunk. A lezajlott képeket néha rideg naturaiismus, a jellemzésnek e korban feltűnő ereje, minden mozdulatnak sokatmondó jellege, egységes kompozíció jellemzik. Signorelli elsősorban igaz akar lenni, minden gondja arra irányúi, hogy a külső megjelenésben észre tudja vetetni a — lelket. Meglepő, hogy freskói között mégis oly idyllikus képet találunk, mint a kolostoron kivül magükat megvendégeltetnL hagyó szerzetesek esetét. Signorelli Sz. Benedek-arca magábavonult szigorú aszkéta arc. Sodorna képei se művészi, se vallásos tartalmi érték szempontjából nem vetekedhetnek Signorelliével. Ugylátszik, hogy az olivetánus szerzetesek nagyon rosszul választottak művészt. Sodománál hiányzik mindenekelőtt a szerzetesség gondolat- és érzésvilágának megértése; szerzeteseit a fehér csuha teszi csak szerzetesekké. Érzéki, felületes arcok, semmi elmélyedés, lelki tartalom nem látszik rajtuk. Sodorna mindenesetre jobban festette Nagy Sándor nászát Roxaneval, mint Sz. Benedek szerzeteseinek életét. Természete^ egész életfelfogása az érzékien, sőt nőiesen szép testek festésére utalta (Muther: Gescb der Malerei); a bő szerzetesruha itt megakadályozta az érzéki testfestésben, festett hát érzéki arcokat. Szent Benedekje néhol nagyon hétköznapi alak, máskor nem a Sz..